A szerk.

Lehet ezt

A szerk.

"A rendszer marad" - mondotta kissé hisztérikusan Orbán Viktor hétfőn, miután az Alkotmánybíróság elmeszelte a bírák nyugdíjkorhatárának leszállításáról szóló törvényt. A felindultság végül is jogos, hisz' mi a fenének van az embernek Alkotmánybírósága, ha az csak gáncsoskodik, s gátja a törvénykezésnek.

Mondhatnánk erre, hogy nem addig az, hiszen az AB hozott anyagból dolgozik, ha rossz törvényt lát, hát odacsap. De tekintettel Magyarország jelenlegi állapotára, ezt sajnos nem mondhatjuk, inkább csak annyit, hogy még mindig nem sikerült felállítani a száz százalékig fideszes Alkotmánybíróságot; a párt ejtőernyősei döntetlenközeli vereséget szenvedtek a grémiumban (az arányról lásd online kiadásunk Akik nyugdíjaznák a bírókat c. jegyzetét).

A döntetlentáji eredmény is reményekre jogosít persze, már csak egy-két nyugdíjazás, és az AB is megbízhatóan működik - ha lesz türelme Orbán Viktornak azt kivárni. Hétfői fölszólamlása legalábbis nem erre utal.

Volt tehát egy aljas indokból meghozott törvény, ami semmi egyebet nem célzott, mint - kisöpörvén a bíróságokról a "komcsikat" - az igazságszolgáltatás függetlenségének méretre szabását, az ügyészség után a bíróságok Fidesz-fennhatóság alá kényszerítését. E szándékhoz adott volt a kétharmados törvényalkotói erő is - amely azonban olyan fércművet alkotott, mely sem formailag (nem sarkalatos törvényben határozták meg a bírói nyugdíjkorhatárt), sem tartalmilag (hiszen semmi perc alatt vezették be) nem felelt meg a saját maguk által összebarmolt, ugyancsak mélyen antidemokratikus alaptörvénynek. Magyarul: a szóban forgó törvény készítői nemcsak gonoszok, de ostobák is. Hogy törvényük már az elveiben is beteg volt (hisz az AB szerint a bírófüggetlenség "történelmi" vívmányunk), az szinte már csak tejszínhab a tortán, afféle kiszámítható születési rendellenesség.

De ma Magyarországon nyugodtan lehet ócska törvényeket hozni, mert ha azok buknak, jön a gazda, s azt mondja: "a rendszer marad", a kormány úgyis eléri azt, amit akar. S persze, ha gazda jön, inal nyomában a cselédség is, egymás sarkára hágva.

Az Országos Bírósági Hivatal is sietett tudatni a lakossággal, hogy "az Alkotmánybíróság döntése a már megszűnt szolgálati viszonyokra, valamint a második fél évben érintett bírák szolgálati viszonyának megszűnésére közvetlen kihatással nincsen. Felmentett bíró ismételt kinevezésére csak egyedi bírósági döntés alapján kerülhet sor. A hatályos szabályok szerint a nyugalmazott bírák bírói kinevezése sem a 2012-ben már kinevezett bírák, sem a kinevezett bírósági vezetők jogállását nem érintheti." Magyarán az eddig már elzavart kétszáz bírót nem veszik vissza: ha akarnak, akkor a munkaügyi bírósághoz fordulhatnak, majdcsak lesz velük valami. Vagy mire lenne, csak lesz valami törvény, ami nem engedi még az igazságszolgáltatás közelébe sem a nem odavalókat. Legrosszabb esetben a tábornok módosítja az alaptörvényt vagy valamit.

Rossz szándék, rossz törvény, és ha az állam arra hivatott szerve azt mondja, hogy nem lehet, a válasz az, hogy de, lehet. Hogy "a rendszer marad".

Egyre értelmetlenebbnek látszik a kérdés is, hogy meddig?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.