A szerk.

Falmelléki dallamok

A szerk.

A magyar uniós elnökségről szóló plenáris vitát ugyan lapzártánk után rendezik (amikor ezt önök olvassák: rendezték) az Európai Parlamentben, de Orbán Viktor reakciója a korábbi szereplései alapján előre kisakkozható.

Annál is inkább, mert a vita előtti napon, kedden tartott kétórás nemzetközi sajtótájékoztató kitűnő főpróbának bizonyult a miniszterelnök számára.

A kormányfői stratégia igen egyszerű: a szélesebb, főleg a külföldi közönség által kevéssé ismert ügyeknél mellébeszélni vagy szemrebbenés nélkül lódítani, a kínos kérdéseket semmitmondó, de erőteljes és magabiztos tereléssel gyorsan rövidre zárni, a jól ismert témák­nál viszont bő lére eresztve, az ellenoldali nézőpontok esetenkénti megértő tudomásul vételével a folyamatos konstruktív vita, a megegyezésre törekvő magatartás látszatát kelteni. És ami minden esetben Jolly Jokerként alkalmazható: a saját álláspontjának jövőbeli igazolását sulykolni (lásd még az itthoni hívek menetrendszerűen ismételt frázisát, mely szerint „Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz”).

A sajtótájékoztatón Orbán használta valamennyi kommunikációs trükköt. A „modellváltott” – magyarán a Fidesz-klientúra etetésére ellopott, és fideszesíteni óhajtott – egyetemek esetleges visszatérését az Erasmus-programba azzal intézte el, hogy erre vannak elképzelések, de ha az unió miatt ez nem jön össze, akkor sincs baj, mert kormánya az Erasmus pótlására „nagyon sikeres” hazai programokat indított. Nos, elegendő néhány oldallal előrébb lapozni annak belátásához, hogy ebből nagyjából semmi nem igaz. Sőt éppen az Európai Bizottság lehet az, amelyik inkább a saját szigorú feltételein túllépve elfogadja Orbánék felemás módosításait, de csakis azért, mert nagyobb felelősséget érez a magyarországi egyetemi hallgatók esetleges leszakadásáért, mint Magyarország miniszterelnöke. (Kedden ez nem került szóba – miért is került volna –, de nagyjából hasonló volt a dörgés a tanárok béremelése körül is; annak mielőbbi teljesülését ugyanis, szemben az itthoni propaganda győzelmi jelentéseivel, sokkal inkább szorgalmazta az unió, mint a minduntalan újabb cselekkel előhozakodó magyar kormány.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.