A szerk.

Gyógykoki

A szerk.

2013. május 13-án Magyarországon megint véget ért a jogállam. Most nem a kétharmad alkotmányozása, a különadók vagy az AB kimiskárolása vetett neki véget. Hanem a parlament azon döntése, mellyel nem függesztette fel Daher Pierre (Fidesz) mentelmi jogát. A felfüggesztést a Kazincbarcikai Járásbíróság kezdeményezte, könnyű testi sértés vétsége miatt.

Nevezett országgyűlési képviselő az edelényi Koch Róbert Kórház igazgatója is. Az öt éve még az egészségügyi reform ellen tüntető párt tagja mostanra a barikád másik oldalára került: neki kell egyezkedni az érdekképviseletekkel az egészségügyi ellátás átalakításáról. Egy ilyen megbeszélésen történt, hogy az egyik tárgyalópartnerével nemcsak ordítozni kezdett, de alaposan meg is rángatta a karját, majd kilökte a folyosóra. A sértett látleletet vetetett fel és feljelentést tett. Ez tehát a mentelmi jogi tárgyalás előzménye: a következménye pedig a parlament mentelmi bizottságának határozatában olvasható, miszerint "az eset összes körülményének mérlegelése alapján így arra is tekintettel, hogy vélhetően nincs érdekellentét a feljelentő, illetve az általa képviselt csoport és dr. Daher Pierre igazgató kórházzal kapcsolatos céljai között, azt az álláspontot alakította ki, hogy a feljelentés olyan politikai támadás, amely alkalmas a képviselői munka megzavarására".

Daher meg sem jelent a bizottság ülésén, csak egy levelet írt, amelyben mentelmi jogának fenntartását kéri. Bátor fiú, nemde? Még annyi vér sincs a pucájában, hogy legalább odaálljon a haverjai elé, és szóban kérjen egérutat. S ha valaki ellentmond, legfeljebb kidobja a folyosóra.

A parlament mentelmi bizottsága és a javaslatát megerősítő kormánypárti többség olyasmit tett, ami jogállamban megengedhetetlen. Nekiállt jogalkotó létére bíróságot játszani. Az ugyanis nem a mentelmi bizottság feladata, hogy az ügyet értelmezze és döntsön benne. Márpedig a megállapítás, hogy kinek milyen érdekellentétei lehetnek a képviselővel, irreleváns, nem képezi az ügy tárgyát. Ki kellett volna adni a bántalmazót, aztán a többit majd az erre egyedüliként feljogosított szerv, a bíróság eldönti. Legjobb tudomásunk szerint a parlament eddig mindenkit, aki ellen köztörvényes kérelem érkezett, kiadott. Ami helyes is, elvégre a mentelmi jog nem arra szolgál, hogy a képviselőknek teljes körű büntethetetlenséget kínáljon, hanem arra, hogy képviselői munkájukkal kapcsolatos tevékenységükért ne vonják őket felelősségre. Ezt, és csakis ezt lett volna lehetősége a bizottságnak mérlegelni.

Ezzel szemben a hétfői döntés azt jelenti, hogy kormánypárti képviselő bármit megtehet - akár mások testi épsége kárára is. Ez pedig nem jogállam, hanem feudalizmus, ahol az úr bármit megtehet a pórral. Mostantól egyikünk sincs biztonságban - eztán minden pillanatban ügyeljünk arra, hogy kormánypárti politikusoktól legalább karnyújtásnyi, de inkább két-három lépésnyi távolságot tartsunk, így meg tudjuk előzni, hogy politikai támadásnak vélje jelenlétünket, és megelőző csapásként, mondhatni önvédelemből kékre-zöldre verjen, esetleg ki- vagy elhajítson minket.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.