A szerk.

Reánk tör az ellen!

A szerk.

„Ha összefoglalóan kell az előttünk álló évről mondanom önöknek valamit (…), akkor azt mondhatom, hogy a 2019-es év még választási év volt Magyarországon. Tehát ami előttünk van, a következő több mint két év, már a kormányzásról kell, hogy szóljon…” – szólta el magát évindító „sajtótájékoztatóján” Orbán Viktor, de csak viccelt alighanem, hisz’ alig néhány perccel a nagy ígéret után – mintha el is felejtette volna, miről beszélt addig – újra nyakig volt a kampányban.

Arról beszélt, hogy a gyöngyöspatai szegregált „oktatás” miatt kiszabott kártérítés „sérti az emberek igazságérzetét”, majd naivitást mímelve feltette a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”, vagyis cigányozott egy egészségeset, aminek jobb helyeken semmi köze a kormányzati munkához. S persze annak sem, amit ezután mondott: az nem járja, hogy az elégtelen hazai börtönviszonyok miatt kártérítésre kötelezhető az állam. „Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján millió forintokat vesznek le elítélt bűnözők a magyar adófizetők pénzéből, mert a fogva tartás nem volt megfelelő? Hát hova jutunk így? Egy fillért se fizessünk” – közölte, mely közlést megengedően hangulatkeltésnek, normálisan meg uszításnak lehet nevezni. Hasonlókat eddig véresszájú neonáci pártvezérektől hallhattunk, itthon meg Toroczkai Lászlótól, Novák Elődtől.

Orbán kifakadása viszont egyáltalán nem meglepő, az meg különösen nem, hogy szavait követően a párt- és a pártsajtó talpasai léptek akcióba. Minden jel arra utal – bár továbbra is azt sulykolják, hogy „hatalmas nyomás nehezedik a határvédelemre” –, hogy a migránspara lecsengett, új ellenségre van szükség. A cigány és a börtöntöltelék – ami sokak szerint egy és ugyanaz – tökéletes párosítás, ám hogy kerek legyen konteó, bírák és ügyvédek és persze a sitteseket heccelő Soros-civilek is rákerültek az új feketelistára. S van már idevágó új kifejezés is. „Börtönbiznisz” – mantrázza Orbántól a facebookos bérkommentelőig mindenki. Az egyik kormánylap (Pesti Srácok) szerint a „Soros-média is a börtönbiznisz támogatója lehet”, a másik (Origo) „ügyvédként dolgozó forrása” arról számol be, hogy a Magyar Ügyvédi Kamarán belül létezik egy befolyásos csoport, amely „a miniszterek, állami vezetők és a miniszterelnök nyomdafestéket nem tűrő szidalmazásával” tölti az idejét. De a legjobb az, amikor az MTI (utóbb kiderült, hazug módon), Csuka Tamás református lelkészt, nyugalmazott protestáns tábori püspököt idézi: a Helsinki Bizottság gyufásdobozokban csótányokat csempészett a váci fegyházba, hogy „ezzel bizonyíthassák a felhergelt rabok a cellák embertelen viszonyait”.

Nemsokára jön az ürgebőrbe varrt kardfogú patkány…

Nincs az a sületlenség, nyilvánvaló hazugság, amit az új cél érdekében nem mondhat ki kormánypárti politikus, nem írhat le fideszes pártharsona, ám arról egy szó sem esik, hogy ha javulnának a börtönviszonyok, akkor fizetni sem kellene (lapunk hátsó traktusában kiváló publicisztika tárja fel a miérteket). De miért is lenne szó nyilvánvaló jogsértésekről? Orbán l
ogikája szerint az is „sértené az emberek igazságérzetét”, ha olyan körülmények lennének
a hazai büntetés-végrehajtásban, amilyenek egy EU-tagállamtól elvárhatók.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.