A szerk.

Nagyvizit, kék blúz, sárga blézer

A szerk.

Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Mario Draghi olasz kormányfő a múlt csütörtökön Kijivbe vonatoztak, ahol elbeszélgettek Zelenszkij ukrán elnökkel, s ezt követően erőteljesen kiálltak amellett, hogy Ukrajna mihamarabb tagjelölti státust kapjon az Európai Unióban.

Kisvártatva a tagjelöltség perspektívája általános ünneplés és öngratuláció tárgya lett uniószerte, a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kék-sárga összeállításban lépett szószékére a tárgyban. Ez valóban nagyszerű fejlemény, de mielőtt magunk is önfeledten eurohallelujázni kezdenénk, tegyünk legalább egy halvány kísérletet az örvendetes fordulat kontextusának vizsgálatára.

Legelőször is azt érdemes eszünkbe idézni, hogy Ukrajnát 2013-ban már megkínálták az uniós társult tagsággal, azaz egyszer már jártunk (jártak) majdnem ott, ahol most, igaz, most biztosan nem löki majd el a kinyújtott kezet Kijiv, mint akkor – ha emlékeznek rá, az egész mostani kravál akkor kezdődött, amikor Janukovics elnök egyik pillanatról a másikra visszamondta a jelentkezést. Ettől azonban, mármint attól, hogy Ukrajna jelen vezetése (és társadalma) kapva kapna a teljes jogú tagságon, az még nem fog egyhamar bekövetkezni, nincs szó arról, hogy az országnak ne kéne végigjárnia az acquis – azaz az uniós joganyag átültetésének –, és egyáltalán, e bonyolult politikai és diplomáciai folyamat minden stációját. Ez pedig hosszú évekig el szokott tartani, és a sikerre, azaz a tényleges tagságra sincs semmi garancia. Arra is érdemes emlékeztetni magunkat, hogy még a leghamaribb, akár a holnapi EU-tagság sem okvetlenül jelentene automatikusan robusztusabb katonai segítséget Ukrajnának, elvégre az EU nem a NATO, a tagállamok itt nem egymás védelmére esküdtek fel és össze. Szóval: vagy lesz tagjelöltség, vagy nem lesz, de ha lenne, az sem tagság lenne – és mire lenne tagság, lehet, hogy nem lesz már Ukrajna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.