A szerk.

Lapzártánk napján, kedden délután nagyon úgy fest, hogy decemberben előrehozott választást tartanak az Egyesült Királyságban, és ez, ha megvalósul, minden reális számítás szerint azt jelenti, hogy bevégeztetett: lesz Brexit, és nem lesz Egyesült Királyság.

A szimbolikus politizálás kétségkívül kényes terület, ám tagadhatatlanul léteznek olyan időszakok, amikor helye van, sőt szükségszerű.

Közvetlenül a választás után néhány óráig – talán egy teljes napig is! – úgy tűnt, mintha a Fidesz élő szervezet volna. Posztjukat vesztett települési polgármesterek és képviselők fakadtak ki, és nem is nagyon leplezték, hogy kit, kiket tartanak felelősnek a bukásukért.

Azt, hogy miért támadta meg Törökország a szíriai kurdokat, tényleg csak szántszándékkal lehet nem érteni. Rövid magyarázatunkat az A1-es mezőről kezdjük.

Az ellenzéki szövetség vasárnap Budapesten, tíz megyei jogú nagyvárosban és az előzetesen vártnál jóval több 10 ezer lakos feletti településen aratott egyértelmű győzelmet. (Ehhez hasonló sikersorozat figyelhető meg a főváros agglomerációjában, például Érd, Budakalász, Pomáz, Szentendre, Vác is kormánypártiból vált ellenzéki vezetésű településsé.)

Jelen vezércikkünk két részből áll, az elsőben Trócsányi László kiszekírozásáról fogunk lamentálni.

Mi is a baj Karácsony Gergely „kiszivárogtatott” szövegével?

Baráti munkalátogatást tett a múlt hét végén a magyar kormányfő Olaszországban, és beszédet mondott az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia, FdI) nevű párt, pártocska éves rendezvényén.

Az elmúlt években a Fidesz az esetek többségében biztos fölénnyel nyerte a választásokat.

Tarlós István kicsit megbomlott – ez persze nem túl érdekes. S nem is feltétlenül a legutóbbi napok fejleménye, hisz’ nevezett már 2006-ban is e szavakkal kommentálta azt a számára bizonyára lesújtó tényt, hogy a fénykorán már finoman szólva is messze túljutott Demszky Gábor elverte a választáson: „a kis, lenézett, lebunkózott, leegyszerűsített kerületi polgármester igencsak megkeserítette Demszky Gábor életét”, majd arról értekezett, hogy ő – szemben Demszkyvel – nem tud angolul, viszont perfekt latin. Mi van?

Nem rajongani kell az ellenzékért, nem csodát várni tőle, hanem most vasárnap neki adni a szavazatainkat, mert azokkal valamennyire még mindig beleszólhatunk a közös ügyeinkbe.

Pedig milyen jól kezdődött a hétfői nagy meccs: bevonultak a nagyurak.