A szerk.

Kicsekkolt, visszatér

A szerk.

„Nagyon becsületes mérlegelést követően ma tudom, hogy nem lenne elegendő erőm egy következő mandátumhoz. Befejezem tehát mandátumom utolsó évét, és ebben a tisztségben való szolgálatom véget ér” – közölte a múlt hét elején Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök. Tudja az isten, hogy jó időpontot választott-e ehhez.

Zuzana Čaputová nem csupán egy Szlovákia köztársasági elnökeinek sorában, valójában ő az, aki feltette Európa térképére az országot. Eddigi – négyesztendős – regnálása alatt nem csupán Szlovákia, de a modern, 21. századi, egyesült Európa egyik meghatározó alakja lett. Ezt nem csupán tagadhatatlan fotogenitásával érte el, sokkal inkább elvi szilárdságával, tisztességével, határozottságával, s nem utolsósorban liberalizmusával. Szlovákiában a nép választja a köztársasági elnököt, szemernyi kétség nincsen, hogy Zuzana Čaputová másodszor is megkapta volna a felhatalmazást. De visszalépett.

Szlovákiának elég sűrű nyara van. Az országot átmeneti hivatalnokkormány vezeti, szeptember 30-án előrehozott parlamenti választást tartanak. Már dúl a kampány, az elmúlt csonka periódusban pedig elfogyott két miniszterelnök, s felőrlődött egy stabilnak már az indulásakor sem gondolt, mégis jelentős reményekkel fogadott kormánykoalíció. De mindenki mindent meg is tett kívülről és belülről e felőrlődésért. Itt van rögtön a 2020 februárjában megválasztott miniszterelnök, Igor Matovič, ez a politikai üstökös, de nevezhetjük nyugodtan populista szélhámosnak is. Furcsa karriert futott be; 2020 előtti hallatlan népszerűsége ugyanúgy a nagyhangú ígéretei­nek volt köszönhető, mint a megválasztása utáni szélsebes népszerűségvesztése is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.