A szerk.

Ellenségek

A szerk.

„Ezt szerintem nem kudarc meg siker dimenziójában kell értékelni, mi sosem ezt tettük. A kamara megszüntetése nem volt cél, úgyhogy ilyen szempontból ez abszolút indifferens” – így kommentálta Takács Péter, a rendőrminisztérium egészségügyért felelős államtitkára az ATV-nek azt a hétfői hírt, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetése szerint 33 ezer fő, vagyis az aktív orvosok több mint háromnegyede jelezte, hogy továbbra is fenntartja a tagságát.

Február végén parlamenti mamelukjai segítségével az Orbán-kormány néhány nap alatt lezavarta a kötelező orvosi kamarai tagság eltörlését. Így ezentúl például a kamarai tagsággal nem rendelkezők is praktizálhatnak orvosként, továbbá az etikai eljárások átkerülnek az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. A kormányzati indoklás szerint a MOK akadályozza az új ügyeleti rendszer működését és ezzel a betegellátás zavartalanságát, ráadásul – így a rendőrminisztériumi beosztott –, a MOK a „legsötétebb kommunista időket” megidézve fenyegeti azon tagjait, akik a növekvő terhek dacára is vállalnák az új szabályokat. (Nota bene: a „megreformált” ügyeleti rendszer változatlanul nem vonzó az orvosoknak.) A kormányzati agitprop azokban a napokban a legsötétebb kommunista időket megidézve zúdított össztüzet a kamarára, szemenszedett hazugságokkal dehonesztálva a szervezetet. (Lásd egy hónappal ezelőtti felszólalásunkat a tárgyban: Velem vagy ellenem, Magyar Narancs, 2023. március 1.) Túl azon, hogy kiderült, fenyegetni épp egy túlbuzgó NER-kompatibilis főorvos fenyegette meg a bevezetendő ügyeleti rendszert elutasítókat, és ezt transzformálta a MOK „bűnévé” az agitprop, több helyütt is Gyurcsány kiszolgálóinak nevezték azokat, akik a történtek után is kamarai tagok maradnának. Ráadásul önként! Sőt kifejezett kérésre, hiszen a törvény a tagság megszűnését tette automatikussá, a tagság fenntartásához nyilatkozni kellett. Az, hogy a kormányoldal már előre rásütötte e borzasztó politikai billogot mindazokra, akik a MOK-ot fontosnak tartják, nemcsak szimpla megfélemlítés volt, de nyilvánvalóvá is tette a kormányzati szándékot. Azt tudniillik, hogy a MOK szétverését, amelyhez Orbán Viktor volt szíves megteremteni a lehetőséget, maga az orvostársadalom végezze be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.