A szerk.

Ez is sok

A szerk.

Gyors egymásutánban két olyan kormánypárti ötlet került nyilvánosságra az elmúlt napokban (s lett belőlük ugyancsak rapid tempóban törvényjavaslat), amelyek az amúgy is rossz állapotban lévő ellenzék helyzetét tovább rontanák, mégpedig jelentős mértékben. Az egyik értelmében valamennyi képviselőcsoport hozzájárulna a „rezsivédelmi alaphoz”, és ezért ebben a ciklusban az ellenzék pártjai 3 milliárd forinttal, míg a Fidesz és a KDNP 2 milliárddal kevesebbel gazdálkodhatna.

Az igazi különbség akkor bukik ki, ha az egyes frakciókat sújtó csökkentést havi bontásban látjuk. Az állami pénzekből különféle kiskapuk és okosságok révén amúgy is korlátlanul részesülő kormánypártok csupán néhány milliótól esnének el. Ezzel szemben a normális apparátust és infrastruktúrát legfeljebb takaréklángon fenntartani képes ellenzék nemcsak számszerűen bukik majd nagyobbat e nemes, ámbár kikényszerített felajánlás miatt (mindegyik frakciójuktól valamivel több, mint havi 10 milliót vesznek el), hanem ezt a nagyobb összeget eleve jóval kevesebb pénzből csapolják le, mint a kormánypártok esetében. (A rend kedvéért: a Mi Hazánkat nem soroljuk az ellenzéki pártok közé.) Vajon mire lesz elég a DK frakciójának a havi durván 9 millió, vagy a Momentuménak, a Jobbikénak a havi 7,5? Hogy jobban érzékeljük a dimenziókat, elegendő Hadházy Ákos független képviselő minapi esetét fölidézni. Mivel a házelnök szimpla bosszúvágyból nem hajlandó időpontot kijelölni az eskütételére, Hadházy nem jut pénzhez az Országgyűléstől, így munkatársait, szakértőit sem tudja fizetni. Ezért a nyilvánossághoz fordult, s 6 millió forint erejéig adakozásra kérte a polgárokat, hogy abból ő és a csapata folytatni tudja a „korrupciós esetek feltárását”. Nos, ha egyetlen képviselő érdemi munkavégzéséhez ekkora összeg kell (Hadházy kétségkívül a sokat dolgozó képviselők egyike), akkor vajon egy frakció képes-e 9 millióból minőségi munkát folytatni?

Jófejkedő ostobaság lenne azzal jönni, hogy az ellenzéki pártok ugyan milyen munkát végeznek; vagy az egészet elintézni flegmán annyival, hogy még a csökkentett összeg is túl sok az eddigi teljesítményük ismeretében. Ezúttal arról van szó ugyanis, hogy e lépéssel a felelősségteljes parlamenti ellenzéki politizálásnak a lehetősége csökkent minimálisra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.