A szerk.

Ítélet rendelésre

A szerk.

A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla a Marian Cozma-ügyben hozott április végi jogerős döntésével jelentősen enyhítette a három fő vádlottra első fokon kimondott súlyos ítéleteket.

A veszprémi kézilabdacsapat román légiósának megölése, valamint további két - egy szerb és egy horvát - játékostársának életveszélyes megsebesítése 2009. február 8-án óriási felháborodást keltett mind Magyarországon, mind Romániában. Amit csak tetézett, hogy a kezdettől jól beazonosítható tettesek a Veszprém környékén csak enyingi maffiaként emlegetett csoport roma tagjai voltak. Az ügyet követő közvélemény a veszprémi bíróság elsőfokú ítéletét kellőképpen szigorúnak tartotta - az első és a másodrendű vádlottak életfogytiglani, a harmadrendű 20 év fegyházbüntetést kapott; előbbi kettőt legkorábban 30 év múlva helyezhették volna feltételes szabadlábra. A Győri Ítélőtábla a veszprémi bíróság tényállását átminősítve az első és másodrendű vádlottat 18-18 év, a harmadrendűt 8 év börtönbüntetéssel sújtotta.

A másodfokú ítéletet kísérő népharag érthető; nálunk civilizáltabb országokban is nemegyszer kiakad a közvélemény olyan bírói döntéseken, amiket a hétköznapi igazságérzet enyhének tart az adott bűncselekmény súlyához képest. Azt viszont nehezen tudjuk elképzelni, hogy civilizált országokban, működő jogállamokban a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter leplezetlenül megfenyegeti a bíróságot, amiért annak ítélete úgymond nem felel meg a "társadalmi elvárásoknak". Márpedig Magyarországon ez történt. Orbán Viktor az ítéletet kárhoztató jobbikos felszólalásra úgy reagált az Országházban, hogy "négyszemközt egyetértene" képviselőtársával - no de sok szem közt, felelős státusférfiként nem mondhat ilyet, hiszen még azt a látszatot keltené, hogy a kormány nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra. Pedig dehogy. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miután biztosította a nagyérdeműt, hogy a bíróság döntéseit miniszterként nem befolyásolhatja, arról beszélt a veszprémi városi tévének adott interjújában, hogy szakértői véleményt kér a Kúria elnökétől, vajon az utóbbi időszak ítélkezési gyakorlata a társadalom elvárásainak megfelelő szigort mutat-e az olyan nagy figyelmet kiváltó ügyekben, mint amilyen Marian Cozma meggyilkolása.

Bár számos jel szerint a magyar jogfelfogás is forradalmi változások küszöbén áll, "a társadalom által elvárt szigor", illetve az ennek megfelelés tudomásunk szerint még nem önálló tényállás. A bírói függetlenséget ellenben alaptörvény szavatolja. E függetlenség elsősorban az ítélkezésben ölt testet; abban, hogy például egy büntetőeljárásban a megismert tények alapján a bíró minden befolyástól mentes szabad mérlegeléssel határozza meg a tényállást, aminek alapján - a büntető törvénykönyv (Btk.) rendelkezéseinek szellemében - kiszabja a büntetést, vagy fölmenti a vádlottakat. A Cozma-ügyben az első és a másodfokon eljáró bíróság ugyanazon tények alapján eltérően minősítette a bűncselekményeket. Az előbbi szerint a későbbi tettesek "akarategységben" a három (vagy több) sportoló tudatos meggyilkolását tervezték, vagyis az eseménysor legalább egy pontján az elkövetők tudtak egymás emberölési szándékáról, és abban osztoztak - amiért valóban jár az életfogytiglan. Az utóbbi szerint ilyesfajta szándék nem volt, a gyilkosság és az életveszélyes bántalmazás indulati cselekmények voltak, a három tettes egyénként követte el bűnét, nem pedig csoportban, társtettesként - és e tényállásnak meghatározott a büntetési tétele a Btk.-ban, a bíró attól nem térhet el.

A Cozma-ügy az ügyészségi felülvizsgálati kérelem után harmadfokon folytatódik. A Kúriának lesz mit vizsgálni és mérlegelni - a két ítélet eltérő tényállásától kezdve a másodfok azon észrevételéig, miszerint a veszprémi eljárás nem mindenben ügyelt a pártatlanság látszatára (például folytonosan emlegették a vádlottak roma származását, aminek semmi köze az elkövetett bűntényhez). Orbán és Navracsics monológjai - amik minden további nélkül értékelhetők előzetes figyelmeztetésként - arra utalnak, hogy a bíróságok egyelőre kívül vannak a "Nemzeti Együttműködés Rendszerén". Meg persze arra is, hogy a kormány csúcsain egyre türelmetlenebb az igény arra, hogy végre a karámon belül tudhassák őket is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.