Ez lesz, ha adnak pénzt. Ha nem adnak, akkor is ugyanezt fogjuk mondani: azért nem kellett a pénzük, mert elvették volna a nyugdíjakat, kilopták volna a nyugdíjasok fogtömését is stb. Amíg kiderül, hogy nem adnak, szintén jó, hogy itt vannak, mert mindennap el tudjuk mondani, hogy ma is elvették volna a nyugdíjasok pénzét, de ma sem adtuk, és az egyik küldöttet egy komplett kórházi belosztállyal és három mozdonnyal a hóna alatt kapcsolták le a reptéren. Vitte volna haza Washingtonba! Már a 2013-as költségvetés tervezetét is csak ezért kellett két hete megszavaztatni a parlamenttel; ezt az egyébként semmire se jó büdzséerzaccot, amiről ordít, hogy nem igaz benne semmi. Azért, hogy az IMF-fel szemben meg lehessen védeni.
A hvg.hu-n két hete felplankolt dokumentum szerint a reménybeli kölcsönadó körülbelül mindannak az ellenkezőjét várja el a hitelért cserébe, amit eddig a magyar kormány csinált, vagy ezután csinálni óhajt. Ahol a kormány hatósági árakat akar (például a gázét), ott az EU/IMF liberalizált piacot. Ha a magyar kormány államosított és még államosítana, és piacot torzítna az állami gazdasági szereplők javára, ott az EU/IMF magánosítást és egyenlő feltételeket, szabad versenyt követel. Ahol a kormány központosítana, ott az EU/IMF decentralizál. Ha a magyar kormány a szektorális különadókból akarja finanszírozni a költségvetési hiányt, akkor az EU/IMF épp ezeket az adókat akarja kilőni. Ha a magyar kormány olyan hitelt szeretne, amit bármire elkölthet, és csak a végén kell elszámolni vele, akkor az EU/IMF olyat fog adni, amiről előre meg kell mondani, hogy mire akarják költeni, és amivel negyedévente fillérre el kell számolni. Ha az Orbán-kormány fázik az ingatlanadótól, akkor az EU/IMF ezt az állami bevételnövelés pompás módjának tartja. És í. t.
Ezek a hitelfeltételek azt az állítást is tartalmazzák, hogy a Matolcsy-féle gazdaságpolitika, ami persze nem Matolcsyé, hanem Orbáné, úgy egészében, mint minden részletében megbukott: hogy mindent másképp kellett volna eddig, és kell ezentúl csinálni. Orbán ezt jól érti - ezért mondta pár hónapja, hogy ha az IMF be, akkor ő ki -, és jól látja azt is, hogyan végeztek azok a kollégái, akiknek a torkán lenyomták az unió gyógyszereit: az ír kormány, a spanyol meg a görög szocik, most szegény hülye Basescu...
Talán azt hiszi most, hogy mint magyarországi politikai és közjogi ellenfeleit, őket is be lehet forgatni, zsarolni, kényszeríteni lehet. Kicsalni a lóvét, aztán nem megadni és hazaküldeni őket. Megvédtük az IMF pénzét! Legyen egy IMF-hitelvédelmi miniszterelnöki biztos, és legyen ez a személy Selmeczi Gabriella! Talán azt gondolja, hogy nem is kell az a pénz: hogy kihúzza anélkül a jövő év közepéig, amikor Simor távozása után befigyelhet a jegybanki devizatartalék. Talán nem ért semmit, és az összes ügyeskedés, a tárgyalásokról közölt direkt hazugságok és féligazságok köde, a kérkedés, hogy már megnyertük, a szidalmak és a rágalmak, és persze a nacionalizmus újabb és újabb füstfelhői, a szuverenitásról szóló stilisztikai kitüremkedések mind ennek a ténynek az elfedését szolgálják. Hogy fogalma sincs semmiről.
Pedig csak 30 centit kéne hátrább lépni - egy pillanatra kiszabadulni Orbán fantáziavilágából, melynek összes szereplőjét ő álmodja elénk. A kedvezményes kamatozású, nemzetközi összefogással kínált hitel feltételeit valóban az IMF, de még inkább az Európai Unió szabja meg: de teljesítésüket ennek az országnak a kormányától a matematika és a közgazdaság törvényei, a józan ész és - igen - a méltányosság, a társadalmi igazságosság követelné meg.
És hogy ezek után Orbán minden manővere e feltételek kijátszására irányul? Nem csodálkozunk. Hisz az ő szempontjai és ennek az országnak a szempontjai immár semmilyen módon nem érintkeznek egymással.
