A szerk.

Kicsekkolt, visszatér

A szerk.

„Nagyon becsületes mérlegelést követően ma tudom, hogy nem lenne elegendő erőm egy következő mandátumhoz. Befejezem tehát mandátumom utolsó évét, és ebben a tisztségben való szolgálatom véget ér” – közölte a múlt hét elején Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök. Tudja az isten, hogy jó időpontot választott-e ehhez.

Zuzana Čaputová nem csupán egy Szlovákia köztársasági elnökeinek sorában, valójában ő az, aki feltette Európa térképére az országot. Eddigi – négyesztendős – regnálása alatt nem csupán Szlovákia, de a modern, 21. századi, egyesült Európa egyik meghatározó alakja lett. Ezt nem csupán tagadhatatlan fotogenitásával érte el, sokkal inkább elvi szilárdságával, tisztességével, határozottságával, s nem utolsósorban liberalizmusával. Szlovákiában a nép választja a köztársasági elnököt, szemernyi kétség nincsen, hogy Zuzana Čaputová másodszor is megkapta volna a felhatalmazást. De visszalépett.

Szlovákiának elég sűrű nyara van. Az országot átmeneti hivatalnokkormány vezeti, szeptember 30-án előrehozott parlamenti választást tartanak. Már dúl a kampány, az elmúlt csonka periódusban pedig elfogyott két miniszterelnök, s felőrlődött egy stabilnak már az indulásakor sem gondolt, mégis jelentős reményekkel fogadott kormánykoalíció. De mindenki mindent meg is tett kívülről és belülről e felőrlődésért. Itt van rögtön a 2020 februárjában megválasztott miniszterelnök, Igor Matovič, ez a politikai üstökös, de nevezhetjük nyugodtan populista szélhámosnak is. Furcsa karriert futott be; 2020 előtti hallatlan népszerűsége ugyanúgy a nagyhangú ígéretei­nek volt köszönhető, mint a megválasztása utáni szélsebes népszerűségvesztése is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.