Az igazi különbség akkor bukik ki, ha az egyes frakciókat sújtó csökkentést havi bontásban látjuk. Az állami pénzekből különféle kiskapuk és okosságok révén amúgy is korlátlanul részesülő kormánypártok csupán néhány milliótól esnének el. Ezzel szemben a normális apparátust és infrastruktúrát legfeljebb takaréklángon fenntartani képes ellenzék nemcsak számszerűen bukik majd nagyobbat e nemes, ámbár kikényszerített felajánlás miatt (mindegyik frakciójuktól valamivel több, mint havi 10 milliót vesznek el), hanem ezt a nagyobb összeget eleve jóval kevesebb pénzből csapolják le, mint a kormánypártok esetében. (A rend kedvéért: a Mi Hazánkat nem soroljuk az ellenzéki pártok közé.) Vajon mire lesz elég a DK frakciójának a havi durván 9 millió, vagy a Momentuménak, a Jobbikénak a havi 7,5? Hogy jobban érzékeljük a dimenziókat, elegendő Hadházy Ákos független képviselő minapi esetét fölidézni. Mivel a házelnök szimpla bosszúvágyból nem hajlandó időpontot kijelölni az eskütételére, Hadházy nem jut pénzhez az Országgyűléstől, így munkatársait, szakértőit sem tudja fizetni. Ezért a nyilvánossághoz fordult, s 6 millió forint erejéig adakozásra kérte a polgárokat, hogy abból ő és a csapata folytatni tudja a „korrupciós esetek feltárását”. Nos, ha egyetlen képviselő érdemi munkavégzéséhez ekkora összeg kell (Hadházy kétségkívül a sokat dolgozó képviselők egyike), akkor vajon egy frakció képes-e 9 millióból minőségi munkát folytatni?
Jófejkedő ostobaság lenne azzal jönni, hogy az ellenzéki pártok ugyan milyen munkát végeznek; vagy az egészet elintézni flegmán annyival, hogy még a csökkentett összeg is túl sok az eddigi teljesítményük ismeretében. Ezúttal arról van szó ugyanis, hogy e lépéssel a felelősségteljes parlamenti ellenzéki politizálásnak a lehetősége csökkent minimálisra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
