Kedves Olvasóink, van egy jó hírünk. Veszünk egy teherautógyárat! Jobban mondva egy volt teherautógyárat. Épp ideje, hogy beszálljunk a kamionféltengely- és a személyautóüléshuzat-gyártásba. Kicsit drágábban vesszük, illetőleg hát veszi a kormány, mint amennyit ér, részvényenként 800-ért a piaci 600 helyett, ne mondhassa senki, hogy ki akarja fosztani a tulajdonosokat. Pláne hogy el is vehetné tőlük.
Nem egy nagy céget veszünk első nekifutásra, úgy 35 milliárdos árbevétel mellett az elmúlt pár évben volt rajta egy kis bukovári is, de 8-10 milliárdot testvérek közt is megér. Különösen, hogy az illetékes kormányhivatalnok elmondása szerint a dinamikusan fejlődő nemzetközi tűzoltóautó-bizniszből akarunk a Rába állami tulajdonlása révén nagyot szakítani, és ez, tekintettel a globális felmelegedés gyorsuló tendenciájára, melyből logikusan a különféle tüzek elszaporodása következik világszerte, már-már zseniális üzleti intuíció. Mindemellett humanitárius tartalma is van: a magyar állam által gyártott tűzoltóautó a pokol tüzét is képes lesz eloltani.
Az is lehet, hogy a Rába mellé az Ikarust is megveszi a kormány, és újraéleszti a 70-es évek magyar sikerágazatát, a buszgyártást. Megint utazzon magyar buszon a kazah munkavállaló! Ha megérkezik oda, ahova indult, arra fog gondolni, hogy ezt a magyaroknak köszönheti, és melegség önti el egész valóját. Ha emiatt túlhevül a kazah, és a "C" tűzveszélyességi kategóriába kerül, legyen kéznél magyar tűzoltóautó! Vagy legalább porral oltó. Gyártsunk poroltót is!
Közértet nem mi veszünk, hanem a CBA üzletlánc, de ez részletkérdés. Ha a Lázár fivérek, akik már a nevükben is a Magyar Feltámadást hirdetik, veszik meg a Corát meg a többit - és ha akarják, megveszik, különben a Cora meg a többi olyan büntetést meg különadót kap a nyakába, hogy a végén ők kérik majd, hogy adhassák ingyen -, az olyan, mintha a miénk lenne. Hívják Közértnek! Lesz még egy állami bankunk, és nem vitás: kéne egy szép ruhagyár is, legyen a neve: Áprilisi Forradalom! Jól szabott, magyar öltönyben járjon minden magyar a magyar bankból ki, a Közértbe be!
Két magyarázat van.
Az első, hogy a kormány, illetve bizonyos tagjai, illetve a fedésükben dolgozó illetők a kormány rendelkezésére álló, lényegében tetszőleges szabályozási eszközök alkalmazásával a hozzájuk közel álló, sőt velük egylényegű üzletemberek kezére játsszák át azt a - készpénzben, épületben, földben, tudásban, vevőkörben - megtestesülő vagyont, amit mindenféle - kicsi vagy nagy, magyar vagy külföldi vagy vegyes tulajdonú - magánvállalkozások az elmúlt húsz évben szívós munkával összeszedtek. Ezek (lesznek) a magyar oligarchák, ha Kerényi Imre megfesteti őket, az lesz a címe, hogy "A magyar mágnások ajándékot visznek az uralkodó elé, az pedig nem veszi el a pénzüket, de büszkén néz".
A másik magyarázat szerint a 70-es éveket készülünk újrajátszani - mindenből egy lesz vagy egyféle, de az jó lesz, mert azt az egyfélét a minisztérium fogja gyártani, és az árát az Árhivatal szabja meg. Ennek oka lehet, hogy a) a 70-es évekre esett az ország első emberének boldog gyermekkora, amikor minden jó volt; és legyen Kudlik Júlia a bemondó b) Orbán Viktor vette egyedül komolyan a magyar politikusok közül azt a több kutatás által is bizonyított tételt, hogy Magyarország lakóinak körében messze Kádár János a 20. század legnépszerűbb politikusa, és az ő fénykora pont a 70-es évekre esett; ezért akkor minden jó volt, és legyen Kudlik Júlia a bemondó.
De édes mindegy, hogy vajon a szerzés vagy valami torz utópia tébolya hajtja ezt a masinériát. Magyarországnak jövőre nagyjából 3200 milliárd forintnyi államadósságot kéne visszafizetnie: ez a nemzeti össztermék 12 százaléka. Ezt az ország saját erejéből aligha teheti meg: az államadósság jövőre esedékes törlesztéséhez tehát újabb hiteleket kéne felvenni. A magánszféra hitelállománya ugyancsak gigantikus. Ehhez képest Magyarország az elmúlt egy hónapban alig tudott állampapírt eladni (pedig szeretett volna). A hitelminősítők kockázati listáján - Ukrajna és Horvátország társaságában - rögtön Görögország után következünk. A fenyegető csőd árnyékában a magyar kormány hivatalnokai nem túl fontos középvállalatok felvásárlásával és más vállalatok tönkretételével múlatják az időt. Vagy avval, hogy hogyan tudnák még jobban elutálni azokat, akiktől ebben a helyzetben akár egy eurocentet is remélhetünk - az Európai Uniót, az IMF-et, a magyarországi nagybankokat. Rohadjanak meg a hitelminősítők!
Mintha Orbán minden realitásérzékét elveszítette volna. Vagy feladta, és már az ország bukása utáni állapotra készül.
Az legalább azt megmagyarázná, hogy miért kell hamar pár tűzoltóautó.
