E bocsánatkérést mindenképpen tekinthetjük azon – az elmúlt egy-két napban felhabzó – politikai vita lezárásának, mely Kulcsár Gergely volt jobbikos országgyűlési képviselő személye és szerepe körül bontakozott ki.
Nevezett ugyanis egészen keddig a Jobbik–Momentum–LMP-összefogás debreceni (közelebbről józsai) jelöltje volt az október 13-án esedékes helyhatósági választásokon; összeszedte annak rendje és módja szerint a szükséges aláírásokat, s a helyi Momentum-vezető az országos sajtónak nyilatkozván is kiállt mellette. Különösebb nehézség nélkül végigjárta a jelöltséghez vezető szamárlétra összes grádicsát, jelölte a pártja, egyeztette a személyét a szövetségeseivel (Momentum, LMP), gyűjtötték neki az ajánlásokat, satöbbi, satöbbi – annak a csávónak, aki nemrégiben még azzal kérkedett, hogy beleköpött a Duna-parti holokauszt-emlékmű egyik cipőjébe, illetve félreérthetetlenül holokauszttagadó kijelentéseket tett.
Szögezzük le: mi is hiszünk a Jobbik megigazulásának lehetőségében. Vagy legalább abban, hogy van bennük szándék, hogy levetkőzzék nyílt rasszizmusukat, cigánygyűlöletüket és antiszemitizmusukat. Végül is jó páran közülük megtagadták korábbi önmagukat; vagy legalább valami ilyesmire utaló hangjelzéseket bocsátottak ki magukból. Hiszünk ebben annak dacára is, hogy ez nem valamiféle hirtelen megvilágosodás hatására jött el, hanem azért, mert a Fidesz egyszerűen kiszorította őket a jobbszélről – előbb saját magának csinálván helyet ott, kicsit később pedig a magától is szélsőbb jobbon a Mi Hazánk nevű (nem mellesleg épp a Jobbikról leszalámizott) kreatúrájának. A politikai szükségszerűség felismerése alkalmasint lehet egyenlő a kudarc beismerésével – ez esetben feltétlenül az. Azt is hisszük, hogy a Jobbik kártéteményei a magyar közéletben, közgondolkodásban bár számosak, de nem helyrehozhatatlanok – s ha e kármentésben a párt élen jár majd, jóérzésből, illetve egyéb választása aligha lévén, az igen dicséretes lesz. Aki meg nem ezt teszi közülük, az ott vész a politika trágyadombján, mint a Mi Hazánk.
Csakhogy Kulcsár Gergely nem járta végig ezt az utat, sőt, el sem indult rajta. Kulcsár Gergely még ma is az, aki megpróbálta meggyalázni a Dunába lőtt honfitársaink emlékét.
Fiatal ember, bizonyára lesz még ideje helyrehozni azt, amit elrontott. Miként fiatal párt még a Momentum is, bár az órája sokkal gyorsabban ketyeg, mint Kulcsáré. Belátni a hibáinkat, és bocsánatot kérni szép és nemes dolog, de a népképviseletben erősen limitált számban van rá lehetőség hitelvesztés nélkül. Pláne olyan esetekben politikai luxus a bocsánatkérésig navigálni cselekedeteinket, amikor már az odáig vezető út is könnyen – még egyszer: könnyen – elkerülhető lenne, a ki nem kényszerített hibák esetén. Mint ez is volt.
