A szerk.

Hullaevők

A szerk.

"Tegnap megjelent lapszámunkban tévesen írtuk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti Gyarmati Fannit, Radnóti Miklós özvegyét, a tárca csupán azt közölte, hogy osztozik a gyászban. Radnóti Miklós özvegyét Budapest Főváros és a XIII. kerület díszpolgárát saját halottjaként a XIII. kerületi önkormányzat búcsúztatja" - áll büszkén a keddi Magyar Hírlapban.

Ilyen korrekt lap ez, ha hibázott, és felhívják rá a figyelmét, beismeri. Beismeri minden cirkalmazás, cafrang nélkül: tényszerűen. Hibáztunk. Mondjuk az lett volna egészen szép, ha elnézést is kérnek a minisztériumtól az inszinuáció miatt, de hát hol van előírva a gyerekszoba ahhoz, hogy jó újságíró/lapszerkesztő legyen valaki. Sehol, a ménkűbe is!

S akkor most tegyük is félre gyorsan minden hajlandóságunkat a történtek rossz tréfákká alakítására, s ne mondjunk olyanokat, hogy megint három napjába tellett reagálni a minisztériumnak, mint Jancsó Miklós esetében ugyebár, csak most fordítva működött a dolog. Visszasajátították, elsajátították maguktól minél messzebb, vigye az ellenzéki önkormányzat, hisz az övék.

Fordítva, de mégis ugyanúgy: gyalázatosan. Tréfák helyett, inkább próbáljuk elképzelni a szituációt: ül az illetékes az Emberi Erőforrások Minisztériumában, és ellenőrzi a sajtót. Mi az, hogy a saját halottunk? Hogy lenne már az?

",A tárca csupán azt közölte, hogy osztozik a gyászban" - írja a Magyar Hírlap. Kinek a gyászában osztozik? A nemzetében? A családéban? Vagy kegyesen megosztozik mindenkivel, tán még Radnótit is sajnálja egy kicsit a tárca?

Semmi másról nincs itt szó, csupán arról, amiről Jancsó esetében is, arról tudniillik, hogy hogyan sikerül néhány alvászavaros, minden reggel csatakos ágyból kikelve rettegő csinovnyiknak kitalálnia, hogy vajon a legfőbb főnök kit tart méltónak arra, hogy az állam, az ő állama a halottjának tartsa.

Hogy ki volt a megboldogult, az veszettül nem számít, csak az, hogy velünk volt-e vagy ellenünk, pontosabban, hogy eléggé velünk volt-e. S ilyen szempontból lett gyanús harmadnapra Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós valahai múzsája. Ezért kellett - kérve vagy kéretlenül - helyreigazítani a róla szóló közleményt. Így mérlegre tenni bárki embert, élőt, holtat pedig maga az emberi aljasság legalja. Tetszhet-e a pofája eléggé odafönt? Két héten belül másodszor adja e gyalázatos tempónak tanúbizonyságát az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Két héten belül immár második gesztusával adja hajszálpontos jelét végletes züllöttségének. A romlottság piramisjátékának, a regnáló rendszernek magának.

(Mire kitettük a pontot e cikk végére, slusszpoénként az EMMI arról tájékoztatta a hvg.hu-t, hogy ők nem kérték a helyreigazítást. Arról nem nyilatkoztak, hogy végül is sajátjuknak tekintik-e a halottat vagy a Hírlap verziója az igaz, csak nem akarták dobra verni. Így, ha lehet, még szennyesebb az egész.)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.

Te kinek képzeled magad?

Miután leérettségiztek, összehoztak egy zenés darabot a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatos diákjai arról, hogyan élték meg konfliktusaikat az igazgatónővel, aki fideszes önkormányzati képviselő. Az előadás kész, fesztiválon szerepelnek vele.

Kicsiben láthatjuk

A Fidesz, amely tavaly tizennyolc év után vesztette el Hajdúböszörményt, képtelen tudomásul venni a váltást, és ahol csak tud, ott tesz keresztbe a Böszörményi Harmadik Oldal (BHO) nevű civil szervezet dominálta közgyűlésnek. A helyszínen jártunk.