Minderről beloldalainkon részletesen is beszámolunk - tekintetünket most fordítsuk ama részlet felé, amely nyilván Önöket is a legjobban érdekli. Az egyik hangszalagon az ORLEN, a lengyel olajtársaság elnöke, egy bizonyos Krawiec Jacek a következő megjegyzést teszi két miniszteriális beszélgetőtársának: "Orbán úgy leszopta (Putyint), baszki... azóta is behúzott farokkal jár. Atomerőművek, 10 milliárd eurós hitel a ruszkiktól... És hogy megcsinálja a Déli Áramlatot, dacára, hogy az unió nem ért vele egyet."
Nem kétséges, hogy Krawiec, ha csak mellékesen is, de érvényes kísérletet tett arra, hogy egyetlen erős, szokatlan képben foglalja össze a Magyarország hosszú távú energiabiztonságával, a "keleti nyitással", sőt, a német üllő és az orosz kalapács közt senyvedő baráti ország évszázados geopolitikai dilemmáival kapcsolatos megannyi érvet, hosszú és rövid távú stratégiát, valamint az épp hétfőn ratifikált orosz államkölcsön-szerződés közgazdasági racionáléját. A metafora komor, költői tömörsége mögött ugyanakkor nem csak szolid háttértudás sejlik fel, de nem kevés empátia is.
De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ez csak az egyik interpretációja az orosz-magyar atompartinak. Amely, nem vitás, számos kellemetlen nemzetközi félreértésre adhat okot. Képzeljük csak el azt a - mondjuk - uniós csúcstalálkozót, amikor miniszterelnökünk háta mögött más, hazánkkal ellenséges államalakulatok vezetői obszcén gesztusokat tesznek a mi miniszterelnökünkre mutogatva. Vagy azt a szituációt, hogy a mi miniszterelnökünk a kávészünetben pár miniszterelnök társaságában kávézik és süteményezik, és az érdekes, informális kupaktanács közben az egyik "viccesebb" kedvű miniszterelnök mintegy lazán a mi miniszterelnökünkhöz fordul, és azt mondja, miszter prájm miniszter, valami van a szája szélén... ja, csak egy morzsa, áj em szorri! És azt sem hagyhatjuk számításon kívül, hogy a nemzetközi buzilobbi nyilvánvalóan képviselteti magát az Európai Tanács legmagasabb szintű ülésein is (bár közvetlen bizonyítékunk nincs erre, az uniós szinten is mind felháborítóbb család- és keresztényellenes törvényalkotási tendenciák ezt egyértelművé teszik). Nagyon kínos lenne, ha például az egyik álmosító tanácskozás alatt az egyik, hazánkkal szemben területi követeléseket dédelgető állam vezetője a szája szélét nyalogatva kacsingatni kezdene a mi miniszterelnökünkre, és a férfivécé felé biccentgetne a fejével, vagy egy papírlapra ráírná, hogy "1 gáztüzelésű és 1 szénerőmű + 1,5 milliárd, de gumival". Vagy ezt a papírlapot a gazfickó egy óvatlan pillanatban a mi miniszterelnökünk hátára rajzszögezné!
Az ilyen incidensek nyilvánvalóan megengedhetetlenek, mélyen sértenék nemzeti büszkeségünket. Éppen ezért elvárjuk a magyar kormánytól, hogy ellenlépéseket foganatosítson. De azt is, hogy ezt ne hűbelebalázs módra tegye. Az elhamarkodott hivatalos nyilatkozattételtől óvnánk, ha Havasi Bertalan nagy nemzetközi sajtótájékoztatón jelentené be, hogy "a magyar kormányfő kategorikusan cáfol minden olyan értesülést, miszerint leszopta volna Vlagyimir Putyint, az Orosz Föderáció elnökét" ("the Hungarian Prime Minister emphatically rejects the allegiation that he sucked the dick of President Putin"), az könnyen lehet, hogy visszaütne, képzeljük csak el, hogy az orosz fél nem erősíti meg magyar partnerének szavait, vagy ne adj' isten kétértelmű állásfoglalást tesz közzé. (Például: "az orosz elnök nem kívánja kommentálni a magánéletének részleteivel foglalkozó értesüléseket"). Az is idő előttinek tűnik, hogy a magyar külképviseletek dolgozói megpróbálják a fogadó országok döntéshozóit a félhivatalos és baráti találkozókon meggyőzni arról, hogy Krawiec értesülései légből kapottak. Bár diplomatáink legendásan járatosak "a konverzáció művészetében", nehéz egy beszélgetést arra a slusszpoénra kifuttatni, hogy nem, Orbán Viktor még tévedésből sem szopta le Vlagyimir Putyint, nem szokása ez neki. A cáfolat mindig erőtlen, a védekezés - még ha igaz ügyet szolgál is - kevesebb hasznot hoz, mint az ügyes támadás!
Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a kormány mindenekelőtt rendeljen egy alapos tanulmányt a Századvég Intézettől, mely részletesen, számokkal, grafikonokkal, táblázatokkal elmagyarázza, miért Magyarország a valódi kedvezményezettje az orosz-magyar atomszerződésnek, sőt, hogy ennek révén hogyan fogja Magyarország - várhatóan már 2025 és 2030 között - teljes alárendeltségébe hajtani az amúgy is bukdácsoló orosz gazdaságot. A tanulmány természetesen bennfentes információkkal gazdagon tűzdelve készülne a tudósok boszorkánykonyhájában, s e részletekből egyértelmű lenne, hogy kormányunk élve, de nem visszaélve intellektuális fölényével, szellemi erejével, s a magyaros mentalitásra oly jellemző csavaros észjárást a tárgyalópartner megbecsülésével ötvözve olyan megállapodást kötött, amely a gyengébb, esetünkben az orosz fél számára is határozott előnyökkel kecsegtet. Szolid négymilliárd forint talán elég lenne rá, és a címe lehetne az, hogy "Putyin leszopta Orbánt".
A szakmunka megállapításait aztán sorvezetőként használhatnák nemcsak a fent említett diplomaták, de hazai sajtómunkás-társadalmunk színe-java, s az objektív, nemzeti szellemű tájékoztatást magas etikai mércével ötvöző orgánumok is. Az azonnali cselekvésre pedig azért lenne szükség, mert hát - ahogy egy tetszőleges lengyel politikus mondaná - a fasz se tudja, egy következő szalagon valamelyik faszkalap nem emlegeti-e Orbánnal egy mondatban Alijevet, Nazarbajevet vagy Berdimuhammedovot is.
