A szerk.

Kicsekkolt, visszatér

A szerk.

„Nagyon becsületes mérlegelést követően ma tudom, hogy nem lenne elegendő erőm egy következő mandátumhoz. Befejezem tehát mandátumom utolsó évét, és ebben a tisztségben való szolgálatom véget ér” – közölte a múlt hét elején Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök. Tudja az isten, hogy jó időpontot választott-e ehhez.

Zuzana Čaputová nem csupán egy Szlovákia köztársasági elnökeinek sorában, valójában ő az, aki feltette Európa térképére az országot. Eddigi – négyesztendős – regnálása alatt nem csupán Szlovákia, de a modern, 21. századi, egyesült Európa egyik meghatározó alakja lett. Ezt nem csupán tagadhatatlan fotogenitásával érte el, sokkal inkább elvi szilárdságával, tisztességével, határozottságával, s nem utolsósorban liberalizmusával. Szlovákiában a nép választja a köztársasági elnököt, szemernyi kétség nincsen, hogy Zuzana Čaputová másodszor is megkapta volna a felhatalmazást. De visszalépett.

Szlovákiának elég sűrű nyara van. Az országot átmeneti hivatalnokkormány vezeti, szeptember 30-án előrehozott parlamenti választást tartanak. Már dúl a kampány, az elmúlt csonka periódusban pedig elfogyott két miniszterelnök, s felőrlődött egy stabilnak már az indulásakor sem gondolt, mégis jelentős reményekkel fogadott kormánykoalíció. De mindenki mindent meg is tett kívülről és belülről e felőrlődésért. Itt van rögtön a 2020 februárjában megválasztott miniszterelnök, Igor Matovič, ez a politikai üstökös, de nevezhetjük nyugodtan populista szélhámosnak is. Furcsa karriert futott be; 2020 előtti hallatlan népszerűsége ugyanúgy a nagyhangú ígéretei­nek volt köszönhető, mint a megválasztása utáni szélsebes népszerűségvesztése is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)