A szerk.

Lakótársak

A szerk.

Hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár hülye, az egy dolog. Hogy a szerencsétlen emlékműügy, Veritas-ügy bevégeztetett, és a Sorsok Házáról sincs megbeszélnivalója a kormánynak, az egy másik dolog. Egyik rosszabb, mint a másik, s ez minden szomorúságra okot adhat, de mégiscsak piszlicsáré, mert kijavítható problémáknak tűnnek a főbaj mellett. Ám az aktuális főbajhoz kétségkívül rajtuk keresztül vezet az út.

Hogy Lázár titkár kapcsán ily erős szóra ragadtattuk magunkat, az sok egyéb erre okot adó ténykedése mellett keddi gyulai közlése miatt történt. Amikor is azt találta mondani, hogy a Mazsihisz miatt fenyegeti kudarc a tavaly már kormányzati szinten remekül eltervezett holokauszt-emlékévet. Mert a mondott szervezet ultimátumot intézett a kormányhoz az emlékezésben ráeső rész tárgyában. Nos, a Mazsihisz nem annyira "ultimátumot intézett", inkább csak megfogalmazott valami erősen tartózkodó kérelmet, miszerint beszéljen már velük is a kormány, ha egyszer oly remekül eltervezte a részvételüket meg minden mást. S Lázár hamisságai közül ez a kisebbik. A nagyobbik az, amit a magyarok és zsidók együttélésének sikereiről hordott össze. Szerinte többekben aggodalmakat kelt a zsidó szervezet kérése, mert megosztja a társadalmat, s "nem jó irányban befolyásolja azt a fajta együttélést, ami több száz év óta volt itt sikeres a Kárpát-medencében magyarok és zsidók között". Tényleg soroljuk fel ezeket a sikereket a vérvádaktól a holokauszton át a Jobbik parlamenti jelenlétéig? Fölösleges, hisz Lázár nem erről akart valójában beszélni, csak lezárt egy vitát, amit eddig nem hagytak kibontakozni, ilyenformán érdemben soha nem is létezett. E sajtótájékoztatón ugyanis magyarra fordítva az hangzott el, hogy lesz emlékmű, s az olyan lesz, amilyennek elképzelte az illetékes műkedvelő: giccses és hazug, a kormányzati történelemkutató intézet vezetője az a csávó lesz, aki idegenrendészeti kérdésként tekint a "sikertörténet" egy epizódjára, és a Sorsok Háza meg pont úgy jó, ahogy Schmidt Mária elképzeli, hogy mit szeretne látni Orbán Viktor. Vita nincs, ügy lezárva. Ez pedig Orbán Viktor közlése. Lázár legfeljebb annyit tett hozzá, hogy az emlékév borítékolható kudarcáról a Mazsihisz tehet, de helyi szinten még lerendezzük a dolgokat "az együttélés hosszú-hosszú emlékeire és a jelenlegi hétköznapjaira valótekintettel". Egyszerűen kijelölte a bűnbakot.

Heisler András, a Mazsihisz vezetője erre azt mondja az origónak, hogy ez a duma a választási kampány része, nem foglalkoznak vele. Nyilván méltatlannak találják a védekezést. Pedig ez a történtek végzetes félreértése alighanem.

Ez ugyanis messze nem a választási kampány dumája, hanem stratégiai közlemény, s elég baljós az üzenete. Jelesül az, hogy vannak a magyarok és vannak a zsidók, s úgy adódott, hogy együtt élnek, és ez az együttélés akkor sikeres, ha a dolgok úgy történnek, ahogy a magyarok (=kormány=Orbán) jónak látják. Most például ebben a három-négy kérdésben, máskor meg másban. Mindenben. Ez pedig maga a megkülönböztetés: Ti mindig zsidók lesztek. Mi meg magyarok. S innentől kezdve lehet, hogy már valóban nem a Mazsihisz problémája ez az egész, hiszen a "ti és mi" mentén felosztott ország, az már egy ideje nem faji vagy vallási alapú megosztottságot jelent csupán (ne tévedjünk, azt is), hanem azt, hogy mi (=én) mondjuk (=mondom) meg, hogy ki a rendes ember, és ki a kártékony. Nem többet, csak a demokrácia és intézményei (meg persze a valóság) teljes tagadását.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?