A szerk.

A szégyen

A szerk.

Orbán, aki idegen közegben és valódi ellenféllel szemben többnyire zavartan és gyáván viselkedik, a sajátjai előtt a rettenthetetlen és tévedhetetlen vezető alakjában tetszeleg.

2006-ban, Gyurcsánnyal szemtől szemben állva idegesen rakosgatta, majd leverte a jegyzeteit – azóta semmilyen nyílt vitára nem is vállalkozik –, míg tőle biztonságos távolságban mindennek elhordja. Emlékezetesek szánalmas brüsszeli fellépései is: amint egy tanácskozás előtt tanácstalanul téblábol az őt semmibe vevő uniós vezetők között, vagy idétlen vigyorral az arcán bámul Strasbourg-ban az EP plenáris ülésén, amikor bírálatok özöne zúdul rá – hogy aztán itthon nagy arccal szónokoljon az Európában általa „kiosztott” „sallerekről és kokikról”. Márki Zayjal pedig nem vitázik azzal a hazug indokkal, hogy „beosztottal” neki nincs dolga.

Március 15-én ismét hazai pályán lépett fel, és az összegyűlt-összeterelt több tízezernyi tömeg a harcias Orbán Viktort hallhatta. Erre szükség is volt, hiszen miután elkötelezetten putyinista külpolitikáját az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt nem vállalhatja oly nyílt és demonstratív önérzettel, mint február 24. előtt, az utcai harcos Orbánból egyik napról a másikra a béke embere lett. Kedden a Kossuth téren viszont végre sikerült összebagzatni ezt az új szerepet a nagy küzdő imázsával.

Régi szokásának – és világképének – megfelelően beszédének vezérfonala az erő dicsőítése, az erőkultusz volt. „Erőre van szükség, mert gyenge nemzetnek nem jár a szabadság”, s a szerencse is az erős népeket kedveli. Magyarország (= Orbán Viktor) fő törekvése a „tekintélyt parancsoló erő” elérése; „előbb legyen erőnk, aztán igazunk, és ne fordítva”, és így tovább. Az erő pozíciójából fitymálta politikai ellenfeleit (Márki-Zayról, „az üstökösről kiderült, hogy földbe csapódott kihűlt kődarab”, vele együtt beleállt a földbe a „baloldali miskulancia”), és kijutott az alázásból az ellenzéki rendezvényen fölszólalt lengyel Donald Tusknak is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.