Halász, akiről Balog tehát azt állítja, hogy ő terjesztette fel Szaniszlót, egy nem kevésbé nemes gesztussal a Magyar Újságírók Közösségét jelöli meg a díjazás kútfőjeként. Az államtitkárság az ezt pertraktáló közleményében (melyet a narancs.hu kérdésére fogalmazott meg) - némiképp feddő hangon - maga is arra hivatkozik, hogy Halász sem tudott Szaniszló határokat feszegető, radikális művészetéről, mert erről őt nem tájékoztatták. A MÚK a maga részéről már nem mutogat tovább senkire, nem állítják például azt, hogy Szaniszlót a Szaniszló tudományos érdeklődésének középpontjában álló ufók ajánlották megtisztelő figyelmükbe - és ezzel a kérdés rendezést is nyert. Mindenki megnyugodhatott abban, hogy egy kellemetlen félreértés történt, és ezt csak némiképp árnyalta, hogy Szaniszló mellett a szélsőjobb kedvenc régésze és a buzi- és cigányellenes húrokat szívesen pengető basszgitáros is díjat kapott, és tőlük senki nem kért vissza semmit. A miniszter és az államtitkár is csak emberből van, tévednek néha ők is, nem néznek Echo tévét, nem olvassák a náci ezoterikus irodalmat és nem járnak Kárpátia-koncertre - honnan is tudhatták volna. Másrészt három díjat visszakérni már tényleg sok lett volna, ne legyünk telhetetlenek, Balog mély humanizmusát az egy darab visszakérés is ékesen bebizonyította.
Balog és Szaniszló
Fotó: MTI/Kovács Attila
Kár, hogy ebből egy árva szó sem igaz. (Itt említenénk meg azt a negyedik állami kitüntetést is, amit Széles Gábor, az Echo tévé tulajdonosa kapott.) Ennyi tudatlan hülye egy kormányban, ennyi balszerencsés benézés tényleg egy kicsit sok lenne: messzebbre jutunk, ha a díjazások értelmét a Fidesz és a Jobbik közti politikai mezőben keresgéljük.
Lehetséges, hogy az ellenzék nem tud majd működőképes, a közös egyéni jelöltállítást is magában foglaló koalíciós megállapodást kötni 2014-re - de lehetséges, hogy igen. Lehetséges, hogy a választási rendszer eddigi barkácsolása épp elég lesz a Fidesz-győzelemhez; de lehetséges az is, hogy a Fidesz az előzetes barkácsolás ellenére is annyival veszítene, hogy azt csak utólag, a szavazatok súlyos elszámlálása árán lehetne behozni - az meg mégiscsak rizikós vállalkozás. Lehetséges, hogy a Fidesz egyedül veszítene az egyesült ellenzékkel szemben. De a számok most azt mutatják, hogy a kormánypárt és a Jobbik szövetségét aligha győzheti le az ellenzék, még ha hülyére szövetkezi is magát.
Nem kétséges, hogy a Fidesz és a Jobbik partnersége - amit az egyfordulós rendszer miatt szintén a választás előtt kéne tető alá hozni: ugyanúgy, ahogy az ellenzéki pártok szövetségét - a Fidesszel amúgy rokonszenvező, de a Jobbik radikalizmusától, nyelvétől, a háború ígéretétől ódzkodó középszavazókra nem hatna serkentőleg; ezeket a szavazókat akár el is verheti a háztól. Az ő idegenkedésük a Jobbiktól eme érlelődő szövetség kockázati tényezője: minek következtében a feladat ennek az idegenkedésnek a felszámolása. A három díj, plusz a Széles Gáboré nem lehet a véletlen műve; inkább egyfajta jelzés a Jobbik felé, valamint kísérlet az elfogadhatóság határainak a kitolására. Mely kísérlet a következő eredménnyel zárult: Szaniszló ugyan leverte a lécet, de Bakay és Petrás átcsúsztak, s immár az állami kitüntetés tiszteletre méltóságának aurája öleli körbe őket és az életművüket, benne a magyar Jézussal és a Szálasi-nosztalgiával, meg az olyan mondatokkal, hogy "nem tudom, hogy lehetne jobban elkorcsosulni, egyszer azért csak kihal ez a faj" (már ti. a melegek - a szerk.). Ha mindez kissé elrugaszkodott okoskodásnak tűnne, már csak arra kéne valamiféle elfogadható magyarázatot adni, hogy ha nem egy nemes barátság megalapozásaként, akkor mi a franc másért választott meg a kétharmad alkotmánybírónak hétfőn egy a Jobbikhoz ezer ideológiai és személyi szálon kötődő személyt.
Az ún. mérsékelt jobboldali nyilvánosság a ciklus eleje táján többek közt azért örvendezett Orbán győzelmén, mert őbenne látták a Jobbik, a szélsőséges radikalizmus méretre szabásának egyetlen zálogát. Aztán amikor lépésről lépésre kiderült, hogy a kétharmad mennyi inspiráló mozzanatot fedez fel a Jobbik választási programjában, ez a szempont kissé háttérbe szorult. A Fidesz tollforgató apologétái megtanulták meglátni a szépet és a jót abban is, ahogy a Fidesz egy az egyben a Jobbik gazdaság- és szociálpolitikai célkitűzéseit valósítja meg. És ha a történelem vonata ezen a pályán halad, akkor ezen halad. A következő állomások fellobogózva, s feliratokkal dúsan dekorálva várják az utasait. Lehet, hogy a Jobbik kicsit ciki, de még mindig inkább ők, mint hogy visszajöjjenek a szocialisták. Lehet, hogy a Jobbik egy kicsit ciki, de épp azért kell koalícióban kormányozni velük, mert Orbán így tudja őket felszámolni - mint az MDF-et, a kisgazdákat, a MIÉP-et. Lehet, hogy a Jobbik kicsit ciki Európában, de Európa kettős mércét alkalmaz, és előbb-utóbb úgyis belenyugszik. Lehet, hogy a Jobbik kicsit ciki, de a Jobbik demokratikusan megválasztott párt, amely létező problémákra hívja fel a figyelmet, és nagyon nem demokratikus magatartás lenne kizárni őket a demokratikus politizálásból.
Ezek a mondatok, ez az okoskodás készen vannak: türelmesen várják szíves felhasználóikat. Orbán még azt a szívességet is megteszi hűséges közönségének, hogy a lehetséges utolsó pillanatban fedi fel szándékait: hogy ne sokat kelljen gondolkodni. Aztán Szaniszló Ferenc egyszer tényleg tájékoztatási miniszter lesz: és nem olyannak ismertük meg őt, hogy ne lenne benne elég nagylelkűség Táncsics-díjjal jutalmazni a kitűnő tollú Balog Zoltánt. Még vissza se kérné tőle.
