A szerk.

"Mi legyünk az urai"

A szerk.

Magyarországon hideg polgárháború zajlik - mondotta a törvényhozás elnöke a kormány valamelyik házi televíziójának Péntek 8 című műsorában.

A máskor túlzásokra is hajlamos Kövér László, bár a valamivel több mint negyvenperces műsor egy merő szitokáradat volt, ezúttal nem túlzott. Noha maga a jelzős szerkezet kétségkívül visszafogottan tűnik csak értelmesnek, mégis valami olyasmi hámozható ki belőle, hogy Magyarországon ma még fegyverek nélkül vívnak a felek, de - mert a hidegháború már csak ilyen, azt tudjuk saját tapasztalatainkból éppúgy, mint a történelemkönyvekből - közben élénk előkészületek folynak a hamarosan elkerülhetetlenné váló forró háborúra. Épp a fegyverkezésnél, a hadak megszervezésénél tartunk.

Hogy Kövér mennyire nem állított valótlant, azt pont személyes példája igazolja: a házelnök mielőtt befáradt volna a Hír Tv stúdiójába, éppen megszervezte saját parlamenti őrző-védő szolgálatát, az ún. Kövér Gárdát (Országgyűlési őrség), hogy "legyen már egy olyan szerv", ami gatyába rázza az esetleg renitenskedni kívánó honatyákat. Mert az mégiscsak nevetséges az "ellensúlyok rendszerében", hogy a belügyminiszter utasítgassa a parlament felvigyázására rendelt erőket, inkább "mi legyünk az urai" - közölte törekvéseiről ugyanazon műsor utolsó harmadában nevezett. Igaz, nyilatkozatának e pontján már gyakorlatilag követhetetlen volt, s addig is csak egyvalamiben (büdös komcsik, büdös komcsik) következetesnek mondható beszéde. Nem mellékes jó hír, hogy a Kövér Gárda sietve hozzá is látott nemes küldetéséhez, segítettek kiszerelni egy Magyarország éhezőit megszégyenítő transzparenst az Országház elé.

S ha e szimpatikus Kövér-interjúhoz még hozzácsapjuk a múlt hét másik módfelett örvendetes fejleményét, a Kubatov Gárda (pontosabban a Második vagy Harmadik Kubatov Gárda) megszervezésének első, de távolról sem tétova lépéseit, világossá is lesz, miről beszélt - a maga alig is szofisztikált módján - a házelnök: a hidegháborúról bizony.

Kubatov azért szervez a Fidesz önkénteseiből úgynevezett önvédelmi csoportokat, mert politikai ellenfeleik törnek-zúznak a fideszes pártházakban, az anyagi kár tetemes, a pártfunkcionáriusok rettegésben pergetik mindennapjaikat. Ismerős valahonnan? Persze, ha a Strurmabteilungot emlegetjük, demagógok vagyunk, ha meg a rövidítését, akkor "hivatásos rettegők", kezünkben egy böhöm nagy kettős mércével. Pedig, tetszik, nem tetszik, ebben áll Kövér tódításának jéghideg értelme. Hidegháború van, szervezkedünk, nem érhet váratlanul minket semmi, mert azon vagyunk, hogy "mi legyünk az urai" a helyzetnek.

S hogy senkinek ne legyen kétsége arra nézvést, hogy kik dekkolnak az elfoglalásra váró szemközti hideg lövészárokban, azt a folyamatos liberálisozás, baloldalizás között végül csak kibökte még a stúdióban Kövér. Nem a baloldaliak, nem a liberálisok, az egész ország - te is, szerencsétlen, aki most épp valamelyik pártházvédő kommandóba kéred a felvételedet. Hol voltál 2002-ben, amikor ellógtad éppen a választásokat, mert "meglesz az nélküled is". Ilyet még nem láttunk, tán elunva a folyamatos bajnaizást, az Országgyűlés elnöke odavágta: azért mennek rá ily engesztelhetetlenül az országra, mert az 2002-ben elvette tőlük a hatalmat. S ez sem elég, mert minden törvényi szintű óvintézkedés ellenére megteheti 2014-ben is, "szabad lesz tönkretennünk magunkat, ahogy 2002-ben".

Orbán is erre ment rá, Kövér is, a 2002-es ajtómutatásra, azóta sem heverték ki. Azóta is ezt próbálják leverni minden szembejövőn, rajtad is, tisztelt pártházőr. De nem csupán a személyeden, az intézményeiden, a demokratikusnak hitt intézményeiden is, az Alkotmánybíróságon, a komplett igazságszolgáltatáson. Mert nem értik az egészet.

Nem értik, hogy a bánatba lehet az, hogy valamit teleültettünk a vazallusainkkal, egyéni indítványként benyújtott törvényeinkkel pedig kényünkre-kedvünkre formáltuk a működését, mégis produkál még életjeleket. Miért produkál? Hogy produkál? Ne produkáljon már! Ebben az országban maga a miniszterelnök áll fel a parlamentben, s üvölti az égre, hogy botrány. Tudniillik az, hogy a bíróság hozott egy ítéletet, amiben nem a kormánynak ad igazat. Tényleg botrány, küldjük rájuk valamelyik gárdát, Kövérét, Kubatovét, bánom is én, csak minél gyorsabban!

Mert nem értik az egészet. Nem értik, hogy a demokrácia - bármennyire is igyekeznek kiüríteni a keretei közti részt - csak önmagától, eleve már ezektől a keretektől is sokkal különb, mint a diktatúra. Nem értik, hogy mit akar tőlük a világ, mit pampog Európa. Lövésük sincs, hogy mit lehetne vagy kellene kezdeni a világgal, vagy akár csak ezzel az országgal. Nem értik a lakóit, nem értik a szomszédait. A víziót nem a cica vitte el, nem volt itt az soha; hatalomvágy volt, s téboly van meg bosszúszomj. Nemsokára jön Dimitrov, és felgyújt valamit, hiába vigyázzák gárdák.

Aztán jön egy másik ürge, és felgyújtja egész Rómát.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.