A szerk.

Merre?

A szerk.

Eredetileg egy kalapemelésen gondolkodtunk Vona Gábor általános irányába. Egyrészt ugye azért, mert Vona arra vitte a pártját, amerre, nem részletezzük, hogy miért jobb egy a nácizmusból több-kevesebb sikerrel kigyógyulni igyekvő párt, mint az, amelyik meg sem próbál jó útra térni, mert hát jobb. Sőt, az április 8. előtt adott egy-két nagyobb interjújában Vona tök komolyan olyanokat mondott, hogy akkoriban rosszul gondolta, meg hibázott, meg sajnálja az egész akkori történetüket, és főként azt, hogy a Fidesznek ők adtak valódi programot. Ilyet se sűrűn hallottunk bárkitől az elmúlt pár száz évben. Sőt, még a lemondás is rokonszenvesnek tűnt, azzal együtt, hogy persze, mi a francot tehetett volna mást; és hogy már a bejelentését sem egészen lehetett érteni, hogy tényleg megy-e, vagy úgy megy-e, mint aki jön.

De aztán jobban belegondoltunk: Vona Gábor politikai teljesítményét célszerű először is annak fényében értékelni, hogy a legfontosabb ponton elbaszta. Nem akarunk az ellenzéki pártok közti blame game-be, a kölcsönös hibáztatások végtelen körébe beleordibálni, de ha az LMP nem visszalépő jelöltjeit joggal lehet kárhoztatni a Fidesz kétharmada miatt, úgy a Jobbikot még jobban. Kevés volt, hogy a balra húzó körzetekben nem kampányoltak (ha igaz ez egyáltalán, a jóisten se tudja ezt ellenőrizni, pláne most már), kellett volna valami határozottabb nógatás is mondjuk pártelnöki szintről, hogy a jobbikos érzelmű honpolgár is szavazhat egyéniben a szocialista jelöltre, ha és amennyiben a haza érdeke úgy kívánja. (És persze fordítva: a legröhejesebben ezt Miskolc esetében láthatjuk, ahol az egyik körzetet a szocialista, a másikat a jobbikos csóka vesztette el úgy, hogy minimális kooperációval mindketten nyerhettek volna.) Még biztos tudnánk pár ilyen helyet mondani: és máris messze nincs a Fidesznek kétharmada, és nem takarja be a Fidesz majd’ az összes megyei jogú várost. És lenne még egy, ezzel lazán összefüggő kérdés is: amikor Vona Gábor azzal handabandázott, hogy a Jobbik a Fidesz váltópártja vidéken, vajon magát is becsapta, vagy csak másokat akart? Hiszen, mint kiderült, a Jobbik csak egy kicsivel erősebb „vidéken”, mint az MSZP, ami nem sok, és végképp nem elég semmire: az 1,3 millió egyéniben kapott szavazat mindösszesen egy darab nyertes választókerületet fialt a pártnak.

Merre indul innét Vona? Vajon az új állása – miszerint tanácsadó lesz a saját pártjánál – csak a végleges és teljes levonulás első lépése-e, vagy épp ellenkezőleg, a frakciót is ő fogja irányítani valójában, miközben a parlamenten kívül építi majd a még jobb, még nagyobb, még szebb Jobbikot? (És kinek a pénzén, ugye.) Április 8-án mindenesetre még nála volt bő egymillió kormányellenes szavazó – ez nem kevesebb, mint amennyit az előző két körben szerzett, és a legtöbb, amit ellenzéki párt összehordott. Ez mégiscsak valamiféle felelősség.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?