Hogy Papandreu görög miniszterelnök valójában hogy is bukott meg, az egy érdekes kérdés. Van a romantikus, hősi verzió, miszerint a népszavazással csak azért állt elő, hogy a saját pártját is meg az ellenzéket is beleijessze az uniós mentőcsomag és a vele járó megaszívás elfogadásába. És ezért még az sem volt nagy ár neki, hogy három teljes napra - hogy a blöff működni bírjon - mindenkit, de mindenkit becsapott, beleértve Angela Merkelt és Nicolas Sarkozyt is; és hogy ezért még önminiszterelnökségét is beáldozta. De van az a magyarázat is, hogy egy balfék volt, és hülyét csinált magából, ami után nem volt maradása.
Igazából nem tudjuk.
Hogy Berlusconi hogyan bukott meg, azt már inkább. És hozhatnánk két közelebbi példát is, Iveta Radicováét és Gyurcsány Ferencét.
Valakik megmondták neki, hogy ez így nem fog menni.
Na, kik?
Megismételjük ezen a héten is: az a bevett fordulat, miszerint a magyar kormány az IMF-hez fordult segítségért, csak részben fedi a valóságot. Ha az esetleges kölcsön egy - és minden bizonnyal nagyobbik - részét az IMF adja is, a Valutaalap ezen (a lóvén) kívül inkább csak a technológiát dobja be, a politikát kevésbé. Az az unióra van bízva. Ennek megfelelően az unió, vagyis az Európai Bizottság áldása nélkül Magyarország nem fog egy kanyi grandhoz sem jutni, az hétszentség.
Csak hogy tisztán lássuk, kivel birkózik a magyar kormány.
Amelyről még annyit tudunk, hogy sürgősen pénzre lesz szüksége. Nem annyira "lehívható keretre", mint inkább készpénzre. Mint 2008 őszén. Minél inkább elhiszik, hogy most majd ügyesen elbaszakodnak az IMF-fel meg az EU-val, annál inkább készpénzre: jelen helyzetünkben ugyanis már a kicsi baszakodás is úgy meg fogja drágítani először az eurót, aztán a régi hitelek törlesztéséhez szükséges új hiteleket, hogy előbb-utóbb nem fog senki új hitelt adni, hogy a régi hiteleket visszafizessük. És ha nem lesznek új hitelek a régiek kiváltására, nem lesz gáz sem, mert azért sem fogunk tudni fizetni; és minő szerencsés koincidencia lesz, hogy nyugdíjak meg fizetések sem lesznek, amivel a gázt a nyugdíjas ki tudná a gázműveknek fizetni.
Nos, ha a mondás az unióé, vajon mit mondhat az unió?
Az unió esetleg azt találja majd mondani, hogy a kormány törölje el az ágazati különadókat, különösképpen a bankadót, vagy legalább mondja meg, hogy mikor - milyen hamar - fogja őket eltörölni. Ezt onnan lehet tudni, hogy az ágazati különadókat már eléggé méregetik különféle uniós eljárásokban. Meg onnan, hogy lassan Ausztria pénzügyi stabilitása is megérzi az osztrák bankok magyarországi fosztogatását, és ez nem tesz jót a többi tagországnak sem. Azt is fogja mondani ugyanezen okból az unió és/vagy az IMF, hogy a kormány menten rekessze be ugyanezen intézmények végtörlesztés címén folyó további kopasztását. Ezek után nyilván fel fog nekik is tűnni, hogy a jövő évi költségvetésből hiányzik pár száz milliárd forint; ezt mondjuk a személyi jövedelemadó második kulcsából lehetne fedezni. Esetleg pár vagyontárgy eladásából. Még azt is fogják mondani, hogy pénzt bármire csak utólag kapunk.
Ezen a ponton, amikor tehát eddigi politikája legfontosabb elemei kerülnek célkeresztbe, Orbán Viktor még mindig válaszolhatja azt, hogy: Jó. Vegyünk fordulatot! Eddig csak vicceltem, de most vége a humorizálásnak, csináljunk mindent jól és fórsriftosan, mégsem lesz Stumpf alkotmánybíró és Schmitt elnök, legyünk mi az Észak-Balkán Hollandiája és a pusztai Finnország, csatlakozzunk a Mag-Európához, szóljon finnhangon az ének!
Ehhez képest az Országgyűlés a minap fogadott el egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé tenné, hogy a munkavállaló adómentesen kapja fizetésének egy részét, ha azt végtörlesztésre fordítja: ennek hatására a bankok további, a végtörlesztésből fakadó veszteségei több százmilliárd forintra is rúghatnak majd. (Bizonyos információk szerint a Moody's épp ezen rágott be: a kormány megígért neki fűt-fát, majd előállt evvel az ötlettel.) Az EU-nál tiltakozó pénzintézetekre - miközben úgymond tárgyalt velük - a kormány ráküldte a Gazdasági Versenyhivatalt, amely en passant 100 milliós bírságot szabott ki a minap az egyik még talpon lévő magánnyugdíjpénztárra is: ha ettől sem döglik meg a rohadék, tényleg csak a kemotox marad. És így tovább: a taktika szemmel láthatóan az, hogy a kormány két partnerét kész helyzet elé állítsa.
Vajon eljut-e ezen az úton Orbán addig a pontig, hogy az unió azt mondja neki: vagy te, vagy a pénz? Sie verschwinden, Herr Ministerpräsident, oder das Geld kommt nicht. Ezt mondták Gyurcsánynak is, és a szlovák parlamenti pártokat is hasonló egyértelműséggel szembesítették annak a következményével, ha netán mégsem akarnák befizetni a rájuk eső részt a szolidaritási alapba. Bár nem tartottuk a gyertyát, de úgy sejtjük, Berlusconit sem sokkal kifinomultabb módszerekkel bírták távozásra. Janusz Lewandowski, az unió költségvetési biztosa az MTI-nek adott hétfői nyilatkozatában már meg is pendítette: Magyarország 3 milliárd euróval több pénzt kap az unió kohéziós alapjából, mint amennyi járna neki.
Az ördög tudja: ezek az országok mégiscsak az euróövezetbe tartoznak; és Olaszországot nem lehet a sorsára hagyni, mert abba tényleg beleroppan Németország és Franciaország is. És mit számítunk mi? Nem sokat.
De Orbán mintha már most erre a válaszra készülne. Pedig még ekkor is lenne választása: bedobja a Putyin-figurát, robotpilótára kapcsolja Varga Mihályt, rosál Schmitt-tel, és 2013 végén úgy lovagol vissza, hogy valójában el se megy közben. De nagyot csalódnánk benne, ha ezt a lehetőséget számításba venné. Ma a palotaforradalom elképzelhetetlen - de még elképzelhetetlenebb volt tegnap. Ma a házelnök, Orbán egykori sziámi ikre saját testőrséget hozna létre a felügyeletére bízott Országgyűlésben; és ma a Fidesz-frakcióban páran már képesek legalább felhördülni, ha a kormányfő egyik vízhordója valami olyan szörnyű képtelenséggel áll elő, mint az ingyenes áramfogyasztás. Az egyeduralom attól egyeduralom, hogy az egy kézben összpontosított hatalom folyton csak nő. Kevesebb nem lehet, mert ha egyszer elkezd kevesebb lenni, akkor az egész leolvad egy pillanat alatt.
Ezért ha a miniszterelnöknek saját maga és nem saját maga közt kell döntenie, még akkor is az előbbi mellett fog, ha annak a következményei beláthatatlanok lesznek az országra. Ha ezzel nemcsak az azonnali gazdasági összeomlást előlegezi meg, de az avval járó káoszt és erőszakot is. A távozást Európából, és a polgári, demokratikus Magyarország minden formájának megsemmisülését.
Félig ugyanis nem lehet diktatúrát csinálni.
Az unió ultimátuma lesz az utolsó pont, amikor Orbán választásába még bárki is beleszólhat.
