Mit vártál?

A szerk.

Juraj Migas, Szlovákia magyarországi nagykövete erősen elcsodálkozott, amikor berendelték a Külügyminisztériumba; mit vegzálják minden piszlicsáré dologgal. A pozsonyi külügy az eset kapcsán közölte, hogy a maestro afelől tájékozódott magyar partnerénél, hogy "vajon a magyar kormánynak és a magyar politikai élet más képviselőinek reagálása nem a háború utáni európai rendezést megkérdőjelező célokat követ-e?" Bár lehet, hogy a "nem-e" fordulatot használta. Most mondjuk erre azt, hogy a pofánk leszakad?

Juraj Migas, Szlovákia magyarországi nagykövete erősen elcsodálkozott, amikor berendelték a Külügyminisztériumba; mit vegzálják minden piszlicsáré dologgal. A pozsonyi külügy az eset kapcsán közölte, hogy a maestro afelől tájékozódott magyar partnerénél, hogy "vajon a magyar kormánynak és a magyar politikai élet más képviselőinek reagálása nem a háború utáni európai rendezést megkérdőjelező célokat követ-e?" Bár lehet, hogy a "nem-e" fordulatot használta. Most mondjuk erre azt, hogy a pofánk leszakad?

Nem mondjuk. Leginkább azért nem, mert mi - szemben nevezett követtel - nem csodálkozunk. E tekintetben: úgyszólván semmin.

Legkevésbé azon, hogy a szlovák parlament múlt pénteken elfogadott egy törvényt, amely megerősíti az emlékezetes (és minimum a rendszerváltás óta ezerfelől vitatott és védett) Benes-dekrétumokat, miszerint azok szentek és érinthetetlenek. Nota bene, ugyanerre a szuszra a dokumentum elítéli a kollektív bűnösség elvét is - amitől persze felületes szemlélő hajlamos lehet a kabarétréfák kategóriájába sorolni a leiratot.

Ám nem tréfadolog ez mégsem. De nem is meglepő, csak szét kell nézni egy kicsit "északi szomszédunk" háza táján (és persze a mienkén). Az igazán izgalmas és történelmi levegőt (mindközönségesen: áporodottságot) árasztó elmúlt héten a szlovák parlament különösen szorgos volt, például második olvasatba utalta a törvényt, amely Andrej Hlinkát a nemzet atyjává avatná. Robert Fico és Ján Kubis külügyminiszter eközben emléktáblát avattak a külügyminisztériumban Vladimír Clementisnek, a kormány pedig úgy döntött, beszed a bankoktól és biztosítóktól néhány újabb milliárdocskát. Hogy ki volt e két érdemdús férfiú, könnyen kideríthető (Hlinka egy klerikálnáci, Clementis nacionálbolsevik; az előbbi meghalt, mielőtt háborús bűnösként elítélhették volna, utóbbit kinyírták az eszmetársai), de egyáltalán nem érdekes. Mit vártunk?

Helyi elemzők szerint Szlovákiában már a kályhánál két szempont mentén szerveződtek a pártok, úgymint: nemzeti és zsákmányszerzési alapon (beleértve az MKP-t is). Ezzel megbonthatatlan összefüggésben a legutóbbi választásokon egy nettó és egy light fasiszta párt (a Slotáé és a Meciaré) is kormányra került. Mit vártunk tőlük? A magunk részéről épp ilyeneket. Alighanem Fico miniszterelnök is. Hiszen most majd lesz szolid nemzetközi és hangos magyar hörgés, utcára megy a Magyarok Világszövetsége (a nacionalisták mindig jól elvannak a nacionalistákkal), számosan felszólalnak Brüsszelben és más fővárosokban, megyeszékhelyeken.

Mindeközben Fico kormánya, mintegy e hangzavar jótékony fedezékében vidáman folytatja az előző kormány reformjainak lendületes felszámolását, a fentiek szellemében megfogalmazott retorikai kísérettel: fizessenek a bankárok, biztosítósok, a rohadt kapitalisták. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy az adott társalgási mezőn (maguk közt) ott a magyar valami ugyanolyat jelent, mint itt a bankár, hát teljes lesz a kép. Teljes és roppant lehangoló. Nem hiszik, hogy nekünk is kinézhet valaha valami hasonló?

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.