A szerk.

Kinek kell ez?

A szerk.

Tudniillik az István, a király, az kinek kell? Alföldi Róbert rendezésében például - vagy máséban. Koltay Gáboréban.

Annál is inkább jogos e kérdés, s még jogosabb az ősbemutató rendezőjének emlegetése, mert hiába Alföldi (vagy bárki más) minden igyekezete, az István, a király, bár legjobb tudásunk szerint a zenéjét Szörényi Levente szerezte és a verseit Bródy János írta, azért elsősorban - s közkézen hasznosuló formájában - Nemeskürty István és, kapaszkodjanak meg, Koltay Gábor műve, hagyatéka. Egy kupac színes, cifra semmi.

false

 

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

Olyan holmi, amit mindenki arra használ, amire csak akar, bár az sem különös véletlen, hogy eddig mindenki ugyanarra akarta, vakításra.

Mert mi másra jó az a sok zászló, gyertya meg a dús statisztéria, vagy éppenséggel a turáni átok oly könnyen fogyasztható története, amely szerint menne itt minden, mint a karikacsapás, ha nem lenne ez a rút széthúzása a nemzetnek, amit, ha épp úgy akarom, kívülről fűtenek, ha meg máshogy, akkor az anyatermészet tehetvén róla, a vérünkben vagyon. S amit vagy kihasználnak a hatalmasaink és a velük szövetséges külső tengelyerők, vagy éppenséggel annak van igaza, aki kinyírta a másikat, mint a sokszor felkínált István-Koppány/ Kádár-Nagy Imre párhuzam mindkét végpontján. Oh, jaj, a geopolitikai helyzetben a nagyralátóbb a nemzetmentő, még ha belerokkan is a személyes veszteségbe.

De mégis, arra legalább jó volt az István, a király, hogy Kádár alatt lehetett végre szólni a nemzetről, mert arról bizony egy vak hangot nem lehetett akkor. Kinek nem lehetett? A művészeknek? A történészeknek? A művészet, pontosabban a popkultúra fogyasztóinak? Ja, meglehet, előttük tényleg kussolt mindenki, vagy épp ők nem vették a fáradságot maguknak, hogy utánajárjanak, s akiknek illett volna hozzájuk fordulni nemzeti kérdésekben, jobbnak látták nem terhelni őket atyáik viselt dolgaival. De ugyan mit váltott ki, mit pótolt ebből Nemeskürty szegény embernek szánt történelmi gyorstalpalója? Mit adott Koltay látványvilága? S hogyan viszonyul az István, a király muzsikája Szörényi alig egy-két évvel korábban felvett, valóban korszakos jelentőségű szólólemezéhez? Többet mondott el bármelyikőjük a nemzetről, mint amit tudhattak? Feleannyit sem.

Koltay (vagy akár Szörényi) későbbi pályáját megtapasztalván, döntő fontosságú kérdés, hogy mit közöltek aztán még a nemzetről - mást -, amikor már lehetett? Az István, a királyt 1983-ban mutatták be, hat év múlva jött a rendszerváltás, nos, alkotó erejük teljében találta őket. Mit mondtak?

false

 

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

Koltay idővel megcsinálta szerény tehetségű "dokumentumfilmjeit" Horthyról, Trianonról, Mindszentyről és Wass Albertről kábé annyi közlendővel, hogy a kormányzó jót akart, Trianon meg szívás, ami abból jött, hogy mindig báncsák a magyart. Szörényi millenniumra publikált műve, a Veled, Uram! pedig minden erejével arról próbált szólni, hogy a zeneköltő és gondolkodó Szörényi immár minden tekintetben meghaladta az István, a királyt. Már nem slágerek laza füzéreként tekint az operára mint műfajra, hanem valamiféle egységes zenei szövetként (ami azért nem egy grandiózus felfedezés), illetve István műve sajna szakadást szenvedett, mert Antall Józsefet legyűrte a gyilkos kór, Imre herceget meg a vadkan. A Veled, Uram! méltó esztergomi megrendezéséhez Szörényi már Iglódit, a zenés színház jelentős hazai megújítóját, s az István eddig tán leginvenciózusabb interpretátorát hívta ki, s Lezsákot (a köztes mű, az Attila költőjét) visszacserélte Bródyra - mint a történtek híven kimutatták, hiába. A Veled, Uram! különösebb harcok nélkül lett a feledésé. Amiből tévesen vagy nem tévesen, de az következett, hogy a népnek a látványosság, a cirkusz, István kell. S ezért hívta el most Alföldit rendezni, a cirkuszért, mert a nagy mű oly karcsú, s ebben a harmincévnyi nagy szeretésben annyira el is használódott, hogy csak efféle PR-hókuszpókuszokkal lehet életre galvanizálni.

Mert a nagy mű még mindig úgy áll, ahogy Koltay hagyta. Olyan, mint amit a tanár úr (adott esetben ugyebár Nemeskürty) intelmei, útmutatása segedelmével anno Koltay Gábor filmrendezőként megérteni vélt Jancsó Miklós igazi művészetének az Allegro Barbaróval a hetvenes évek végén lezárult szakaszából: a gyertyák, a zászlók, az árvalányhaj és a mondott statisztéria feltétlen szükségességét, csakhogy nem célként, hanem jelként - de ezt már nem vágta Koltay, és nem volt rá szüksége Nemeskürtynek. A mű hagyománya így a megtévesztés, a tartalma pedig a máz maga - ezekre volt eddig mindenkinek szüksége belőle, bár mást keresve sem találhatna benne a rászoruló. A napi kérdés, hogy mire szorult rá ebből Alföldi?

Képzeljük el azt a szituációt, ha valaki más rendezi az István, a királyt, s nem az ellenoldal emblematikussá tett figurája. Mozgat az ekkora tömegeket? Aligha. Megjósolhatóan akkor sem, ha maga Vidnyánszky rendezi. Egy szokásos augusztus 20-i István, a király-bemutatóról nem beszélne a kutya sem, azok rágógumija maradna, akik kevéssel is beérik. Konkrétan pár fülbemászó sláger meghallgatása, a Himnusz elbrongása (nota bene, az is ugye Koltay leleménye) elég nekik a nemzetben gondolkodás kulturális penzumához. Ezért szorult a mű vagy éppenséggel Szörényi Alföldire.

De Alföldi? Ő miért? Hogy most megrendezte, arra nyilván előbb-utóbb magyarázatot kell adnia, hisz mi nem tudunk rá találni helyette, bentebb olvasható kritikánk sem talált, az ugyanis nem gondolat, hogy jaj, de unom a politikát. Az vakság és egyszersmind vakítás ugyancsak, mint e mű egésze az eredeténél, a természeténél fogva. Azt meg nem akarjuk gondolni, hogy az István, a király a Mephisto kiteljesedése lenne. A harmadik válasz, mely a huszárcsíny monetáris vonatkozásait tárgyazná, aligha lehet elfogadható, így hát van itt egy lyuk az ismereteinkben, amit vagy betölt egy valós információ, vagy ki-ki megalkotja felőle a maga kényelmes összeesküvés-elméletét.

De mindegy is, hogy mivel telik ki ez a hiátus, nemzeti halmazállapotunkon aligha változtat. Az van velünk, hogy örökségünket Koltay Gábor hagyta ránk, méltósággal sajnos nem cipelhető, de megszabadulni tőle láthatóan nem tudunk.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.