Hídemberek

A szerk.

Lenne még itt egy méltatlanul hanyagolt aspektusa a Szaniszló Ferenc történetének, hajlunk rá, hogy a legfontosabb. Miután Balog Zoltán miniszter egy nagyszerű emberi gesztussal bevallja, hogy hibát követett el, midőn elmulasztotta csekkolni a díjazott életművének késői, a művészettörténetben "zaklatott" néven számon tartott alkotói korszakát ("période maniaque"), egy ugyancsak nagyszerű újabb gesztussal a szart Halász János kulturális államtitkár kilincsére keni.

Halász, akiről Balog tehát azt állítja, hogy ő terjesztette fel Szaniszlót, egy nem kevésbé nemes gesztussal a Magyar Újságírók Közösségét jelöli meg a díjazás kútfőjeként. Az államtitkárság az ezt pertraktáló közleményében (melyet a narancs.hu kérdésére fogalmazott meg) - némiképp feddő hangon - maga is arra hivatkozik, hogy Halász sem tudott Szaniszló határokat feszegető, radikális művészetéről, mert erről őt nem tájékoztatták. A MÚK a maga részéről már nem mutogat tovább senkire, nem állítják például azt, hogy Szaniszlót a Szaniszló tudományos érdeklődésének középpontjában álló ufók ajánlották megtisztelő figyelmükbe - és ezzel a kérdés rendezést is nyert. Mindenki megnyugodhatott abban, hogy egy kellemetlen félreértés történt, és ezt csak némiképp árnyalta, hogy Szaniszló mellett a szélsőjobb kedvenc régésze és a buzi- és cigányellenes húrokat szívesen pengető basszgitáros is díjat kapott, és tőlük senki nem kért vissza semmit. A miniszter és az államtitkár is csak emberből van, tévednek néha ők is, nem néznek Echo tévét, nem olvassák a náci ezoterikus irodalmat és nem járnak Kárpátia-koncertre - honnan is tudhatták volna. Másrészt három díjat visszakérni már tényleg sok lett volna, ne legyünk telhetetlenek, Balog mély humanizmusát az egy darab visszakérés is ékesen bebizonyította.

Balog és Szaniszló


Balog és Szaniszló

Fotó: MTI/Kovács Attila

Kár, hogy ebből egy árva szó sem igaz. (Itt említenénk meg azt a negyedik állami kitüntetést is, amit Széles Gábor, az Echo tévé tulajdonosa kapott.) Ennyi tudatlan hülye egy kormányban, ennyi balszerencsés benézés tényleg egy kicsit sok lenne: messzebbre jutunk, ha a díjazások értelmét a Fidesz és a Jobbik közti politikai mezőben keresgéljük.

Lehetséges, hogy az ellenzék nem tud majd működőképes, a közös egyéni jelöltállítást is magában foglaló koalíciós megállapodást kötni 2014-re - de lehetséges, hogy igen. Lehetséges, hogy a választási rendszer eddigi barkácsolása épp elég lesz a Fidesz-győzelemhez; de lehetséges az is, hogy a Fidesz az előzetes barkácsolás ellenére is annyival veszítene, hogy azt csak utólag, a szavazatok súlyos elszámlálása árán lehetne behozni - az meg mégiscsak rizikós vállalkozás. Lehetséges, hogy a Fidesz egyedül veszítene az egyesült ellenzékkel szemben. De a számok most azt mutatják, hogy a kormánypárt és a Jobbik szövetségét aligha győzheti le az ellenzék, még ha hülyére szövetkezi is magát.

Nem kétséges, hogy a Fidesz és a Jobbik partnersége - amit az egyfordulós rendszer miatt szintén a választás előtt kéne tető alá hozni: ugyanúgy, ahogy az ellenzéki pártok szövetségét - a Fidesszel amúgy rokonszenvező, de a Jobbik radikalizmusától, nyelvétől, a háború ígéretétől ódzkodó középszavazókra nem hatna serkentőleg; ezeket a szavazókat akár el is verheti a háztól. Az ő idegenkedésük a Jobbiktól eme érlelődő szövetség kockázati tényezője: minek következtében a feladat ennek az idegenkedésnek a felszámolása. A három díj, plusz a Széles Gáboré nem lehet a véletlen műve; inkább egyfajta jelzés a Jobbik felé, valamint kísérlet az elfogadhatóság határainak a kitolására. Mely kísérlet a következő eredménnyel zárult: Szaniszló ugyan leverte a lécet, de Bakay és Petrás átcsúsztak, s immár az állami kitüntetés tiszteletre méltóságának aurája öleli körbe őket és az életművüket, benne a magyar Jézussal és a Szálasi-nosztalgiával, meg az olyan mondatokkal, hogy "nem tudom, hogy lehetne jobban elkorcsosulni, egyszer azért csak kihal ez a faj" (már ti. a melegek - a szerk.). Ha mindez kissé elrugaszkodott okoskodásnak tűnne, már csak arra kéne valamiféle elfogadható magyarázatot adni, hogy ha nem egy nemes barátság megalapozásaként, akkor mi a franc másért választott meg a kétharmad alkotmánybírónak hétfőn egy a Jobbikhoz ezer ideológiai és személyi szálon kötődő személyt.

Az ún. mérsékelt jobboldali nyilvánosság a ciklus eleje táján többek közt azért örvendezett Orbán győzelmén, mert őbenne látták a Jobbik, a szélsőséges radikalizmus méretre szabásának egyetlen zálogát. Aztán amikor lépésről lépésre kiderült, hogy a kétharmad mennyi inspiráló mozzanatot fedez fel a Jobbik választási programjában, ez a szempont kissé háttérbe szorult. A Fidesz tollforgató apologétái megtanulták meglátni a szépet és a jót abban is, ahogy a Fidesz egy az egyben a Jobbik gazdaság- és szociálpolitikai célkitűzéseit valósítja meg. És ha a történelem vonata ezen a pályán halad, akkor ezen halad. A következő állomások fellobogózva, s feliratokkal dúsan dekorálva várják az utasait. Lehet, hogy a Jobbik kicsit ciki, de még mindig inkább ők, mint hogy visszajöjjenek a szocialisták. Lehet, hogy a Jobbik egy kicsit ciki, de épp azért kell koalícióban kormányozni velük, mert Orbán így tudja őket felszámolni - mint az MDF-et, a kisgazdákat, a MIÉP-et. Lehet, hogy a Jobbik kicsit ciki Európában, de Európa kettős mércét alkalmaz, és előbb-utóbb úgyis belenyugszik. Lehet, hogy a Jobbik kicsit ciki, de a Jobbik demokratikusan megválasztott párt, amely létező problémákra hívja fel a figyelmet, és nagyon nem demokratikus magatartás lenne kizárni őket a demokratikus politizálásból.

Ezek a mondatok, ez az okoskodás készen vannak: türelmesen várják szíves felhasználóikat. Orbán még azt a szívességet is megteszi hűséges közönségének, hogy a lehetséges utolsó pillanatban fedi fel szándékait: hogy ne sokat kelljen gondolkodni. Aztán Szaniszló Ferenc egyszer tényleg tájékoztatási miniszter lesz: és nem olyannak ismertük meg őt, hogy ne lenne benne elég nagylelkűség Táncsics-díjjal jutalmazni a kitűnő tollú Balog Zoltánt. Még vissza se kérné tőle.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.