A szerk.

Igen vagy nem

A szerk.

„Elnézést kérünk tőletek, amiért csalódást okoztunk egy olyan ember támogatásával, aki szégyenteli módon viselkedett. Fontos, hogy elismerjük, ha hibáztunk. Ez is hozzátartozik a politikai kultúraváltáshoz” – jelent meg a Momentum Facebook-oldalán kedden kora délután (gyakorlatilag a jelen cikk megírása előtti percekben).

E bocsánatkérést mindenképpen tekinthetjük azon – az elmúlt egy-két napban felhabzó – politikai vita lezárásának, mely Kulcsár Gergely volt jobbikos országgyűlési képviselő személye és szerepe körül bontakozott ki.

Nevezett ugyanis egészen keddig a Jobbik–Momentum–LMP-összefogás debreceni (közelebbről józsai) jelöltje volt az október 13-án esedékes helyhatósági választásokon; összeszedte annak rendje és módja szerint a szükséges aláírásokat, s a helyi Momentum-vezető az országos sajtónak nyilatkozván is kiállt mellette. Különösebb nehézség nélkül végigjárta a jelöltséghez vezető szamárlétra összes grádicsát, jelölte a pártja, egyeztette a személyét a szövetségeseivel (Momentum, LMP), gyűjtötték neki az ajánlásokat, satöbbi, satöbbi – annak a csávónak, aki nemrégiben még azzal kérkedett, hogy beleköpött a Duna-parti holokauszt-emlékmű egyik cipőjébe, illetve félreérthetetlenül holokauszttagadó kijelentéseket tett.

Szögezzük le: mi is hiszünk a Jobbik megigazulásának lehetőségében. Vagy legalább abban, hogy van bennük szándék, hogy levetkőzzék nyílt rasszizmusukat, cigánygyűlöletüket és antiszemitizmusukat. Végül is jó páran közülük megtagadták korábbi önmagukat; vagy legalább valami ilyesmire utaló hangjelzéseket bocsátottak ki magukból. Hiszünk ebben annak dacára is, hogy ez nem valamiféle hirtelen megvilágosodás hatására jött el, hanem azért, mert a Fidesz egyszerűen kiszorította őket a jobbszélről – előbb saját magának csinálván helyet ott, kicsit később pedig a magától is szélsőbb jobbon a Mi Hazánk nevű (nem mellesleg épp a Jobbikról leszalámizott) kreatúrájának. A politikai szükségszerűség felismerése alkalmasint lehet egyenlő a kudarc beismerésével – ez esetben feltétlenül az. Azt is hisszük, hogy a Jobbik kártéteményei a magyar közéletben, közgondolkodásban bár számosak, de nem helyrehozhatatlanok – s ha e kármentésben a párt élen jár majd, jóérzésből, illetve egyéb választása aligha lévén, az igen dicséretes lesz. Aki meg nem ezt teszi közülük, az ott vész a politika trágyadombján, mint a Mi Hazánk.

Csakhogy Kulcsár Gergely nem járta végig ezt az utat, sőt, el sem indult rajta. Kulcsár Gergely még ma is az, aki megpróbálta meggyalázni a Dunába lőtt honfitársaink emlékét.

Fiatal ember, bizonyára lesz még ideje helyrehozni azt, amit elrontott. Miként fiatal párt még a Momentum is, bár az órája sokkal gyorsabban ketyeg, mint Kulcsáré. Belátni a hibáinkat, és bocsánatot kérni szép és nemes dolog, de a népképviseletben erősen limitált számban van rá lehetőség hitelvesztés nélkül. Pláne olyan esetekben politikai luxus a bocsánatkérésig navigálni cselekedeteinket, amikor már az odáig vezető út is könnyen – még egyszer: könnyen – elkerülhető lenne, a ki nem kényszerített hibák esetén. Mint ez is volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.