A szerk.

Nagyvizit, kék blúz, sárga blézer

A szerk.

Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Mario Draghi olasz kormányfő a múlt csütörtökön Kijivbe vonatoztak, ahol elbeszélgettek Zelenszkij ukrán elnökkel, s ezt követően erőteljesen kiálltak amellett, hogy Ukrajna mihamarabb tagjelölti státust kapjon az Európai Unióban.

Kisvártatva a tagjelöltség perspektívája általános ünneplés és öngratuláció tárgya lett uniószerte, a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kék-sárga összeállításban lépett szószékére a tárgyban. Ez valóban nagyszerű fejlemény, de mielőtt magunk is önfeledten eurohallelujázni kezdenénk, tegyünk legalább egy halvány kísérletet az örvendetes fordulat kontextusának vizsgálatára.

Legelőször is azt érdemes eszünkbe idézni, hogy Ukrajnát 2013-ban már megkínálták az uniós társult tagsággal, azaz egyszer már jártunk (jártak) majdnem ott, ahol most, igaz, most biztosan nem löki majd el a kinyújtott kezet Kijiv, mint akkor – ha emlékeznek rá, az egész mostani kravál akkor kezdődött, amikor Janukovics elnök egyik pillanatról a másikra visszamondta a jelentkezést. Ettől azonban, mármint attól, hogy Ukrajna jelen vezetése (és társadalma) kapva kapna a teljes jogú tagságon, az még nem fog egyhamar bekövetkezni, nincs szó arról, hogy az országnak ne kéne végigjárnia az acquis – azaz az uniós joganyag átültetésének –, és egyáltalán, e bonyolult politikai és diplomáciai folyamat minden stációját. Ez pedig hosszú évekig el szokott tartani, és a sikerre, azaz a tényleges tagságra sincs semmi garancia. Arra is érdemes emlékeztetni magunkat, hogy még a leghamaribb, akár a holnapi EU-tagság sem okvetlenül jelentene automatikusan robusztusabb katonai segítséget Ukrajnának, elvégre az EU nem a NATO, a tagállamok itt nem egymás védelmére esküdtek fel és össze. Szóval: vagy lesz tagjelöltség, vagy nem lesz, de ha lenne, az sem tagság lenne – és mire lenne tagság, lehet, hogy nem lesz már Ukrajna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.