E módszerek szép példája volt, hogy Palkovics el sem ment az ülésre, jóllehet még a névtábláját is kikészítették. A személyes megjelenés helyett sajtótájékoztatón utasította vissza a szerinte „méltatlan” előterjesztéseket, és levélben is megüzente az akadémikusoknak, hogy amíg nincs megállapodás a kutatásfinanszírozási rendszer „újragondolásáról”, a kormány csak az MTA-s kutatóintézetek első negyedéves bérköltségét utalja át, a dologi kiadások fedezetét nem. Hogy mindenki értse, miről van szó, hozzátette: a kialakult helyzetet ne fenyegetésként, hanem lehetőségként értékeljék.
Lovász László MTA-elnök tájékoztatása szerint a dologi kiadások (rezsi, kutatási infrastruktúra) az akadémiai kutatóhálózat költségvetésének nagyjából a felét teszik ki. Nyáron az MTA 40 milliárdos büdzséjéből 28-at lökött oda a kormány Palkovics Innovációs és Technológiai Minisztériumának (ITM), ebből 20 milliárd a kutatóintézetek finanszírozása – gyors fejszámolással megkapjuk tehát, hogy első körben cirka 2,5 milliárdot tart vissza az ITM. Hogy az MTA tíz kutatóközpontja és öt önálló intézete el tud-e működni három hónapig ezen összeg nélkül, azt teljes biztonsággal nem tudjuk megmondani. Palkovics szerint igen, Lovász viszont azt mondja, törvényesen nem tudnak más forrásokat átcsoportosítani a fenntartási költségekre. Kérdés, a kormány tényleg vállalja-e, hogy akár teljesen megáll az élet egy-egy kutatóintézetben, vagy csak arra játszik, hogy a kivéreztetés hatására enyhül az MTA-vezetés ellenállása.
Azt mindenesetre elég jól látjuk, mi történt volna, ha az akadémikusok kiállása elmarad, és a közgyűlés a NER-ben megszokott módon meghajol a miniszter akarata előtt. Palkovics a kutatásra szánt valamennyi közpénzt, így az MTA-s kutatóintézetek eddigi költségvetését is beterelné egy közös alapba, melynek felosztási elveiről egy Orbán-delegáltakból álló testület döntene. Közben egy vegyes bizottság „átvilágítaná” az MTA-s intézeteket, és javaslatot tenne némelyek megszüntetésére vagy egyetemekkel, kormányzati intézetekkel történő összevonására. A megmaradt intézetek aztán a kijelölt prioritások szerint pályázhatnának a kormány vagy a „gazdaság” számára kedves projektekre.
Hogy ez az alapkutatást háttérbe szorító rendszer milyen károkat okozna még a politikai relevanciával nem bíró természettudományos területeken is, azt avatott szakértők sokszor, sok helyen kifejtették már. De Palkovics nem is nagyon titkolja az egész mögött meghúzódó tisztogatási szándékot: lapunknak adott interjújában a kormányzati oktatáspolitikát bíráló MTA-s kutatók ellen kelt ki, más megszólalásaiban a családpolitikát vagy a közigazgatási bíróságok létrehozását védte meg az Akadémia felől érkező „politikai” támadásoktól. Különösebb jóstehetség nélkül látható, mely intézeteket vagy kutatócsoportokat szántaná be a kormány, ha átmegy a miniszter javaslata.
Mint arról a felsőoktatási zúgolódások vagy a pedagógustüntetések leverésekor meggyőződhettünk, Palkovics bevett és eddig sikerrel alkalmazott technikája az érintett csoportok megosztására épít. Ezért is érhette váratlanul az akadémikusok 90 százalékos összezárása. Feladni persze aligha fogja, a Corvinus kiszervezése mellett az MTA megcsonkítása miniszterségének első flagship projectje, Orbán pedig nem nagyon szokta díjazni a meghátrálást. Persze, a végeredménytől függetlenül is örvendetes, hogy az MTA néhány szerencsétlen gesztus után végre egyértelműen fellépett a tudomány szabadságáért. Álljunk melléjük minél többen.
