A szerk.

Gondolatkör

A szerk.

„Orbán Viktor is hasonlóan gondolkodik” – hozta fel mentségként múlt csütörtöki tárgyalásán egy erőszakos bűnöző. Azért állították bíróság elé, mert kilenccentiméteres pengehosszúságú késével rátámadt két nőre a villamoson, akik kézen fogva utaztak.

Hát, rendben, mindenki azzal védekezik a bíróságon, amivel tud, amit a védői tanácsolnak neki, satöbbi. Egy ország miniszterelnökének pedig egyáltalán nem kell reagálnia arra, ha egy bűnöző éppen az ő nevével igyekszik takarózni. Nem kell akkor sem, ha a mondott bűnöző a kiszólása után még ki is fejti a kormányprogrammal nem csak szellemében, de adott esetben szó szerint is azonos véleményét, mely szerint „nem egészséges, főleg a gyerekek számára nem, ha azonos nemű párokat látnak nyilvánosan”. Jegyezzük meg, hogy a bűncselekmény egy késő esti járaton történt, ahol nem utaztak gyerekek, de ez legyen a vádlott és bíráinak a dolga, a közösségre voltaképpen csak a kínos egyezés tartozik, a gyerekek emlegetése. Nem kell hosszan keresni a vonatkozó idézeteket, azok szembejönnek nap mint nap. „Világosan kell fogalmaznunk: semmilyen szexuális befolyásnak nem akarjuk kitenni a kiskorú gyermekeinket, büntetni akarjuk azokat, akik ezt a szabályt megszegik, és ezt a határt átlépik” – mondotta például egyik rádiószózatában Orbán Viktor, igazolandó homofób törvényét.

Az már kicsit más kérdés, hogy akkor sem kell-e ilyesmire reagálnia egy miniszterelnöknek, ha pontosan tudható, hogy megszólalásával – nem tűröm, hogy erőszakos bűnözők a kiforgatott, meghamisított gondolataimmal mosakodjanak – esetleg sokakat, Magyarország polgárainak egy nem elhanyagolható csoportját tudná megnyugtatni: nem, nem vagytok veszélyben. S ez nemcsak a homoszexuálisokra érvényes, hanem tulajdonképpen mindenkire. De oké, vegye mindenki készpénznek, hogy meg van, s meg lesz védve eztán is az ilyen atrocitásoktól, s nem kell erről mindig külön szólnia a miniszterelnöknek. Bár azt nem szívesen találgatnánk, hogyan is végződött volna az eset, ha nincs ott egy fiatal és elszánt villamosvezető, akinek a helyén van az esze és szíve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.