A szerk.

Reánk tör az ellen!

A szerk.

„Ha összefoglalóan kell az előttünk álló évről mondanom önöknek valamit (…), akkor azt mondhatom, hogy a 2019-es év még választási év volt Magyarországon. Tehát ami előttünk van, a következő több mint két év, már a kormányzásról kell, hogy szóljon…” – szólta el magát évindító „sajtótájékoztatóján” Orbán Viktor, de csak viccelt alighanem, hisz’ alig néhány perccel a nagy ígéret után – mintha el is felejtette volna, miről beszélt addig – újra nyakig volt a kampányban.

Arról beszélt, hogy a gyöngyöspatai szegregált „oktatás” miatt kiszabott kártérítés „sérti az emberek igazságérzetét”, majd naivitást mímelve feltette a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”, vagyis cigányozott egy egészségeset, aminek jobb helyeken semmi köze a kormányzati munkához. S persze annak sem, amit ezután mondott: az nem járja, hogy az elégtelen hazai börtönviszonyok miatt kártérítésre kötelezhető az állam. „Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján millió forintokat vesznek le elítélt bűnözők a magyar adófizetők pénzéből, mert a fogva tartás nem volt megfelelő? Hát hova jutunk így? Egy fillért se fizessünk” – közölte, mely közlést megengedően hangulatkeltésnek, normálisan meg uszításnak lehet nevezni. Hasonlókat eddig véresszájú neonáci pártvezérektől hallhattunk, itthon meg Toroczkai Lászlótól, Novák Elődtől.

Orbán kifakadása viszont egyáltalán nem meglepő, az meg különösen nem, hogy szavait követően a párt- és a pártsajtó talpasai léptek akcióba. Minden jel arra utal – bár továbbra is azt sulykolják, hogy „hatalmas nyomás nehezedik a határvédelemre” –, hogy a migránspara lecsengett, új ellenségre van szükség. A cigány és a börtöntöltelék – ami sokak szerint egy és ugyanaz – tökéletes párosítás, ám hogy kerek legyen konteó, bírák és ügyvédek és persze a sitteseket heccelő Soros-civilek is rákerültek az új feketelistára. S van már idevágó új kifejezés is. „Börtönbiznisz” – mantrázza Orbántól a facebookos bérkommentelőig mindenki. Az egyik kormánylap (Pesti Srácok) szerint a „Soros-média is a börtönbiznisz támogatója lehet”, a másik (Origo) „ügyvédként dolgozó forrása” arról számol be, hogy a Magyar Ügyvédi Kamarán belül létezik egy befolyásos csoport, amely „a miniszterek, állami vezetők és a miniszterelnök nyomdafestéket nem tűrő szidalmazásával” tölti az idejét. De a legjobb az, amikor az MTI (utóbb kiderült, hazug módon), Csuka Tamás református lelkészt, nyugalmazott protestáns tábori püspököt idézi: a Helsinki Bizottság gyufásdobozokban csótányokat csempészett a váci fegyházba, hogy „ezzel bizonyíthassák a felhergelt rabok a cellák embertelen viszonyait”.

Nemsokára jön az ürgebőrbe varrt kardfogú patkány…

Nincs az a sületlenség, nyilvánvaló hazugság, amit az új cél érdekében nem mondhat ki kormánypárti politikus, nem írhat le fideszes pártharsona, ám arról egy szó sem esik, hogy ha javulnának a börtönviszonyok, akkor fizetni sem kellene (lapunk hátsó traktusában kiváló publicisztika tárja fel a miérteket). De miért is lenne szó nyilvánvaló jogsértésekről? Orbán l
ogikája szerint az is „sértené az emberek igazságérzetét”, ha olyan körülmények lennének
a hazai büntetés-végrehajtásban, amilyenek egy EU-tagállamtól elvárhatók.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.