Tegnap épp a kultúráért felelős államtitkárt, Szőcs Gézát találta meg a magyar PEN Club, hogy az elnökévé válassza. „Politikai érdeket ebben a szervezetben nem kívánok és nem fogok érvényesíteni” – sietett leszögezni rögtön a megválasztása után Szőcs.
Nézzük ezt a mondatot és a kontextusát! Van egy avítt gittegylet, amely semmiféle érdemi tevékenységet nem végez, ám tagságának átlagéletkora közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez, és a rendszerváltás óta még mindig nem sikerült elsajátítania a közlekedést a civil szférában. (A magyar PEN Clubnak honlapja sincs, ellentétben mondjuk a moldáv szervezettel.) Az államtól várják a támogatást, pályázni nem tanultak meg, nem is nagyon akarnak, és egymás hátba veregetésén kívül más tennivalójuk nemigen akad.
Ebbe rángatták bele Szőcsöt, állítólag oly módon, hogy a felkérést csupán udvarias gesztusnak szánták, ám az egyébként igen elfoglalt Szőcs vállalta. Az új elnök politikai érdeket tényleg nem fog érvényesíteni, hisz ahol nincs tevékenység, ott nincs is miről beszélni, ám valószínűleg juttat egy kis állami apanázst a megroggyant szervezetnek, amelyről úgy hírlik, már a tagdíjat sem tudja fizetni a nemzetközi PEN-nek.
A PEN-nek egyébként ez a mottója: „Az irodalom támogatása, a kifejezés szabadságának védelme.” És vannak helyek a világban, ahol tényleg ezt csinálja. Minálunk olyan ember fogja most képviselni, aki nemhogy kormányzati pozíciót tölt be, de ebbéli minőségében legalábbis csendestárs mind az irodalom támogatásának elsorvasztásában, mind a kifejezés szabadságának korlátozásában.
