A szerk.

Hullaevők

A szerk.

"Tegnap megjelent lapszámunkban tévesen írtuk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti Gyarmati Fannit, Radnóti Miklós özvegyét, a tárca csupán azt közölte, hogy osztozik a gyászban. Radnóti Miklós özvegyét Budapest Főváros és a XIII. kerület díszpolgárát saját halottjaként a XIII. kerületi önkormányzat búcsúztatja" - áll büszkén a keddi Magyar Hírlapban.

Ilyen korrekt lap ez, ha hibázott, és felhívják rá a figyelmét, beismeri. Beismeri minden cirkalmazás, cafrang nélkül: tényszerűen. Hibáztunk. Mondjuk az lett volna egészen szép, ha elnézést is kérnek a minisztériumtól az inszinuáció miatt, de hát hol van előírva a gyerekszoba ahhoz, hogy jó újságíró/lapszerkesztő legyen valaki. Sehol, a ménkűbe is!

S akkor most tegyük is félre gyorsan minden hajlandóságunkat a történtek rossz tréfákká alakítására, s ne mondjunk olyanokat, hogy megint három napjába tellett reagálni a minisztériumnak, mint Jancsó Miklós esetében ugyebár, csak most fordítva működött a dolog. Visszasajátították, elsajátították maguktól minél messzebb, vigye az ellenzéki önkormányzat, hisz az övék.

Fordítva, de mégis ugyanúgy: gyalázatosan. Tréfák helyett, inkább próbáljuk elképzelni a szituációt: ül az illetékes az Emberi Erőforrások Minisztériumában, és ellenőrzi a sajtót. Mi az, hogy a saját halottunk? Hogy lenne már az?

",A tárca csupán azt közölte, hogy osztozik a gyászban" - írja a Magyar Hírlap. Kinek a gyászában osztozik? A nemzetében? A családéban? Vagy kegyesen megosztozik mindenkivel, tán még Radnótit is sajnálja egy kicsit a tárca?

Semmi másról nincs itt szó, csupán arról, amiről Jancsó esetében is, arról tudniillik, hogy hogyan sikerül néhány alvászavaros, minden reggel csatakos ágyból kikelve rettegő csinovnyiknak kitalálnia, hogy vajon a legfőbb főnök kit tart méltónak arra, hogy az állam, az ő állama a halottjának tartsa.

Hogy ki volt a megboldogult, az veszettül nem számít, csak az, hogy velünk volt-e vagy ellenünk, pontosabban, hogy eléggé velünk volt-e. S ilyen szempontból lett gyanús harmadnapra Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós valahai múzsája. Ezért kellett - kérve vagy kéretlenül - helyreigazítani a róla szóló közleményt. Így mérlegre tenni bárki embert, élőt, holtat pedig maga az emberi aljasság legalja. Tetszhet-e a pofája eléggé odafönt? Két héten belül másodszor adja e gyalázatos tempónak tanúbizonyságát az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Két héten belül immár második gesztusával adja hajszálpontos jelét végletes züllöttségének. A romlottság piramisjátékának, a regnáló rendszernek magának.

(Mire kitettük a pontot e cikk végére, slusszpoénként az EMMI arról tájékoztatta a hvg.hu-t, hogy ők nem kérték a helyreigazítást. Arról nem nyilatkoztak, hogy végül is sajátjuknak tekintik-e a halottat vagy a Hírlap verziója az igaz, csak nem akarták dobra verni. Így, ha lehet, még szennyesebb az egész.)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.