A szerk.

Romlott, erkölcstelen, hazug (2.)

A szerk.

Szeptember végén, az önkormányzati választások előtti hetekben 9000 forintos rezsiutalványt kapnak a kormánytól (Orbán Viktortól) a nyugdíjasok (3 darab 3000 forintos címletben), az indoklás szerint azért, mert a magyar gazdaság remek teljesítménye mindezt lehetővé teszi. Sőt, ennek – a kormánytól természetesen nem független! – szárnyalásnak köszönhetően az „átlagnyugdíjas” év végéig további 30 ezer forint körüli pluszhoz juthat.

A nagyszámú és igen aktív szavazói réteget érintő jó hír azóta naponta többször is eljut a célközönséghez, és mint Gulyás Mártonék egy remek videóban bemutatták, a kormánypropaganda tesz is azért, hogy a közmédiában olyan idős emberek nyilatkozzanak, akik az ideológiai érettség kellő szintjén állnak ahhoz, hogy hálatelt szívvel mondjanak köszönetet a róluk gondoskodó párt- és állami vezetőknek.

A kormányzati indoklási szakasz persze nem említi, hogy az Orbánék által 2011-ben megváltoztatott nyugdíjindexálási szabályok miatt (a nyugdíjemelés kizárólag az infláció függvénye) az „átlagnyugdíjas” manapság havi 7500 forinttal kap kevesebbet annál, mint ha még mindig a 2010 előtti szabályok lennének érvényben (amikor bizonyos feltételek mellett a keresetek emelkedésének mértékéhez is kötötték a nyugdíjemelést). Ez évi mínusz 90 ezer – szemben a belengetett plusz 9 ezerrel, vagy akár az év végéig beígért további 30 ezerrel. Persze, a kormánynak és propa­gan­da­osz­tá­lyá­nak nincs miért aggódni: a napi minimum háromszori termelési riportok a boldog nyugdíjasokról jóval emészthetőbbek, mint mondjuk a Népszava ténycikke a nyugdíjindexálás módosulásairól és annak következményeiről. A helyzet az, hogy a párt- és állami vezetés nemcsak a nyugdíjasok igény-, hanem szellemi szintjét is évi egyszeri 9 ezer forintnyi rezsiutalványra árazta be, vélvén, a nyuggerek nagy többsége elég szerencsétlen körülmények között él ahhoz, hogy ennyitől is odalegyen boldogságában, ahhoz meg mindegyikük öreg már, hogy fölfogja, a rajtuk spórolt sok-sok milliárd töredékét lökik vissza nekik.

Igen, tudjuk: Magyarországon egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több inaktívat, a nyugdíjrendszerrel valamit kezdeni kell, lám Orbánék 2011-ben meg merték lépni a hosszú távú nyugdíjcsökkentést. Aha. Csakhogy azt is tudjuk: az Orbán-kormány nyugdíjreformügyben érdemben semmit nem tett azon kívül, hogy hatalmával visszaélve ellopta magán-nyugdíjpénztári megtakarításainkat, és szigorított a nyugdíjemelés szabályain (amelynek ráadásul a hozadéka az állam számára korántsem oly nagy, mint amilyen komoly érvágás az érintetteknek). És látjuk azt is, hogy e bűneit (amelyeket elsősorban a jelenlegi munkaképes milliók ellen követett el) mennyire hazug módon adja el most gondoskodásként a legkiszolgáltatottabb rétegek egyikének, apáink, anyáink, nagyszüleink nemzedékének.

A kormányképtelenség nem erkölcsi kategória – a polgárait szolgáló állam működtetése és irányítása politikai tehetség kérdése, és a fideszes parvenü ezzel a tehetséggel láthatóan nem rendelkezik (még annyira sem, mint amennyire az okkal kárhoztatott szocialisták hajdanán), példa rá a magyar állam 2010 utáni rémisztően gyors leépülése és züllése. Az a lenézés, az a gőg, az emberi méltóságnak az a megalázó semmibevétele azonban, amivel a mostani hatalom a tőle leginkább függőket – a bagóért megvett nyugdíjasokat, a konzervekkel lekenyerezett cigányokat, nincsteleneket – kezeli, s ahogyan ezért a legtermészetesebb módon elvárja az ellenszolgáltatást (ezeknek az embereknek a szavazatát), jóval túlmutat a szavazatvásárlás, a választási csalás politikai dimenzióin.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.