A szerk.

Gyújtogatók

A szerk.

Érdekes dokumentumot fújt be a szél a Necenzurirano.si nevű szlovén független hírportál ablakán a múlt héten.

A kétoldalas angol nyelvű előterjesztésnek se fejléce, se aláírója nincsen, a címe az, hogy A Nyugat-Balkán: az út előre, és az első betűtől az utolsóig tömény uszítás: arra vonatkozóan tartalmaz remek ötleteket, hogy hogyan lehetne mihamarabb megint egy nagy, egészséges háborút kirobbantani tágabb tájhazánkban, a Balkánon. A szlovén kollégák állítása szerint ez egy ún. non-paper, amit Charles Michel kapott valakitől, aki leginkább Janez Janša lehet. A non-paper egyfajta nem hivatalos, de mégiscsak diplomáciai irat, szokatlan ötlet, elborult vagy annak tűnő javaslat, puhatolózás; amúgy nem kötelez senkit semmire. Charles Michel az Európai Tanács elnöke; amúgy belga. Janez Janša pedig a baráti Szlovénia jobbradikális miniszterelnöke, aki mindent úgy szeretne csinálni, mint mentora és kiterjedt kézisajtójának finanszírozója, Orbán Viktor, csak nincs neki kétharmada, sőt, parlamenti többsége is alig; amúgy eléggé tébolyult.

Lássuk a nem-papír hozzávetőleges tartalmát.

Az általános cél: a nemzeti kérdés(ek) megoldása. A módszer: etnikailag homogén nemzeti területek (autochton magyar terminológiával: gyepűk) kialakítása, nemzetrészek összepasszítása, lakosságok tömörítése, szabása, varrása, vasalása. Az eszköz: a határok átrajzolása, a következő részletezés szerint. Elő a plajbásszal!

Egyesüljön Bosznia-Hercegovina szerbek által lakott kis izéje, entitása, a népirtásban született Republika Srpska egy része Szerbiával, legyen Szerbia is Nagy-! Tendáljon Bosznia-Hercegovina horvát többségű része Horvátország felé, alkalomadtán lépjen vele állami közösségre! Seregeljen minden albán egy államba (albán államba), ehhez haladéktalanul induljon meg Albánia felé Koszovó, Északnyugat-Macedónia, Kelet-Montenegró! Boszniából legyen kis zöld pötty ott középen, a Szarajevó–Zenica reláció mondjuk, és lakja azt csak muszlim bosnyák – úgy, ahogy azt korunk három elismert közgondolkodója és nemzetteoretikusa és tömeggyilkosa, Milošević, Karadžić és Mladić megálmodták! Később csatlakozhatnak Törökországhoz. (Tényleg ez van leírva – a szerk.) Macedónia, jelen nevén Észak-Macedónia nem szerepel a felsoroltak között, aminek az lehet az oka, hogy Macedónia eddigre úgyis eloszlik már Nagy-Albánia és Nagy-Bulgária között. Nagy-Szerbiához rajzoljuk még hozzá Észak-Koszovót, hogy mindenki boldog legyen – s ha ezzel megvagyunk, rázzon kezet mindenki, boruljon az egyik a másik nyakába, ismerje el egymást keresztül-kasul, s csatlakozzon mind önfeledten EU-hoz, NATO-hoz, bármihez, a Megoldott Nemzeti Kérdésű Államok Boldog Kórusához!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.