A szerk.

Két katolikus beszél

A szerk.

A nagyobb egyházi ünnepekben az is jó, hogy közeledvén hozzájuk jelentősen felszaporodnak a papság és különféle appendixeik templomon kívüli – legtöbbször a sajtóban eszközölt – kinyilatkozásai.

Idén sem maradtak kapatlanok Magyarország templomkerülő néposztályai, hovatovább abban a különös kegyben lehetett részünk, hogy úgyszólván egyszerre szólt hozzánk a magyar katolikus egyház feje és egy másik – ugyancsak közismert – testrésze. Máskor is volt ez már így, de az idei alkalom azért tűnik kitüntetettnek, mert az elmúlt tíz esztendőben most először volt tapasztalható, hogy jól kivehetően mást mond a felfél, mint az alfél. (Amúgy személyükben régóta azonos felekről beszélünk, s a szervezeti kapcsok is hosszú-hosszú ideje megbonthatatlanok őközöttük.)

Erdő Péter bíboros a Válasz Online portálnak adott interjút, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, kereszténydemokrata pártelnök és hangsúlyozott magánember pedig a Hír Tv nevű kétes egzisztenciának. Mindkettő voltaképpen érthető döntés, hiszen a főpap a mondott portálon kívül talán a Magyar Hang hetilapban mondhatta volna el a magáét, már ha célközönségét akarta elérni. Semjén pedig húsvét alkalmából mégsem nyilatkozhatott a Hot! magazinnak, noha számos nyilvánvaló oka lenne rá. Csakhogy a jelzett orgánumok között sincs akkora különbség, mint a két mondandó között!

Első hallásra ennek pedig az lehet az oka, hogy míg az egyházfői nyilatkozat kapcsán megengedhetünk magunknak olyan feltételezéseket, melyek szerint Erdő Péter megpróbált kint is, bent is egerészni egyszerre: tisztességesnek maradni, de nem durván szembefordulni Magyarország tisztességtelen kormányának tisztességtelen politikájával, addig Semjén Zsolttal ilyesmi álmában sem fordulhatna elő, nemcsak a gyávasága miatt, de azért sem, mert a vonatkozó kifejezések egy részét bizonyítottan nem is ismeri. Mindebből következően nyilvánvaló az is, hogy Erdő alapból nem járhatott sikerrel, meg az is, hogy Semjénnek a szeme sem rebbent.

Hogy miért vethető össze mégis a két megnyilatkozás, annak nem csak szervezeti okai vannak, bár azok sem mellékesek. Erdő Péterről pontosan tudható, hogy kicsoda, de Semjén Zsolt esetében ragyogó titulusai mellett hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ő bizony a Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes egyetemi docense, aki a doktorátusát a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerezte – hogy lopás útján, az egyértelműen mellékszál, hiszen a magyar katolikus egyháznak, és ilyetén módon a fejének, nevezett Erdő Péternek sem volt ellene kifogása soha.

S az ebből az összefonódásból, összegabalyodásból adódó tanulságok még a két mai megnyilatkozásuk súlyos különbözőségeinél is meghatározóbbak hazánk jelen állapotaira nézvést. Erdő Péter ugyanis olyanokat mondott, hogy „lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni? A kulturális hagyományok és az építészet okán persze lehet, de mégiscsak fontosabb az emberek személyi meggyőződése.” Vagy éppenséggel azt, hogy „a fehérséget azért nem nagyon hangsúlyoznám katolikusként – elég elmenni Budapesten a Szent István Bazilikába, ahol egy nagyon kedves ghánai testvérünk tartja az angol misét minden vasárnap. Budapesten tizenhat nyelven van mise. A kereszténység pedig nem lehet negatív fogalom. Nem azt mondja meg, mi nem vagyok.”

Semjén Zsolt meg pont ennek az ellenkezőjét mantrázta, s mondandójának merituma abban jegecesedett ki, hogy „az egyház nem egy emberbaráti egyesület”, illetve az európai identitás alapvető része az iszlámellenesség, és az „igazi keresztény örökséghez” kell hűségesnek lenni, „nem pedig a világ fülének a csiklandozásához”, satöbbi, satöbbi – Semjént pusztán higiéniai okokból is sokkal nehezebb idézni.

A két megszólalás közötti különbséget legvilágosabban Róma felé tekintve látjuk, az Orbán-uralom mélyen keresztényi fügefalevelének minden szava Ferenc pápa megszólalásai ellen szólott, illetve az ő szavait próbálta kiforgatni, a magyar egyházfő pedig a maga óvatos módján Ferenc mellett tette le a garast, jól érzékelhetően szembefordulva ekképp Magyarország kormányának politikájával. Hogy ennek mi lesz a következménye, az erősen kétséges. Annál is inkább kétséges, mert mondjon is bármit a sajtónak vagy a híveinek Erdő, Semjént, s minden Semjénhez tapadó mérges nyavalyát a lopott doktoritól egészen az Orbán-kormány gyűlöletet szító politikájáig rendületlenül cipelnie kell tovább, mert attól megszabadulni aligha lesz elég – bárminő ítélőszék előtt – pár megengedő, kibeszélő nyilatkozat. S mindennek leginkább Erdő Péter és egyházának a hitelessége adja meg az árát.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.