Azt is egyértelművé tette, kit ért gyöngyöspataiak alatt – nyilván a nem cigány lakosokat, hanem a magyar Magyarország letéteményeseit. „Én nem vagyok gyöngyöspatai, de ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, hogyan van, hogy valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül, miközben én meg itt keccsölök egész nap” – magyarázta Orbán.
Arra a 62 egykori általános iskolásra – ma már jobbára fiatal felnőttre – aggatta rá az állami pénzcsapokon élősködő cigány jellegzetes sztereotípiáját a miniszterelnök, akiket a gyöngyöspatai iskolában nemcsak külön osztályba, de külön emeletre is soroltak, elzártak az egyetlen normálisan működő mosdótól, kizártak az úszásórákról, az oktatásukra meg nagyjából semennyi energiát nem fordítottak. A jogellenes elkülönítés tényét már 2015-ben kimondta a bíróság, ezután indítottak kártérítési pert a sértettek az iskolát fenntartó önkormányzattal, illetve az illetékes tankerületi központtal szemben A szeptemberben született másodfokú ítélet a gyerekek lelki és szociális fejlődését visszavető szegregáció mellett azt is bizonyítottnak látta, hogy a földszinti osztályban a cigány tanulók rosszabb minőségű oktatást kaptak, mint többségi társaik, ami egész életükre szóló, jóvátehetetlen hátrányt okozott. Ezt számszerűsítette fejenként 300 ezer és 3,5 millió forint közötti tételekben a Debreceni Ítélőtábla.
A Fidesz a szeptemberi döntést még szó nélkül hagyta, most viszont alaposan előkészítették a terepet a főnöknek. A „roma családok közé dobott milliók” témáját először Horváth István, a választókerület parlamenti képviselője hozta elő, majd rászállt a kormánymédia, és gyanítjuk, a Hír Tv riportere sem egyedül döntötte el, milyen témában kérdezi fel Orbánt. A nettó cigányellenes hangulatkeltés nem véletlen kiszólás volt, hanem jól átgondolt politikai manőver, s mint ilyen, újdonság az elmúlt évek kommunikációjához képest, amikor a cigányságot leginkább arra használta a miniszterelnök és csapata, hogy megindokolja, miért nem kell nekünk menekülteket befogadni. 2011-ben a kormány elsősorban tétlensége miatt volt felelőssé tehető a paramilitáris szélsőjobboldal gyöngyöspatai elszabadulásáért, most viszont maga gerjeszti az etnikai feszültségeket, méghozzá tudatosan.
A felületes politikai elemző elintézhetné annyival a dolgot, hogy Orbán az önkormányzati bukta után rájött, a centrális erőtérnek vége, a migránstéma is kifulladni látszik, új „népcsoportot” kell kitűzni a gyűlölet céltáblájának közepébe. De ennél talán többről van szó. A gyöngyöspatai per kúriai felülvizsgálata jelenleg is zajlik, a miniszterelnök ily módon egy folyamatban lévő eljárásban nyilvánított félreérthetetlen véleményt a másodfokú ítéletről. Mindezt ráadásul összehozta az embertelen börtönkörülmények miatt megítélt kártérítésekkel – amelyekről persze nem az EU Bírósága, hanem a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntött, de ez mellékszál –, és a győri gyerekgyilkos állítólagosan túl korai feltételes szabadlábra helyezésével.
Utóbbi ügyben persze már a Fidesz-kormány alatt elfogadott Btk.-t követve döntött a bíróság, de ez aligha fogja megzavarni a kormánypárti véleményvezéreket. Sérül az emberek igazságérzete, lépni kell – mutatott irányt Orbán, ami egyrészt az évek óta araszoló „igazságügyi reform” (a bíróságok lopakodó elfoglalása) miatt aggasztó, másrészt meg azért, mert az Orbán-beszédek figyelmes olvasói tudják, hogy amikor a miniszterelnök az embereket vagy a magyarokat emlegeti, jobbára magára gondol. Nem nehéz kitalálni, Orbán kinek az igazságérzetéhez igazítaná a bírósági ítéleteket.
