A szerk.

Fél Kövér

  • A szerk.
  • 2013.09.01 12:07

A szerk.

"Azt hiszem, hogy midőn egy nemzet minden oldalról fenyegettetik, de ez sejti, érzi a bizalmat, hogy meg tudja, meg akarja, meg fogja magát menteni: akkor a haza megmentésének kérdését soha semmi kérdéstől nem kell felfüggeszteni." Zajos tetszés és éljenzés.

Az elnöklő Kövér László vadul rázni kezdi a kolompját: "Csendet, csendet!" Kossuth Lajos emeltebb hangon folytatja: "Ha ma mi vagyunk e nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, ez mindegy; a nemzet ezzel a minisztériummal vagy másikkal kell, hogy megmentse a hazát; de hogy akár ez a minisztérium, akár a másik megmenthesse, a nemzetnek erőt kell teremtenie. Azért minden balmagyarázatok kikerülése végett egyenesen, ünnepélyesen kérem, midőn azt mondom, hogy adja meg a képviselőház a 200 000 főnyi katonát s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését..." Nyáry Pál felemelkedik helyéről, példáját az egész képviselőház követi, e szó: "Megadja!", harsog az egész teremben. Szűnni nem akaró lelkesedés. Kövér László először röviden megnyomja, majd folyamatosan nyomva tartja a pulpitusa alatt elrejtett pánikgombot, mely a kezdeményezésére felállított parlamenti őrség készenléti szobájában velőtrázó csengetésbe kezd. Az őrparancsnok felugrik, és elordítja magát: "Első fok!" Odabenn Kossuth még mindig nem zavartatja magát: "Uraim! Mit mondani akartam, az, hogy ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni; nem! A hazának megmentését akarta megszavaztatni - meg akartam kérni önöket, uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság - ne függesszük fel ezektől azt, hogy megmentsük a hazát." Zajosan kitörő helyeslés. Az őrség futólépésben közeledik az ülésterem felé. Kossuth megpróbálja túlharsogni a szirénákat: "Ezt akartam kérni, de önök felállottak; s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!" Szűnni nem akaró lelkesedés, helyeslés és éljenzés. A karzat kiürítése megkezdődik, először a pártok szakértőit és a sajtót fogja le a parlamenti őrség, aztán az ellenzéki padsorok következnek...

Eddig tartott a fikció, innen a valóság következik, ha a kedves olvasó nem tapasztal különbséget a kettő között, nos, nyilvánvalóan nem az ő hibája. De nem is a mienké.

Kövér László a minap végre megalkotta a parlament új házirendjét, mely szerint nem lehet enni, inni, morzsázni az ülésteremben, továbbá a véleménynyilvánítás is erősen ellenjavallt - súlyos büntetés jár érte. A karzatra csak külön engedéllyel mehet fel bárki is, minimum két előzetes biztonsági ellenőrzés után. Tilos bevinni "demonstrációs eszközöket" és élő állatot, a rendőrkutya persze kivétel, mint a vakvezető is. Kövér utasítására mostantól olyan lesz Magyarország parlamentje, mint egy olcsóbb fapados repülő: csak kézitáskát lehet bevinni. A rendelet kitér arra is, hogy "közbiztonságra különösen veszélyes eszközt" tilos bevinni, és tisztességesen fel kell öltözni, felteszszük ez alatt a réteges öltözködést érti, ami különösen téli időszakban fontos, miként a helyes - parlamenten kívüli - táplálkozás is. S nem fogják elhinni, hogy mire is volt érkezése Kövér doktornak: ruhatár használata kötelező, mint egy vidéki kultúrházban. A ruhatárat meg nyilván koncesszióba adják, mint a trafikokat, Fidesz-közeli táncdalénekeseknek. De innen már tényleg nem érdemes tovább folytatni.

Mitől ment el az esze ennek a szerencsétlennek? Nyilván attól, hogy az utóbbi időben néhány ellenzéki párt, szavát hallatni egyébként nem bírván demonstrált az ülésteremben, transzparenseket feszítettek ki, uram bocsá' kajabáltak meg a manó tudja, még mit helytelenkedtek össze. Na, ennek most vége van. Kuss legyen, mint egy teniszmeccsen, amikor a nagyok játszanak.

Felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz: a parlament új házirendje nem más, mint a rossz lelkiismeret mementója. A házelnök nem leborul, hanem lassan elborul a nemzet őnagysága szeme láttára.

Neked ajánljuk