A szerk.

Gondolatkör

A szerk.

„Orbán Viktor is hasonlóan gondolkodik” – hozta fel mentségként múlt csütörtöki tárgyalásán egy erőszakos bűnöző. Azért állították bíróság elé, mert kilenccentiméteres pengehosszúságú késével rátámadt két nőre a villamoson, akik kézen fogva utaztak.

Hát, rendben, mindenki azzal védekezik a bíróságon, amivel tud, amit a védői tanácsolnak neki, satöbbi. Egy ország miniszterelnökének pedig egyáltalán nem kell reagálnia arra, ha egy bűnöző éppen az ő nevével igyekszik takarózni. Nem kell akkor sem, ha a mondott bűnöző a kiszólása után még ki is fejti a kormányprogrammal nem csak szellemében, de adott esetben szó szerint is azonos véleményét, mely szerint „nem egészséges, főleg a gyerekek számára nem, ha azonos nemű párokat látnak nyilvánosan”. Jegyezzük meg, hogy a bűncselekmény egy késő esti járaton történt, ahol nem utaztak gyerekek, de ez legyen a vádlott és bíráinak a dolga, a közösségre voltaképpen csak a kínos egyezés tartozik, a gyerekek emlegetése. Nem kell hosszan keresni a vonatkozó idézeteket, azok szembejönnek nap mint nap. „Világosan kell fogalmaznunk: semmilyen szexuális befolyásnak nem akarjuk kitenni a kiskorú gyermekeinket, büntetni akarjuk azokat, akik ezt a szabályt megszegik, és ezt a határt átlépik” – mondotta például egyik rádiószózatában Orbán Viktor, igazolandó homofób törvényét.

Az már kicsit más kérdés, hogy akkor sem kell-e ilyesmire reagálnia egy miniszterelnöknek, ha pontosan tudható, hogy megszólalásával – nem tűröm, hogy erőszakos bűnözők a kiforgatott, meghamisított gondolataimmal mosakodjanak – esetleg sokakat, Magyarország polgárainak egy nem elhanyagolható csoportját tudná megnyugtatni: nem, nem vagytok veszélyben. S ez nemcsak a homoszexuálisokra érvényes, hanem tulajdonképpen mindenkire. De oké, vegye mindenki készpénznek, hogy meg van, s meg lesz védve eztán is az ilyen atrocitásoktól, s nem kell erről mindig külön szólnia a miniszterelnöknek. Bár azt nem szívesen találgatnánk, hogyan is végződött volna az eset, ha nincs ott egy fiatal és elszánt villamosvezető, akinek a helyén van az esze és szíve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.