A szerk.

Megalázva

A szerk.

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

A Belügyminisztérium épületénél a közszféra (szociális, kulturális ágazat, rendvédelem) munkavállalóit képviselő szakszervezetek sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy a tanárokhoz hasonlóan ők is tisztességes béreket követelnek.

Végre egy akció, amelyben az állami alkalmazottak java kiáll az érdekeiért!

Ám éber volt a kormány is, s maga is gondosan bekészített akcióval várta a tiltakozások újabb hullámát. Ez a pedagógusbérek ún. emelése volt.

A fizetésemelésről a hét elején kapták meg a papírokat a közoktatásban dolgozók – és csalódnánk, ha a kormánypropaganda a következő napokban nem ezt sulykolná minden erejével. Hiszen 2014 óta rendre azt dörgöli a rezsimsajtó a renitens pedagógusok orra alá, hogy az Orbán-kormányok mennyi mindent tettek, tesznek ezekért a hálátlanokért. (S ilyenkor mindig akadnak, akikből kibukik az az ócska tanárellenes duma is, hogy mit ugrálnak, amikor ráadásnak ott van nekik a teljes nyár is.) A masszív propaganda eredményeként valószínűleg most is sokan csak annyit akarnak majd megérteni az egészből, hogy a tanárok már megint ugrálnak, holott most is emelték a bérüket. 32 százalékkal! Merthogy a múlt év folyamán ez is többször elhangzott kormányzati szájból.

Az állításban rejlő csúsztatásra már sokan figyelmeztettek; az a 32 valójában az idén csak 10 (az ágazati pótlék több év alatti háromlépcsős emelése összesen ad ki 32 százalékot). Nyilván méltatlan demagógia lenne részletezni, hogy Orbán és a miniszterei a saját járandóságukat – szigorúan a saját döntésük alapján – egyetlen lépcsőben is hány százalékkal tudták feltornászni. Azt pedig, hogy ez az ún. emelés – amelyet a lelkesebb tollnokok egyenesen bérrendezésnek neveznek – voltaképpen a közoktatásban dolgozók nyílt megalázása, a januártól érvényes bértábla mutatja a leghívebben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.