A szerk.

Gyógykoki

A szerk.

2013. május 13-án Magyarországon megint véget ért a jogállam. Most nem a kétharmad alkotmányozása, a különadók vagy az AB kimiskárolása vetett neki véget. Hanem a parlament azon döntése, mellyel nem függesztette fel Daher Pierre (Fidesz) mentelmi jogát. A felfüggesztést a Kazincbarcikai Járásbíróság kezdeményezte, könnyű testi sértés vétsége miatt.

Nevezett országgyűlési képviselő az edelényi Koch Róbert Kórház igazgatója is. Az öt éve még az egészségügyi reform ellen tüntető párt tagja mostanra a barikád másik oldalára került: neki kell egyezkedni az érdekképviseletekkel az egészségügyi ellátás átalakításáról. Egy ilyen megbeszélésen történt, hogy az egyik tárgyalópartnerével nemcsak ordítozni kezdett, de alaposan meg is rángatta a karját, majd kilökte a folyosóra. A sértett látleletet vetetett fel és feljelentést tett. Ez tehát a mentelmi jogi tárgyalás előzménye: a következménye pedig a parlament mentelmi bizottságának határozatában olvasható, miszerint "az eset összes körülményének mérlegelése alapján így arra is tekintettel, hogy vélhetően nincs érdekellentét a feljelentő, illetve az általa képviselt csoport és dr. Daher Pierre igazgató kórházzal kapcsolatos céljai között, azt az álláspontot alakította ki, hogy a feljelentés olyan politikai támadás, amely alkalmas a képviselői munka megzavarására".

Daher meg sem jelent a bizottság ülésén, csak egy levelet írt, amelyben mentelmi jogának fenntartását kéri. Bátor fiú, nemde? Még annyi vér sincs a pucájában, hogy legalább odaálljon a haverjai elé, és szóban kérjen egérutat. S ha valaki ellentmond, legfeljebb kidobja a folyosóra.

A parlament mentelmi bizottsága és a javaslatát megerősítő kormánypárti többség olyasmit tett, ami jogállamban megengedhetetlen. Nekiállt jogalkotó létére bíróságot játszani. Az ugyanis nem a mentelmi bizottság feladata, hogy az ügyet értelmezze és döntsön benne. Márpedig a megállapítás, hogy kinek milyen érdekellentétei lehetnek a képviselővel, irreleváns, nem képezi az ügy tárgyát. Ki kellett volna adni a bántalmazót, aztán a többit majd az erre egyedüliként feljogosított szerv, a bíróság eldönti. Legjobb tudomásunk szerint a parlament eddig mindenkit, aki ellen köztörvényes kérelem érkezett, kiadott. Ami helyes is, elvégre a mentelmi jog nem arra szolgál, hogy a képviselőknek teljes körű büntethetetlenséget kínáljon, hanem arra, hogy képviselői munkájukkal kapcsolatos tevékenységükért ne vonják őket felelősségre. Ezt, és csakis ezt lett volna lehetősége a bizottságnak mérlegelni.

Ezzel szemben a hétfői döntés azt jelenti, hogy kormánypárti képviselő bármit megtehet - akár mások testi épsége kárára is. Ez pedig nem jogállam, hanem feudalizmus, ahol az úr bármit megtehet a pórral. Mostantól egyikünk sincs biztonságban - eztán minden pillanatban ügyeljünk arra, hogy kormánypárti politikusoktól legalább karnyújtásnyi, de inkább két-három lépésnyi távolságot tartsunk, így meg tudjuk előzni, hogy politikai támadásnak vélje jelenlétünket, és megelőző csapásként, mondhatni önvédelemből kékre-zöldre verjen, esetleg ki- vagy elhajítson minket.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.