A Fidesz „többlépcsős tájékoztatás akciójában” konkrétan „azzal fordul a magyar emberekhez” – vagy legalább a „jóérzésű magyar emberekhez”, ez még nem tisztázott –, hogy május 26-án (tudniillik, az európai választások napján, közelebbről az urnák előtt) emlékezzenek arra, hogy Bangóné milyen csúnyán beszélt őróluk, vagy az ő egyik alcsoportjukról, a fideszes megfejtés szerint a Fidesz szavazóiról, Rogán Antal propagandaminiszter szerint hárommillió magyar emberről. Tehát ez az üzenet: azért képviselje a Fidesz Magyarországot az Európai Parlamentben, mert egy szocialista képviselő lepatkányozta a szavazóit. E nemes üzenetből annyi mindenképpen kihüvelyezhető, hogy nem jött be a plakát-, szórólap- és szlogenkampány. A Fidesz úgy látja, hogy az embereket nem csábítja szavazásra az ígéret, mely szerint a főnök majd jól a kontinens élére áll, és megállítja a terrorista migránsokat (vö.: „Támogassuk Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!”), de az lehet, hogy arra már mozdulnának, hogyha valaki majd akkor is lepatkányozza őket, ha az EP-választáson odaikszelnek. Ehhez tulajdonképpen nincs hozzáfűznivalónk, ahogy kísérletet sem teszünk Bangóné televíziós nyilatkozatának sem a megfejtésére, sem a magyarázatára – a vak is látja, az az, ami.
Rövid hezitálás után így lehetett ezzel (mármint azzal, hogy az, ami) a Magyar Szocialista Párt is (szemben mondjuk a némiképp azért csak mentegetőző Bangónéval), és kedd reggelre egy partraszállósnak szánt videóban már nekiálltak hangosan és hevesen patkánykormányozni. Mert a patkánykormány mégiscsak szebb, erkölcsileg igazolhatóbb és célzottabb, mint a patkányember, a patkány jellemű ember, vagy a patkányszavazó. Szóval az ország második főpártjának is van patkánytárgyú mondandója Európa számára, ami dicséretes és egyben elgondolkodtató, legalábbis abban a tekintetben, hogy mit lehet ehhez még hozzátenni, s arra kíváncsi-e ezek mellett a választópolgár, urambocsá’ Európa patkányok iránt nálunknál valamivel kevésbé fogékony népessége.
Azok a szerencsétlenek pedig, akik azt hitték, hogy a május 26-ig hátralévő nem egész egy hónap arra legalábbis jó lesz, hogy kortynyi nyilvánosságot nyújtson Európával kapcsolatos elképzeléseiknek, terveiknek, netán programjuknak (micsoda nagy szavak e helyt), azok nem csupán lemondhatnak naiv ábrándjaikról, de sietve fel is kell ugraniuk a patkányvonatra, mert fórum nélkül maradnak. (A gyors Momentum már meg is tette: Bangóné mondjon le! Igazatok van, srácok. Na, és?) Annál is inkább sürgős, mert a balhét kezdeményező majd továbbvivő pártok már mozgósították gyakorlatilag teljes élőerőiket, fő- és segédcsapataik hadban állnak, politikai és sajtómunkások osztják egymást bőszen a nép szent nevében.
Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy ki tart itt „többlépcsős tájékoztatási akciót” május 26-ra kihegyezve. Miről is szól ez az egész? Morális jajkiáltás egy olyan szervezettől, amely hosszú ideje tendenciózusan megy szembe mindazzal, amit az emberiség a morálról pár ezer éves története során gondolt; magyarul a hatalmi helyzetét kihasználva lop, csal, hazudik. Közpénzen hízott zuckerbergnyire a gázszerelője, meredeken maga felé lejtő választási törvényt barkácsolt magának, s amikor nem patkányozás miatt jajdul fel, azzal jön, hogy a zsidó ránk hajtja a niggert.
Most meg erkölcsből oktat, „politikai ellenfelei” meg adják alá a lovat. Ami pedig ezen felül van, szimpla hülyeség, ahogy maga az őspatkányozás is az. Önkéntes, daloló betérés az aljas utcába – még úgy, még azzal is, hogy „nem akartam én”, de mégis kell.
Közben e műbalhé alatt a fővárosi patkány patkányok (Rattus rattus) zavartalanul róják Budapest utcáit, a legtávolabbról sem adva tanújelét abbéli szándékaiknak, hogy ők most éppen Európába vagy bárhová is igyekeznének innen. Alighanem nekik van igazuk, Európában vagy bárhol biztos nem lenne ilyen úri jó dolguk, s nem is róluk szólnának a hírek.
