A szerk.

Reánk tör az ellen!

A szerk.

„Ha összefoglalóan kell az előttünk álló évről mondanom önöknek valamit (…), akkor azt mondhatom, hogy a 2019-es év még választási év volt Magyarországon. Tehát ami előttünk van, a következő több mint két év, már a kormányzásról kell, hogy szóljon…” – szólta el magát évindító „sajtótájékoztatóján” Orbán Viktor, de csak viccelt alighanem, hisz’ alig néhány perccel a nagy ígéret után – mintha el is felejtette volna, miről beszélt addig – újra nyakig volt a kampányban.

Arról beszélt, hogy a gyöngyöspatai szegregált „oktatás” miatt kiszabott kártérítés „sérti az emberek igazságérzetét”, majd naivitást mímelve feltette a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”, vagyis cigányozott egy egészségeset, aminek jobb helyeken semmi köze a kormányzati munkához. S persze annak sem, amit ezután mondott: az nem járja, hogy az elégtelen hazai börtönviszonyok miatt kártérítésre kötelezhető az állam. „Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján millió forintokat vesznek le elítélt bűnözők a magyar adófizetők pénzéből, mert a fogva tartás nem volt megfelelő? Hát hova jutunk így? Egy fillért se fizessünk” – közölte, mely közlést megengedően hangulatkeltésnek, normálisan meg uszításnak lehet nevezni. Hasonlókat eddig véresszájú neonáci pártvezérektől hallhattunk, itthon meg Toroczkai Lászlótól, Novák Elődtől.

Orbán kifakadása viszont egyáltalán nem meglepő, az meg különösen nem, hogy szavait követően a párt- és a pártsajtó talpasai léptek akcióba. Minden jel arra utal – bár továbbra is azt sulykolják, hogy „hatalmas nyomás nehezedik a határvédelemre” –, hogy a migránspara lecsengett, új ellenségre van szükség. A cigány és a börtöntöltelék – ami sokak szerint egy és ugyanaz – tökéletes párosítás, ám hogy kerek legyen konteó, bírák és ügyvédek és persze a sitteseket heccelő Soros-civilek is rákerültek az új feketelistára. S van már idevágó új kifejezés is. „Börtönbiznisz” – mantrázza Orbántól a facebookos bérkommentelőig mindenki. Az egyik kormánylap (Pesti Srácok) szerint a „Soros-média is a börtönbiznisz támogatója lehet”, a másik (Origo) „ügyvédként dolgozó forrása” arról számol be, hogy a Magyar Ügyvédi Kamarán belül létezik egy befolyásos csoport, amely „a miniszterek, állami vezetők és a miniszterelnök nyomdafestéket nem tűrő szidalmazásával” tölti az idejét. De a legjobb az, amikor az MTI (utóbb kiderült, hazug módon), Csuka Tamás református lelkészt, nyugalmazott protestáns tábori püspököt idézi: a Helsinki Bizottság gyufásdobozokban csótányokat csempészett a váci fegyházba, hogy „ezzel bizonyíthassák a felhergelt rabok a cellák embertelen viszonyait”.

Nemsokára jön az ürgebőrbe varrt kardfogú patkány…

Nincs az a sületlenség, nyilvánvaló hazugság, amit az új cél érdekében nem mondhat ki kormánypárti politikus, nem írhat le fideszes pártharsona, ám arról egy szó sem esik, hogy ha javulnának a börtönviszonyok, akkor fizetni sem kellene (lapunk hátsó traktusában kiváló publicisztika tárja fel a miérteket). De miért is lenne szó nyilvánvaló jogsértésekről? Orbán l
ogikája szerint az is „sértené az emberek igazságérzetét”, ha olyan körülmények lennének
a hazai büntetés-végrehajtásban, amilyenek egy EU-tagállamtól elvárhatók.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.