Mondhatnánk, hogy Orbán rosált, hisz' zömmel bizalmi embereit tologatta jobbra-balra, de az olyan sakktáblán, ahol egy király van és a többi mind paraszt, aligha lehetséges ennyire szofisztikált hadműveletet végrehajtani. Nyugodjunk meg szépen abban, hogy - mint oly plasztikusan megfogalmazta - a politikai kormányzás időszaka következik. Eddig biztos szakértői volt.
Mely szakértelemről csak annyit, hogy Fellegi Tamásnak, az IMF-fel tárgyaló tárca nélküli miniszternek azért kellett hátrébb lépnie, mert oda immár szakemberre van szükség, s a helyére kerülő Varga Mihály éppenséggel gazdasági szakember. Magyarul nem az volt a baja Felleginek, hogy nem rendelkezett semminemű felhatalmazással, egy nyomorult tárcája nem volt, s az IMF-nél a portás is csak fintorogva közölte vele, hogy jöjjön holnap, mert akkor a vak kolléga lesz szolgálatban, s az majdnem mindenkit felenged. Nem, az volt az ő baja, hogy nem gazdasági szakember. Így viszont joggal merül fel a kérdés, hogy ki volt az a marha, aki anno megküldte a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetésével?
A kis jóindulattal oldalra bukónak nevezhető Vargának ellenben pontosan az volt a baja, hogy gazdasági szakember, így nem bírt - ezt figyeljék - a "közigazgatási kormányzás politikai tükre" lenni, aki majd eztán Lázár János lesz. Őt a jóisten is tükörnek teremtette. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mi a politikai tükör feladata? Hacsak az nem, hogy időnként megnézi magát benne Orbán Viktor, mire ő bemondja, hogy ki a legszebb a világon - természetesen politikailag. Csakhogy a politikai tükrözésnél is van fontosabb feladat a nemzeti együttműködés politikai célú kormányában, az pedig a vallási egyensúly, nehogy már felbillenjen az, mert még kitör valami vallásháború a tárcák között - tudtuk meg a legfőbb érintettől, a Nemzeti vagy Emberi Erőforrás Minisztérium új vezetőjétől, Balog Zoltántól. Szó szerint talán így hangzott az éleslátó megjegyzése: ha egy országnak katolikus az államfője, akkor nagyon hasznos, ha egy vérbeli református is fontos pozícióba kerül. Oh, yeah! A kormányfő vallását pedig ne firtassuk. Ráadásul nem az az igazán fájó ebben az izzadmányosan vicceskedő mondatban, hogy mekkora nagy marhaság, hanem az, hogy a gazdájának ezen túl semmi értékelhető közlendője nem volt a rá váró feladatról, konkrét kérdésekre sem tudott válaszolni.
Ha mindehhez hozzácsapjuk még, hogy Szijjártó Péternek mind a mai napig lámpással keresik a feladatát, mert azt senki nem érti, hogy a fenébe kéne egyengesse a miniszterelnök nemzetközi kapcsolatait, hisz a születésnapi dísztáviratokat eddig a titkárság küldözgette (közelebbről Aranka néni). Rogán Antalból frakcióvezető lesz, bár ez csak érintőlegesen tartozik a kormányátalakításhoz. Ő is azért, mert kitűnő gazdasági szakember, s most, hogy az IMF-tárgyalások élesbe fordulnak (mintha bármi történt volna is eddig), számos új gazdasági természetű törvényt hoz majd a ház, ahol észen kell ám lenni rettenetesen.
Ne folytassuk, pedig nyilván lenne még érdekes vonása Orbán Viktor utolsó húzásának, de a lényeg már így is világosan látszik. A politikai kormányzás időszaka nem jelent mást, csak annyit, hogy Orbán szorosabbra húzta az őt közvetlenül körülvevő védelmi vonalat, s a következő választásokig eltelő két esztendőben az IMF-nél való kuncsorgáson túl érdemi munka az ország kritikán aluli gazdasági teljesítményének javítására nem fecsérlődik, viszont mindenki lázasan keccsöl majd a hatalom legalább részleges megtartásán: reformátusok, katolikusok, gazdasági szakemberek és a politikai tükör mind egyért dolgozik majd. A mi bajunk, hogy ez az egy valami pont nem az ország.
