A szerk.

Európába, patkányháton!

A szerk.

Morális pánik felé vágtat az ország: most lepatkányozta-e hárommillió emberünket Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s országgyűlési képviselő, vagy akinek nem inge, nem veszi magára, vagy valami ennél is másabb van. Magyarország két legnagyobb pártja, melyek közül az egyik jóval nagyobb mint a másik, de attól még a másik a második legnagyobb, szóval ezek a gigászok rendesen ráálltak a patkányvonalra.

A Fidesz „többlépcsős tájékoztatás akciójában” konkrétan „azzal fordul a magyar embe­rek­hez” – vagy legalább a „jóérzésű magyar emberekhez”, ez még nem tisztázott –, hogy május 26-án (tudniillik, az európai választások napján, közelebbről az urnák előtt) emlékezzenek arra, hogy Bangóné milyen csúnyán beszélt őróluk, vagy az ő egyik alcsoportjukról, a fideszes megfejtés szerint a Fidesz szavazóiról, Rogán Antal propagandaminiszter szerint hárommillió magyar emberről. Tehát ez az üzenet: azért képviselje a Fidesz Magyarországot az Európai Parlamentben, mert egy szocialista képviselő lepatkányozta a szavazóit. E nemes üzenetből annyi mindenképpen kihüvelyezhető, hogy nem jött be a plakát-, szórólap- és szlogenkampány. A Fidesz úgy látja, hogy az embereket nem csábítja szavazásra az ígéret, mely szerint a főnök majd jól a kontinens élére áll, és megállítja a terrorista migránsokat (vö.: „Támogassuk Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!”), de az lehet, hogy arra már mozdulnának, hogyha valaki majd akkor is lepatkányozza őket, ha az EP-választáson odaikszelnek. Ehhez tulajdonképpen nincs hozzáfűznivalónk, ahogy kísérletet sem teszünk Bangóné televíziós nyilatkozatának sem a megfejtésére, sem a magyarázatára – a vak is látja, az az, ami.

Rövid hezitálás után így lehetett ezzel (mármint azzal, hogy az, ami) a Magyar Szocialista Párt is (szemben mondjuk a némiképp azért csak mentegetőző Bangónéval), és kedd reggelre egy partraszállósnak szánt videóban már nekiálltak hangosan és hevesen patkánykormányozni. Mert a patkánykormány mégiscsak szebb, erkölcsileg igazolhatóbb és célzottabb, mint a patkányember, a patkány jellemű ember, vagy a patkányszavazó. Szóval az ország második főpártjának is van patkánytárgyú mondandója Európa számára, ami dicséretes és egyben elgondolkodtató, legalábbis abban a tekintetben, hogy mit lehet ehhez még hozzátenni, s arra kíváncsi-e ezek mellett a választópolgár, urambocsá’ Európa patkányok iránt nálunknál valamivel kevésbé fogékony népessége.

Azok a szerencsétlenek pedig, akik azt hitték, hogy a május 26-ig hátralévő nem egész egy hónap arra legalábbis jó lesz, hogy kortynyi nyilvánosságot nyújtson Európával kapcsolatos elképzeléseiknek, terveiknek, netán programjuknak (micsoda nagy szavak e helyt), azok nem csupán lemondhatnak naiv ábrándjaikról, de sietve fel is kell ugraniuk a patkányvonatra, mert fórum nélkül maradnak. (A gyors Momentum már meg is tette: Bangóné mondjon le! Igazatok van, srácok. Na, és?) Annál is inkább sürgős, mert a balhét kezdeményező majd továbbvivő pártok már mozgósították gyakorlatilag teljes élőerőiket, fő- és segédcsapataik hadban állnak, politikai és sajtómunkások osztják egymást bőszen a nép szent nevében.

Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy ki tart itt „többlépcsős tájékoztatási akciót” május 26-ra kihegyezve. Miről is szól ez az egész? Morális jajkiáltás egy olyan szervezettől, amely hosszú ideje tendenciózusan megy szembe mindazzal, amit az emberiség a morálról pár ezer éves története során gondolt; magyarul a hatalmi helyzetét kihasználva lop, csal, hazudik. Közpénzen hízott zuckerbergnyire a gázszerelője, meredeken maga felé lejtő választási törvényt barkácsolt magának, s amikor nem patkányozás miatt jajdul fel, azzal jön, hogy a zsidó ránk hajtja a niggert.

Most meg erkölcsből oktat, „politikai ellenfelei” meg adják alá a lovat. Ami pedig ezen felül van, szimpla hülyeség, ahogy maga az őspatkányozás is az. Önkéntes, daloló betérés az aljas utcába – még úgy, még azzal is, hogy „nem akartam én”, de mégis kell.

Közben e műbalhé alatt a fővárosi patkány patkányok (Rattus rattus) zavartalanul róják Budapest utcáit, a legtávolabbról sem adva tanújelét abbéli szándékaiknak, hogy ők most éppen Európába vagy bárhová is igyekeznének innen. Alighanem nekik van igazuk, Európában vagy bárhol biztos nem lenne ilyen úri jó dolguk, s nem is róluk szólnának a hírek.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.