A Fidesz politikusai – alighanem a központi ukáz időleges hiánya miatt – először mímelt érdektelenséggel kommentálták polgármesterjelöltjük kudarcát. (A táncrendnek megfelelően gyorsan megmutatta magát – ezúttal a hvg.hu-n – a névtelenül nyilatkozó Emberarcú Fideszes is, és őszintén kiborult azon, hogy a vásárhelyi kampányban listázták az ellenzék támogatóit.) A következő fázisban a kampánygépezet átállításáról érkeztek a hírek, miszerint jönnek a kormányzás eredményeire fókuszáló ún. pozitív hírek. (Egyelőre nem világos, hogy ez miben különbözik majd az eddigi sikerpropagandától.) Lényegi változásokra persze senki ne számítson: lehet, hogy kevesebb sorosozás, migránsozás lesz, de lesz – lám, Szijjártó Péter is az ENSZ migránspárti tervezetéről készül leszedni a keresztvizet –, és persze abból sem lesz igaz egyetlen szó sem. Amúgy meg hiába beszél majd a Fidesz a kormányzása „eredményeiről”, ha egyszer már kitörölhetetlenül a társadalom emlékezetébe vésték, hogy elmúlt négy évük legnagyobb vívmánya (ami ellen Soros György irányításával a külső és belső ellenség küzd): a kerítés. A sikerpropaganda ezúttal sem jön majd be, vagyis hamarosan a megszokott stíl következik: a vadulás. Éppúgy, mint 2002-ben a két forduló között. Erre utalnak az első alarmista jelzések is a holdudvarból: az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosa önvizsgálatra szólít föl, mielőtt még az ismét a „hazánkra fenekedő”, „torz vigyorú” ellenzék erőre kapna. Kollégája a „szeretet nevében” hív békemenetre, megvédendő a Fidesz-kormány vívmányait (a kerítést).
Az igazi újdonság az, hogy immár kormánypárti véleményvezérek próbálják megmagyarázni a miniszterelnök családjához köthető, mind szélesebb körben ismert korrupciógyanús eseteket. „Bízni kell annyira a miniszterelnökben, hogy feltételezzük róla, hogy nem korrupt. Tehát akkor, amennyiben megvádolják a hozzá közel állókat, utána kell menni (a sztorinak – a szerk.), mert lehetséges (…), hogy kiderül, hogy bár igaz, csak éppen pont fordított attitűddel kell a történetet vizsgálni, és örülni kell, és nem átkozódni” – mondta például Bencsik András (főszerk.).
A Fidesz környékén valakik pontosan érzékelik a bajt. Ahogyan a vasárnapi ellenzéki győzelem sok Orbán-ellenes szavazót ráébresztett arra, hogy nincs egyedül, és a NER felszámolható, úgy az OLAF-jelentés nyomán kipattant Elios-botrány sok Fidesz-politikust és államigazgatási tisztviselőt elgondolkodtathat az alábbiakon.
Meddig kell még a zalaegerszegi polgármesternek, a kecskeméti jegyzőnek, a Miniszterelnökség és más miniszteriális ellenőrző szervek hivatalnokainak, továbbá számos sorstársuknak tartani a hátukat, vagy akár elvinni a balhét Orbánék, Tiborczék, Mészárosék, Rogánék stb. üzelmei miatt? Mikor jön el az a pont, amikor a saját jól felfogott érdekükben nem hallgatnak tovább?
Amikor inkább kiadják Orbánékat?
