A szerk.

Gyere csak, majd jól megverünk és elkergetünk!

A szerk.

„Agresszívak voltak, közölték velünk, hogy ha nem tesszük azt, amit mondanak, könnygázt fújnak ránk és megvernek. Nem adtak semmilyen papírt, és ujjlenyomatot sem vettek. Visszavittek minket a határhoz Kelebiánál, belenéztek az útleveleinkbe, majd átdobták azokat a kerítésen” – idézi fel az Amnesty International friss országjelentése egy 16 éves szíriai menedékkérő beszámolóját a magyar rendőrség fellépéséről.

Nyáron a Human Rights Watch készített interjút tizenkét menekülttel, akiket állításuk szerint egyenruhások vertek meg a déli határszakasz magyar oldalán. Többük sérüléseit dokumentálták is. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága száz feletti erőszakos esetről szerzett tudomást, köztük van annak a 22 éves szír férfinak a története is, aki belefulladt a Tiszába, miután valakik visszalökték a magyar határnál.

Az ehhez hasonló vádakat mindig nehéz igazolni. Magyarországon a belső vizsgálatok eleve ingoványos talaját tovább mérgezi, hogy a menekültügy lett a politika első számú – hovatovább egyetlen – témája, a „külföldről pénzelt” jogvédő szervezetek pedig évek óta maguk is áldozatai a kormány lejárató kampányainak. Ha véletlenül kiderülne, hogy nekik is lehet igazuk, az csúnyán belerondítana az önfeledt sorosozásba.

Annyit azért bizton állíthatunk, hogy ennyire súlyos és szisztematikus visszaélésekről ritkán hallani Európában. A magyar hatóságok e jelentésekkel minimum felzárkóztak a rossz hírű görög parti őrség, a bolgár határőrség és a marokkói spanyol enklávék kerítésvédői mellé.

Azt sem nehéz belátni, hogy ha a rendőrök, katonák és mezőőrök konkrét utasítást nem is kaptak a kegyetlenkedésre, a túlkapások kódolva vannak a kormány által tudatosan létrehozott jogi, gyakorlati és pszichikai feltételekben. Egy törvénymódosítás például lehetővé teszi, hogy a rendőrök idén július 5-től „visszakísérhetik” a kerítés túloldalára azt a menedékkérőt, akit a határ 8 kilométeres körzetében kapnak el. Az Amnesty jelentése szerint csak júliusban 1700 embert tessékeltek át ily módon Szerbiába, 2700 esetben pedig „megakadályozták a menekülők belépését”. A jog tehát kifejezetten előírja a határ mellett szolgáló rendőreinknek, hogy még mielőtt bármit kérdeznének, erőszakot alkalmazzanak a menedékkérőkkel szemben. Emellett nyilván rájuk is hat a hömpölygő menekültellenes propaganda, és talán az sem mellékes, hogy a kormányzati kommunikáció következetesen „határvadászként” emlegeti őket.

Orbán Viktor politikájában a nemzetközi egyezmények pontosan annyit érnek, mint a magyar alkotmányosság elvei. A kormány az uniós kvóták ellen indított perében bőszen hivatkozik a menekültek jogaira meg a genfi menekültügyi egyezményre, de amint ezek a jogok szembekerülnek a Fidesz politikai érdekeivel, úgy tesz, mintha nem léteznének.

A miniszterelnök egyik legfőbb célja mindevvel, hogy megmutassa: a magyar határvédelem működik. S ennek érdekében bármi megengedett. Amikor kiderült, hogy a kerítés nem elég, jöttek a tranzitzónák. Aztán jött a határsértés kriminalizálása. De a menekültek csak nem szűntek meg menekülni. Napi harminc főben limitálták a tranzitzónák kapacitását. Bezártak még néhány menekülttábort, elvették a menekültek maradék integrációs támogatását. Hiába. Július óta a mégoly formális menekültügyi vagy büntetőeljárástól is eltekintenek, egyszerűen visszaterelnek mindenkit Szerbiába. Olykor beléjük rúgnak.

Ezeknek a szerencsétlen, többszörösen megalázott embereknek az elbeszéléseit olvasva nem nagyon kívánhatunk mást, mint hogy Magyarországot minél nagyobb ívben kerüljék el a menekültútvonalak. Mert ezt az őrületet tovább fokozni lassan tényleg csak tűzparanccsal lehet. A biztonságpolitikai szakértők már érzik az új idők szavát.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?