Hogy Lázár titkár kapcsán ily erős szóra ragadtattuk magunkat, az sok egyéb erre okot adó ténykedése mellett keddi gyulai közlése miatt történt. Amikor is azt találta mondani, hogy a Mazsihisz miatt fenyegeti kudarc a tavaly már kormányzati szinten remekül eltervezett holokauszt-emlékévet. Mert a mondott szervezet ultimátumot intézett a kormányhoz az emlékezésben ráeső rész tárgyában. Nos, a Mazsihisz nem annyira "ultimátumot intézett", inkább csak megfogalmazott valami erősen tartózkodó kérelmet, miszerint beszéljen már velük is a kormány, ha egyszer oly remekül eltervezte a részvételüket meg minden mást. S Lázár hamisságai közül ez a kisebbik. A nagyobbik az, amit a magyarok és zsidók együttélésének sikereiről hordott össze. Szerinte többekben aggodalmakat kelt a zsidó szervezet kérése, mert megosztja a társadalmat, s "nem jó irányban befolyásolja azt a fajta együttélést, ami több száz év óta volt itt sikeres a Kárpát-medencében magyarok és zsidók között". Tényleg soroljuk fel ezeket a sikereket a vérvádaktól a holokauszton át a Jobbik parlamenti jelenlétéig? Fölösleges, hisz Lázár nem erről akart valójában beszélni, csak lezárt egy vitát, amit eddig nem hagytak kibontakozni, ilyenformán érdemben soha nem is létezett. E sajtótájékoztatón ugyanis magyarra fordítva az hangzott el, hogy lesz emlékmű, s az olyan lesz, amilyennek elképzelte az illetékes műkedvelő: giccses és hazug, a kormányzati történelemkutató intézet vezetője az a csávó lesz, aki idegenrendészeti kérdésként tekint a "sikertörténet" egy epizódjára, és a Sorsok Háza meg pont úgy jó, ahogy Schmidt Mária elképzeli, hogy mit szeretne látni Orbán Viktor. Vita nincs, ügy lezárva. Ez pedig Orbán Viktor közlése. Lázár legfeljebb annyit tett hozzá, hogy az emlékév borítékolható kudarcáról a Mazsihisz tehet, de helyi szinten még lerendezzük a dolgokat "az együttélés hosszú-hosszú emlékeire és a jelenlegi hétköznapjaira valótekintettel". Egyszerűen kijelölte a bűnbakot.
Heisler András, a Mazsihisz vezetője erre azt mondja az origónak, hogy ez a duma a választási kampány része, nem foglalkoznak vele. Nyilván méltatlannak találják a védekezést. Pedig ez a történtek végzetes félreértése alighanem.
Ez ugyanis messze nem a választási kampány dumája, hanem stratégiai közlemény, s elég baljós az üzenete. Jelesül az, hogy vannak a magyarok és vannak a zsidók, s úgy adódott, hogy együtt élnek, és ez az együttélés akkor sikeres, ha a dolgok úgy történnek, ahogy a magyarok (=kormány=Orbán) jónak látják. Most például ebben a három-négy kérdésben, máskor meg másban. Mindenben. Ez pedig maga a megkülönböztetés: Ti mindig zsidók lesztek. Mi meg magyarok. S innentől kezdve lehet, hogy már valóban nem a Mazsihisz problémája ez az egész, hiszen a "ti és mi" mentén felosztott ország, az már egy ideje nem faji vagy vallási alapú megosztottságot jelent csupán (ne tévedjünk, azt is), hanem azt, hogy mi (=én) mondjuk (=mondom) meg, hogy ki a rendes ember, és ki a kártékony. Nem többet, csak a demokrácia és intézményei (meg persze a valóság) teljes tagadását.
