Mit vártál?

A szerk.

Juraj Migas, Szlovákia magyarországi nagykövete erősen elcsodálkozott, amikor berendelték a Külügyminisztériumba; mit vegzálják minden piszlicsáré dologgal. A pozsonyi külügy az eset kapcsán közölte, hogy a maestro afelől tájékozódott magyar partnerénél, hogy "vajon a magyar kormánynak és a magyar politikai élet más képviselőinek reagálása nem a háború utáni európai rendezést megkérdőjelező célokat követ-e?" Bár lehet, hogy a "nem-e" fordulatot használta. Most mondjuk erre azt, hogy a pofánk leszakad?

Juraj Migas, Szlovákia magyarországi nagykövete erősen elcsodálkozott, amikor berendelték a Külügyminisztériumba; mit vegzálják minden piszlicsáré dologgal. A pozsonyi külügy az eset kapcsán közölte, hogy a maestro afelől tájékozódott magyar partnerénél, hogy "vajon a magyar kormánynak és a magyar politikai élet más képviselőinek reagálása nem a háború utáni európai rendezést megkérdőjelező célokat követ-e?" Bár lehet, hogy a "nem-e" fordulatot használta. Most mondjuk erre azt, hogy a pofánk leszakad?

Nem mondjuk. Leginkább azért nem, mert mi - szemben nevezett követtel - nem csodálkozunk. E tekintetben: úgyszólván semmin.

Legkevésbé azon, hogy a szlovák parlament múlt pénteken elfogadott egy törvényt, amely megerősíti az emlékezetes (és minimum a rendszerváltás óta ezerfelől vitatott és védett) Benes-dekrétumokat, miszerint azok szentek és érinthetetlenek. Nota bene, ugyanerre a szuszra a dokumentum elítéli a kollektív bűnösség elvét is - amitől persze felületes szemlélő hajlamos lehet a kabarétréfák kategóriájába sorolni a leiratot.

Ám nem tréfadolog ez mégsem. De nem is meglepő, csak szét kell nézni egy kicsit "északi szomszédunk" háza táján (és persze a mienkén). Az igazán izgalmas és történelmi levegőt (mindközönségesen: áporodottságot) árasztó elmúlt héten a szlovák parlament különösen szorgos volt, például második olvasatba utalta a törvényt, amely Andrej Hlinkát a nemzet atyjává avatná. Robert Fico és Ján Kubis külügyminiszter eközben emléktáblát avattak a külügyminisztériumban Vladimír Clementisnek, a kormány pedig úgy döntött, beszed a bankoktól és biztosítóktól néhány újabb milliárdocskát. Hogy ki volt e két érdemdús férfiú, könnyen kideríthető (Hlinka egy klerikálnáci, Clementis nacionálbolsevik; az előbbi meghalt, mielőtt háborús bűnösként elítélhették volna, utóbbit kinyírták az eszmetársai), de egyáltalán nem érdekes. Mit vártunk?

Helyi elemzők szerint Szlovákiában már a kályhánál két szempont mentén szerveződtek a pártok, úgymint: nemzeti és zsákmányszerzési alapon (beleértve az MKP-t is). Ezzel megbonthatatlan összefüggésben a legutóbbi választásokon egy nettó és egy light fasiszta párt (a Slotáé és a Meciaré) is kormányra került. Mit vártunk tőlük? A magunk részéről épp ilyeneket. Alighanem Fico miniszterelnök is. Hiszen most majd lesz szolid nemzetközi és hangos magyar hörgés, utcára megy a Magyarok Világszövetsége (a nacionalisták mindig jól elvannak a nacionalistákkal), számosan felszólalnak Brüsszelben és más fővárosokban, megyeszékhelyeken.

Mindeközben Fico kormánya, mintegy e hangzavar jótékony fedezékében vidáman folytatja az előző kormány reformjainak lendületes felszámolását, a fentiek szellemében megfogalmazott retorikai kísérettel: fizessenek a bankárok, biztosítósok, a rohadt kapitalisták. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy az adott társalgási mezőn (maguk közt) ott a magyar valami ugyanolyat jelent, mint itt a bankár, hát teljes lesz a kép. Teljes és roppant lehangoló. Nem hiszik, hogy nekünk is kinézhet valaha valami hasonló?

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.