A szerk.

Gyógykoki

A szerk.

2013. május 13-án Magyarországon megint véget ért a jogállam. Most nem a kétharmad alkotmányozása, a különadók vagy az AB kimiskárolása vetett neki véget. Hanem a parlament azon döntése, mellyel nem függesztette fel Daher Pierre (Fidesz) mentelmi jogát. A felfüggesztést a Kazincbarcikai Járásbíróság kezdeményezte, könnyű testi sértés vétsége miatt.

Nevezett országgyűlési képviselő az edelényi Koch Róbert Kórház igazgatója is. Az öt éve még az egészségügyi reform ellen tüntető párt tagja mostanra a barikád másik oldalára került: neki kell egyezkedni az érdekképviseletekkel az egészségügyi ellátás átalakításáról. Egy ilyen megbeszélésen történt, hogy az egyik tárgyalópartnerével nemcsak ordítozni kezdett, de alaposan meg is rángatta a karját, majd kilökte a folyosóra. A sértett látleletet vetetett fel és feljelentést tett. Ez tehát a mentelmi jogi tárgyalás előzménye: a következménye pedig a parlament mentelmi bizottságának határozatában olvasható, miszerint "az eset összes körülményének mérlegelése alapján így arra is tekintettel, hogy vélhetően nincs érdekellentét a feljelentő, illetve az általa képviselt csoport és dr. Daher Pierre igazgató kórházzal kapcsolatos céljai között, azt az álláspontot alakította ki, hogy a feljelentés olyan politikai támadás, amely alkalmas a képviselői munka megzavarására".

Daher meg sem jelent a bizottság ülésén, csak egy levelet írt, amelyben mentelmi jogának fenntartását kéri. Bátor fiú, nemde? Még annyi vér sincs a pucájában, hogy legalább odaálljon a haverjai elé, és szóban kérjen egérutat. S ha valaki ellentmond, legfeljebb kidobja a folyosóra.

A parlament mentelmi bizottsága és a javaslatát megerősítő kormánypárti többség olyasmit tett, ami jogállamban megengedhetetlen. Nekiállt jogalkotó létére bíróságot játszani. Az ugyanis nem a mentelmi bizottság feladata, hogy az ügyet értelmezze és döntsön benne. Márpedig a megállapítás, hogy kinek milyen érdekellentétei lehetnek a képviselővel, irreleváns, nem képezi az ügy tárgyát. Ki kellett volna adni a bántalmazót, aztán a többit majd az erre egyedüliként feljogosított szerv, a bíróság eldönti. Legjobb tudomásunk szerint a parlament eddig mindenkit, aki ellen köztörvényes kérelem érkezett, kiadott. Ami helyes is, elvégre a mentelmi jog nem arra szolgál, hogy a képviselőknek teljes körű büntethetetlenséget kínáljon, hanem arra, hogy képviselői munkájukkal kapcsolatos tevékenységükért ne vonják őket felelősségre. Ezt, és csakis ezt lett volna lehetősége a bizottságnak mérlegelni.

Ezzel szemben a hétfői döntés azt jelenti, hogy kormánypárti képviselő bármit megtehet - akár mások testi épsége kárára is. Ez pedig nem jogállam, hanem feudalizmus, ahol az úr bármit megtehet a pórral. Mostantól egyikünk sincs biztonságban - eztán minden pillanatban ügyeljünk arra, hogy kormánypárti politikusoktól legalább karnyújtásnyi, de inkább két-három lépésnyi távolságot tartsunk, így meg tudjuk előzni, hogy politikai támadásnak vélje jelenlétünket, és megelőző csapásként, mondhatni önvédelemből kékre-zöldre verjen, esetleg ki- vagy elhajítson minket.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.