A SZERK.

Kedves Fiatalok!

A szerk.

Kedves Fiatalok, a Fidesz szeret titeket. Odáig van értetek. Nemcsak szeret, de a lelkét is kiteszi értetek. Kiteszi a lelkét még akkor is, ha nem érdemlitek meg, kis kígyóvállú rohadé­kok. Kiteszi a lelkét még akkor is, ha ti egész nyáron fesztiválról fesztiválra járva csak azt üvöltitek, hogy mocskos Fidesz, mocskos Fidesz. S azon töritek a gyíkmellű fejeteket, hogy Berlinbe vagy Amszterdamba menjetek egyetemre. De a Fidesz akkor sem haragszik rátok, szeret titeket, majd’ megesz, azt szeretné, ha hazajönnétek.

Gyere haza, Fiatal! A legjobb erőinket küldjük a szívetekért, Fiatalok, szeressetek minket. A legjobbjainkat küldjük, tényleg, akik már ezer éve értenek a fiatalok nyelvén. Igen, a tiétekén, Fiatalok. A nyelveteken, ismerik a gegeket, lelketek húrjait pengetik. Itt van például Nagy Feró (79), ő már ötven éve is értett a fiatalok nyelvén: „Gyere, kislány, gyere / A diszkóklubban szól már a zene.” A zene, Fiatalok, az szól, csupa nagybetűvel, nem ez a mai nyávogás, amikor csak úgy lelőjük a színpadon szeretett miniszterelnökünket, hol egy mikrofonnal, hol egy banánnal. Ez veszélyes, erőszakot szül, pedig a miniszterelnök szeret titeket (is). Meg szereti Pataky Attilát (74) is, de annyira nagyon szereti, hogy őt is értetek küldi, a gyenge szívetekért, hisz’ ő is ért titeket, vágja a fiatalok nyelvét, s minden sarkon is állt már, mint a jó rendőr. Fiatalok, kis szarjankók, ne hallgassatok Azahriah-ra, ne hallgassátok őt, mert ő a következő kétharmados győzelmünk után leszegett fejjel, s azzal a hüllő természetével együtt fog visszasunnyogni hozzánk, addig meg már egy év sincs hátra. S különben is, csak fikázni tud, kiutat nem mutat, szerintetek, ha Azahriah lesz a miniszterelnök, megszűnnek a várólisták, Fiatalok?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.