Utóbbi élére az Együtt-PM addigi vezetője, Bajnai Gordon került. Bajnai, mint azt a Népszabadságnak adott interjújából tudjuk, nem visszavonul a politikától (mint tette azt, ugye, 2010 után), hanem csak "hátrébb lép". Ez elsőre nem tűnik ésszerűtlen húzásnak: az Együtt zűrös hónapok elé néz, a különféle irányokból érkezett tagszervezetek, illetve az Együtt szövetségese, a Párbeszéd Magyarországért (PM) tervezett egybegyúrása aligha megy majd zökkenőmentesen. A PM egyelőre ezért sem siet a fúzióval: megvárja, hogy az Együtt részei (a Haza és Haladás, a Milla, illetve a legszervezetszerűbb - például tagsággal is rendelkező - Szolidaritás) lemeccseljék egymás között, melyiküknek mekkora súlya legyen az elképzelt új pártban. Ha mindebből Bajnai kimarad (és csak nyugalomra intő bölcs meglátásait osztja meg olykor az övéivel meg a nyilvánossággal), az csak a javára válhat. Hiszen ahogyan 2010-ben, úgy most sem zárta ki kategorikusan visszatérését a frontvonalba.
Mindez logikusnak tűnik - de nem ártott volna végiggondolni, hogy a hátralépésekből nem volt-e már kicsit sok ebben az évben. Bajnai hátrébb lépett a miniszterelnök-jelöltségtől, majd a közös listáról folytatott tárgyalások során is maga elé engedte tárgyalópartnereit, minek következtében nem is lett országgyűlési frakciója a pártjának. Aztán előbb magyar, majd európai parlamenti mandátumot szerzett, de azokat is átadta másoknak. Bár határozottan sosem állította, egy ideig csak a levegőben lógott, hogy lehetne a baloldal közös főpolgármester-jelöltje; de aztán az sem lett.
Bevett fordulat, hogy Bajnai Gordon nem politikusalkat. Ez marhaság. Valóban nem olyan személyiség, amilyenhez a közönség hozzászokott az elmúlt évtizedben. Nem a mindenkinek nekimenni kész (és ezzel a sajátjainak imponáló) falu bikája típus, nem is a mindenen és mindenkin átgázoló (bár a piszkos munkát mással végeztető), önmagát a nemzet egyetlen lehetséges, az égiek által kiválasztott vezetőjének tekintő megszállott. Bajnai nem ún. karizmatikus politikus, hanem olyan, akiről el lehet hinni, hogy rendben elvégzi a dolgát, és közben nem buzerálja a népeket állandóan, hogy kellőképpen magyarok-e. Olyan, mint a jó futballbíró, aki akkor végzi eredményesen a munkáját, ha észre se veszszük, hogy a pályán van.
Legalábbis ez az a kép, ami Bajnairól többé-kevésbé kialakult, és ami valódi ellenpontja az orbáni (egyébiránt túllihegett) "karizmának". A sok hátralépés, lemondás, visszavonulás azonban egy ponton túl a bizonytalankodás, a tanácstalanság képzetét kelti a választókban. Innen nézve már enyhe kétellyel szemléljük Bajnai elmúlt döntéseit. Hiszen ahogyan például a DK a Gyurcsány-párt, úgy az Együtt a Bajnai-párt - azaz a szervezet arca lép hátrébb akkor, amikor az Együtt még csak egy amorf képződmény, és a következő hónapokban kell felépítenie magát olyan országos, mindenütt jelen lévő szervezetté, amely nemcsak megtartani, de bővíteni is képes a táborát. Az Együttben van potenciál - ezt mutatja az EP-választás is, amelyen a szervezet még ebben az állapotában is feltűnő eredményt produkált -, a párt ugyanis képes lehet megszólítani a nem baloldali Orbán-ellenes választókat.
Hacsak a választók úgy nem gondolják, hogy a permanens hátrébblépés valójában színtiszta lúzerség. Márpedig a tapasztalatok alapján a lúzer politikusnál még az erőszakos is vonzóbb. Mert az legalább akar kormányozni.
