A szerk.

Hős vagy áruló?

A szerk.

A mai legutolsó hír az volt felőle, hogy Szerbiában rekedt. Azóta már nyilván visszatalált hívei élén, s ismét ott van minden kilométerkőnél. Hogy akkor most Gyurcsány Ferenc egy pojáca-e, az az elmúlt másfél évtized tükrében lehet ugyan ténykérdés, csak hát olyan tény­kérdés, amit a dolgok jelen állása szerint értelmetlen feszegetni. Hogy miért értelmetlen, annak vannak Gyurcsánytól teljesen független okai is, kezére játszanak nyilvánvalóan külső dolgok, de tőle is vakság lenne elvitatni, mondjuk, az igyekezetet.

Magyarul az van, hogy Gyurcsány nevelő egyesülete, a Magyar Szocialista Párt a minket körülvevő menekültkrízisben gyakorlatilag – a nem is olyan rég magát még demokratikus ellenzéknek nevező laza füzérrel tökéletes összhangban – semmi érdemlegeset nem teljesített. Viszont Gyurcsány a menekültkrízis komolyra fordulása óta tüsténkedik, menekülteket vitt haza, lement a határra rajta tartani szemét az eseményeken, lám, Szerbiába is átment, élőláncot is szervezett, és közben nem is kellett oly nagyon elvonatkoztatni a személyétől ahhoz, hogy a nyilatkozatai adekvátnak, a helyzetre vonatkozóan érvényesnek, jaj, szűzmária: szimpatikusnak tűnjenek. S mivel ebbéli törekvéseivel gyakorlatilag egyedül maradt a térfelén, tökéletesen értelmét vesztette a kisördög azon irányú motoszkálása, hogy most akkor PR-akció-e, hogy hazavitt és megetetett, megfürdetett, s valamennyire még fel is ruházott néhány menekültcsaládot, váltott velük néhány régen hallott emberi szót, vagy nem PR. Mert ha ez egy megátalkodott PR-akció volt, akkor az pontosan azt eredményezte, hogy néhány menekültcsalád megtisztálkodott, jóllakott, kialudta magát, s valamennyit visszanyert az emberekbe, nota bene a magyar emberekbe vetett hitéből. Gyurcsányt ezért nem fogják újra miniszterelnökké választani, s akik esténként még mindig arra mennek haza, hogy az elmúlt nyolc év erre meg arra, nos, megbocsátani sem fognak neki. Gyurcsány Ferenc azt tette, amit egy parlamenti jelenléttel alig is, frakcióval pedig egyáltalán nem rendelkező kispárt vezetőjének tennie kellett. Profin viselkedett. Gyurcsány Ferenc azt tette, amit minden magára adó magyarországi ellenzéki (vagy, basszus, nem hivatalbeli kötelességből menekültekkel foglalkozó kormánypárti) politikusnak is tennie kellett volna. Ilyen politikusok nem lévén, egy Robinson maradt.

Csakhogy mindeközben Magyarországon nem állt meg sem az élet, sem az idő, még ha a menekültkrízis minden egyéb közéleti történést jótékony vagy kártékony lepel alá vont is. Szeptember kellős közepén járunk, s például úgy féleredménynél, cirka százezer aláírásnál járnak az anno rendszerdöntő népszavazási kezdeményezés elindítói. Ki emlékszik már rájuk? Ki emlékszik itt még arra, hogy az előző Orbán-éra ellen mennyire lendületes és fiatalos tüntetések indultak, melyeknek e népszavazási kezdeményezés lett az egyetlen folytatása? A mai tüntetések a maguk ezres-kétezres tömegeivel nyilvánvalóan nem a változtatni tudásról, hanem az elkeseredettségről szólnak, de ez mellékszál. A lényeg az, hogy az akkori tüntetések mára ezt az egyre szerencsétlenebb sorsú, menet közben agyonnyomorított népszavazási kezdeményezést hagyták maguk után. Alig maradt pár kérdés, egy csomót kizeccölt közülük a hatalom. A népszavazást meghirdető Új Magyar Köztársaság Egyesület, nem túlzunk, tucatnyi aktivistája gyűjti az aláírásokat, de benne van a gyűjtésben valamennyire az MSZP, az Együtt, de még az LMP is, meg még néhány pár személyes formáció (kábé annyira, mint a menekültügy­ben). Ám mivel a gyűjtés jó ideje tart, elúszni látszanak az esélyek, ahogy mondani szokták, kéne egy huszáros hajrá.

Ha Gyurcsány Ferencnek el kell magyarázni, mennyit ér egy népszavazás, az elég fura szituáció akkor is, ha mondjuk a tankötelezettség, a rászoruló gyerekek ingyenes étkeztetése, a képviselőként húzott nyugdíjak vagy épp a kötelező kamarai tagság nyilvánvalóan kevésbé mozgósító erejű (egyértelmű, könnyen megérthető) dolgok, mint a 300 forintos vizitdíj eltörlése. A dolgok jelen állása szerint Gyurcsány Ferenc és az ő ellenzéki pártja, a DK nem gyűjt aláírásokat a fenti tárgykörökben kiírandó népszavazás eléréséhez. Ebbéli ellenállásukra eddig elfogadható magyarázatot sem Gyurcsány Ferenc, sem a DK nem adott.

Ilyenformán nem az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc pojáca-e. Nem is az, hogy a menekültügyben mutatott buzgalma okán hős-e. Az sem túl fontos kérdés, hogy e népszavazási kezdeményezés negligálásával éppenséggel nem áruló-e. A valódi kérdés, hogy mi a faszt akar Gyurcsány Ferenc? Már a saját, a parlamentben és a sajtóban elfoglalt helyének mindenkori bebiztosításán túl.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?