Kampány, példaképpel

A szerk.

Orbán Viktor nyakra-főre interjúkat ad, amikben legfőképp polgári szociális gondolatról, meg valami újabb szerveződésről vagy bázisról beszél - utóbbi pontos megnevezésében nem vagyunk biztosak, valószínűleg zavar bennünket a nagy számú fideszes tagozat meg csoport meg petíció.

Orbán Viktor nyakra-főre interjúkat ad, amikben legfőképp polgári szociális gondolatról, meg valami újabb szerveződésről vagy bázisról beszél - utóbbi pontos megnevezésében nem vagyunk biztosak, valószínűleg zavar bennünket a nagy számú fideszes tagozat meg csoport meg petíció. Gyurcsány Ferenc ugyan eddig is a porondon volt, ám az elmúlt napokban ő is ráerősített, nem akart kimaradni a hírekből: hol hazaküldte hisztizni párttársait, hol a képviselői költségtérítést szigorította volna, de üstöllést, máskor meg azt üzente ellenzéki és pártbéli riválisainak, hogy vele 2010-ben is találkoznak.

Vagyis végre azzal foglalkoznak megint e derék emberek, amihez értenek: kampányolnak. A referendumnak hála, ismét a helyükre kerülnek a dolgok; kampány idején a népek is tudják, mire megy ki a játék, azaz a közszereplőknek mintegy felhatalmazásuk van arra, hogy ellóduljon a fantáziájuk.

A népszavazás, mint azt Orbán Viktortól tudjuk, a kormányzásról fog ítéletet mondani. A nagy stratéga ugyan némileg visszakozott eredeti álláspontjától, s ma már sugallni sem akarja, hogy a Fidesz számára győztes referendum másnapján Gyurcsány Ferenc benyújtja lemondását. Inkább az országgyűlési választások afféle nulladik fordulójának tekinti (ha már a 2006. októberi helyhatósági voksolás harmadik forduló volt). Orbán számítása, ha ügyesen kampányolnak, és 2009-ig elhúzzák (akár ők, akár más) a népszavazás tényleges lebonyolítását, akár be is jöhet. Az 1993. májusi társadalombiztosítási önkormányzati választásokon - emlékszik még rá valaki? - a meglepően nagy számban megjelent választók mindenekelőtt az MDF-kormányról nyilvánítottak lesújtó véleményt, és a lendület kitartott a következő évben is. Egy olyan népszavazás következményeit, amelyen a kormánypolitika szimbolikus elemei buknának el, még a jelenleginél jobb pozícióban lévő kabinet is üggyel-bajjal tudná szűk egy év alatt semlegesíteni. A második Gyurcsány-kormány helyzete pedig korántsem jó: a csodafegyvernek gondolt egészségügyi reform pozitív hatásai (ha egyáltalán lesznek) bizonyosan nem érződnek addig; ha a kisebbik kormánypárt nem erősödik meg (ami egyelőre valószínűtlen), a koalíciós perpatvarok biztonsággal prognosztizálhatók. Hiszen az SZDSZ - a korábbi tapasztalatok alapján - nyilván úgy próbálja majd "fölmutatni" magát, hogy rendre látványosan kiborul a kormányzat meg az MSZP miatt; és itt vannak azok a szocialista meg "közeli" elemek, akiket a közegek mostanság vagy letartóztatnak, vagy éppen letartóztatni készülnek. A koalíció tehát (vesztes) népszavazás nélkül is jókora hendikeppel lohol a célszalag felé, valamirevaló fogadóirodában minden bizonnyal föl is függesztenék egyelőre az ellene fogadás lehetőségét. És igen magas oddsot adnának arra, amiről néhány hónapja azt írtuk, hogy a koalíció egyetlen esélye: pótolják a 2006-ban elmulasztottakat, és megpróbálják meggyőzni a választókat a kormánypolitika társadalmi igazságosságáról és hasznáról.

Ha ennyi a baj az egyik térfélen, minden rendben a másikon - gondolnánk. És tévednénk! Mert nemcsak a Fidesz ún. programjával vannak gondok (aminek épp az a lényege, hogy nem program, hanem olyan lózungok összessége, amit Orbánék szerint szívesen hallanak vissza a magyar emberek). Persze senki nem bonyolult közgazdasági képleteket vár a párttól - nagyobb odafigyelést ellenben igen. A "fél a kormány a népszavazástól, mint ördög a tömjénfüsttől"-féle új kommunikációs fordulat, ha jóhiszeműek vagyunk, humoros utalás a tavalyi miniszterelnöki vitára, ahol Gyurcsány alázta így Orbánt ("elnök úr, ön úgy fél a számoktól, mint..." etc.). Az viszont tényleg nem valami nagy felkészültségre vall, hogy pont Sarkozy elnököt meg az ő Franciaországát bírták megtalálni Nagy Példaképnek. Hiszen a szociális támogatások özönét nyújtó állam szükségességéről szónokoló Orbánnal szemben a francia elnök pontosan az állami gondoskodás tarthatatlan rendszeréről nyilatkozik újabban orrba-szájba. Ráadásul a francia miniszterelnök a minap azzal állt elő, hogy az államadósság súlyosságát sokáig titkolták az emberek elől, ami tényleg nem mehet tovább. Ha már olyannyira szüksége van Orbán Viktornak példaképre, körülnézhetett volna itthon is - ilyet találna a magyar Országgyűlésben is.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.