A szerk.

Lehet ezt

A szerk.

"A rendszer marad" - mondotta kissé hisztérikusan Orbán Viktor hétfőn, miután az Alkotmánybíróság elmeszelte a bírák nyugdíjkorhatárának leszállításáról szóló törvényt. A felindultság végül is jogos, hisz' mi a fenének van az embernek Alkotmánybírósága, ha az csak gáncsoskodik, s gátja a törvénykezésnek.

Mondhatnánk erre, hogy nem addig az, hiszen az AB hozott anyagból dolgozik, ha rossz törvényt lát, hát odacsap. De tekintettel Magyarország jelenlegi állapotára, ezt sajnos nem mondhatjuk, inkább csak annyit, hogy még mindig nem sikerült felállítani a száz százalékig fideszes Alkotmánybíróságot; a párt ejtőernyősei döntetlenközeli vereséget szenvedtek a grémiumban (az arányról lásd online kiadásunk Akik nyugdíjaznák a bírókat c. jegyzetét).

A döntetlentáji eredmény is reményekre jogosít persze, már csak egy-két nyugdíjazás, és az AB is megbízhatóan működik - ha lesz türelme Orbán Viktornak azt kivárni. Hétfői fölszólamlása legalábbis nem erre utal.

Volt tehát egy aljas indokból meghozott törvény, ami semmi egyebet nem célzott, mint - kisöpörvén a bíróságokról a "komcsikat" - az igazságszolgáltatás függetlenségének méretre szabását, az ügyészség után a bíróságok Fidesz-fennhatóság alá kényszerítését. E szándékhoz adott volt a kétharmados törvényalkotói erő is - amely azonban olyan fércművet alkotott, mely sem formailag (nem sarkalatos törvényben határozták meg a bírói nyugdíjkorhatárt), sem tartalmilag (hiszen semmi perc alatt vezették be) nem felelt meg a saját maguk által összebarmolt, ugyancsak mélyen antidemokratikus alaptörvénynek. Magyarul: a szóban forgó törvény készítői nemcsak gonoszok, de ostobák is. Hogy törvényük már az elveiben is beteg volt (hisz az AB szerint a bírófüggetlenség "történelmi" vívmányunk), az szinte már csak tejszínhab a tortán, afféle kiszámítható születési rendellenesség.

De ma Magyarországon nyugodtan lehet ócska törvényeket hozni, mert ha azok buknak, jön a gazda, s azt mondja: "a rendszer marad", a kormány úgyis eléri azt, amit akar. S persze, ha gazda jön, inal nyomában a cselédség is, egymás sarkára hágva.

Az Országos Bírósági Hivatal is sietett tudatni a lakossággal, hogy "az Alkotmánybíróság döntése a már megszűnt szolgálati viszonyokra, valamint a második fél évben érintett bírák szolgálati viszonyának megszűnésére közvetlen kihatással nincsen. Felmentett bíró ismételt kinevezésére csak egyedi bírósági döntés alapján kerülhet sor. A hatályos szabályok szerint a nyugalmazott bírák bírói kinevezése sem a 2012-ben már kinevezett bírák, sem a kinevezett bírósági vezetők jogállását nem érintheti." Magyarán az eddig már elzavart kétszáz bírót nem veszik vissza: ha akarnak, akkor a munkaügyi bírósághoz fordulhatnak, majdcsak lesz velük valami. Vagy mire lenne, csak lesz valami törvény, ami nem engedi még az igazságszolgáltatás közelébe sem a nem odavalókat. Legrosszabb esetben a tábornok módosítja az alaptörvényt vagy valamit.

Rossz szándék, rossz törvény, és ha az állam arra hivatott szerve azt mondja, hogy nem lehet, a válasz az, hogy de, lehet. Hogy "a rendszer marad".

Egyre értelmetlenebbnek látszik a kérdés is, hogy meddig?

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.