A szerk.

Szellem a palackban

A szerk.

2024. január 1-jén nagy dolog történt Magyarországgal, évszázadonként jó, ha egy ilyen kitüntetett alkalom adódik, a teljes napfogyatkozás például biztosan smafu hozzá képest. Hazánk – nos, távolról sem elsőként a kontinensen – bevezette az italos palackok betétdíját, mindközönségesen az üvegvisszaváltást.

Ki látott már ilyet?! Volt gáláns türelmi idő, meg minden, de azóta sem nyugszanak a kedélyek, forr a kárpáti katlan. A sajtó napi rendszerességgel pörög a témán (lám, itt is), az emberek sorban állnak és az öklüket rázzák, az automaták lerohadnak, a bolti személyzet egyik fele széttárja a karját, a másik fele szitkozódva takarít, a palackgyűjtögetők legendái az egekig szárnyalnak, az egyik napilap szerint óránként öt-tíz­ezer forintot is meg lehet keresni az elkódorgott palackok összeterelésével, naponta meg ötvenet. Hát, ha csak annyit nem, de tényleg.

A múlt héten azonban új megvilágításba került ezen emberi kálvária. A Dívány című portál ugyanis rákérdezett a rendőrségnél, hogy mi is a helyzet a köztéri szeméttárolókból palackot gyűjtögetők magaviseletével. S kiderült, az ő magaviseletük szabálysértő, amiért 6500-tól 65 ezer forintig terjedhető büntetés kiszabása foganatosítandó. Visszaeső elkövetőként, tudniillik, ha fél éven belül másodszor is fülön csípnek valakit kukázott palackkal, akkor 90 ezren áll meg a büntetési taxaméter. Fiatalkorú elkövetőknek 50 százalékos kedvezmény jár, mint a strandon.

Azzal együtt, hogy magunk is úgy tartjuk, hogy a szeméttárolók feldúlása merénylet a közösség ellen, ilyetén módon kerülendő és üldözendő viselkedésforma, gyorsan szögezzük le, hogy itt most nem erről van szó, hanem arról, hogy a palack attól a pillanattól fogva, hogy valaki magafeledetten bedobta a szemetesbe, immár a hulladékkezelési koncesszió birtokosának a tulajdona, úgyhogy el a kezekkel tőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.