Normális esetben Lázár János küzdelmei a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatásköreiért pont annyira lennének érdekesek, mint amennyire egy fontos miniszter kapaszkodása saját fontosságába. Mérsékelten. De az valószínűnek látszik, hogy a demokráciákban bevett módon – az ellenzék programot ír, szervezetet épít, nyer a választáson, ilyesmi – aligha bír véget érni Orbán Viktor egyszemélyes uralkodása Magyarországon. Maximum úgy, hogy ezek a ma még elég messzinek tűnő lehetőségek (hogy ti. lehetne olyan ebben az országban is, hogy ellenzék) párhuzamba állnak a Fidesz-tábor – a káderállomány és a szavazói tömb – fragmentálódásával, és e törekvések valahol a tér és az idő végtelenjében, ott, ahol az ország egy politikai fekete lyukon átesik az Orbán nélküli dimenzióba, összetalálkoznak.
| ||
Az Orbán-ellenes pártütés ugyancsak távoli eshetőségnek tűnik 2015 októberében. De az sem igaz, hogy merő fantasztikum lenne. Volt ilyen, gondoljunk csak a száműzött Navracsics esetére, esetleg a 2006-os klubéletre, amelynek főszereplője azóta is próbálkozik meg nem történtté tenni az összeesküvést. Sőt, van is ilyen, Mr. Lajos a maga kimeríthetetlennek tűnő bukszájával épp a hosszú küzdelemre rendezkedik be. A puszta hatalmi politika, az önmagáért való szervezkedés persze kevés lenne – de épp erről beszélünk: mi történhet akkor, ha Orbán társadalmi támogatottsága megzuhan, netán külkapcsolatai zsákutcába viszik az országot, és egy alkalmas válság mesterséges előállítása, egy nemzetbiztonsági hecc nem lesz már elég.
Vajon mindehhez képest mit jelent vagy mit nem jelent az, hogy Lázár János időnként elhatárolódik attól a kormánytól, amelynek ő a legfontosabb ügyintézője? A múlt héten már egészen messzire ment, amikor fideszes tolvajlásokkal (is) indokolta az állami földek magánosítását. Azokat a t. pártkartársakat, akik ennek a századrészét megengedték maguknak, Orbán habozás nélkül menesztette.
Lázár furcsa mozgásának bevett magyarázata, hogy valójában két remek fiatalember versenyez itt a Főni szeretetéért, azért, hogy ki legyen neki a legbizalmibb bizalmija, hogy ki vihesse le a szemetet. Ja, biztos. De lehet, hogy nem. Rogán szakmai önéletrajzának fényét 8 év polgármesterség emeli, de ilyenje van Lázárnak is. És bár Antal hároméves frakcióvezetői munkája is embert próbáló feladat volt, ez a teljesítmény sem vethető össze azzal, hogy János nagyjából 2013 óta az ország ügyvezető miniszterelnöke, akinek a távozása a Miniszterelnökséget vezető miniszteri posztról a mindennapos kormányzati aprómunka amúgy is halovány lángjának gyors kihunyásához vezetne. (Az uniós pénzek lehívása biztosan nem menne olyan zökkenőmentesen nélküle, mint amennyire vele megy.) Lázár saját fontosságának pontos tudatában még ahhoz is vette a bátorságot, hogy a nagy nyilvánosság előtt zsarolja meg Orbánt – ilyet se csinált még büntetlenül senki. Ennyi biztos – innentől csak a fantáziánkra bízhatjuk magunkat. Arra mi sem tudjuk a választ, hogy miért akarhat Lázár János miniszterelnök lenni, hogy azon kívül is lenne-e kifogása a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen, hogy neki nincs elég hatalma, hogy nem az övé a főhatalom. Látja-e a szakadékot előttünk, vagy csak magát látja kormányfőként valamely távoli vagy nem is annyira távoli korban?
Egyelőre nem tudni, hogy a hétfőn megszavazott Rogán-minisztériumnak mi lesz a feladata. A Miniszterelnöki Kabinetiroda a Miniszterelnökség kópiájának tűnik: arra tippelünk, hogy a minisztériumoktól az utóbbi, vagyis Lázár alá rendelt állami feladatokat és funkciókat lassan a kabinetiroda, vagyis Rogán kapja meg. Ha Lázár azonnali elmozdítása lehetetlen, akkor legyen beleszalámizva Rogánba.
Az óra, más választása nem lévén, ketyeg.
