A szerk.

Megalázva

A szerk.

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

A Belügyminisztérium épületénél a közszféra (szociális, kulturális ágazat, rendvédelem) munkavállalóit képviselő szakszervezetek sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy a tanárokhoz hasonlóan ők is tisztességes béreket követelnek.

Végre egy akció, amelyben az állami alkalmazottak java kiáll az érdekeiért!

Ám éber volt a kormány is, s maga is gondosan bekészített akcióval várta a tiltakozások újabb hullámát. Ez a pedagógusbérek ún. emelése volt.

A fizetésemelésről a hét elején kapták meg a papírokat a közoktatásban dolgozók – és csalódnánk, ha a kormánypropaganda a következő napokban nem ezt sulykolná minden erejével. Hiszen 2014 óta rendre azt dörgöli a rezsimsajtó a renitens pedagógusok orra alá, hogy az Orbán-kormányok mennyi mindent tettek, tesznek ezekért a hálátlanokért. (S ilyenkor mindig akadnak, akikből kibukik az az ócska tanárellenes duma is, hogy mit ugrálnak, amikor ráadásnak ott van nekik a teljes nyár is.) A masszív propaganda eredményeként valószínűleg most is sokan csak annyit akarnak majd megérteni az egészből, hogy a tanárok már megint ugrálnak, holott most is emelték a bérüket. 32 százalékkal! Merthogy a múlt év folyamán ez is többször elhangzott kormányzati szájból.

Az állításban rejlő csúsztatásra már sokan figyelmeztettek; az a 32 valójában az idén csak 10 (az ágazati pótlék több év alatti háromlépcsős emelése összesen ad ki 32 százalékot). Nyilván méltatlan demagógia lenne részletezni, hogy Orbán és a miniszterei a saját járandóságukat – szigorúan a saját döntésük alapján – egyetlen lépcsőben is hány százalékkal tudták feltornászni. Azt pedig, hogy ez az ún. emelés – amelyet a lelkesebb tollnokok egyenesen bérrendezésnek neveznek – voltaképpen a közoktatásban dolgozók nyílt megalázása, a januártól érvényes bértábla mutatja a leghívebben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.