Könyv

Elsüllyedt Budapest

Mikor városunk még szebben hanyatlik – Szép Ernő kiadatlan hírlapi írásai 1911–1952; szerkesztette: Zeke Gyula

Kritika

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Ez azért téves megállapítás, mert élete során maga Szép Ernő (1884–1953) gondoskodott arról, hogy még „egy időre” se felejtsék el. Lehetett ő költő, regény- vagy drámaíró, a közönség elsősorban hírlapíróként tekintett rá, az volt a legfőbb és legbiztosabb bevételi forrása – több mint negyvenéves működése alatt több mint 4 ezer cikke jelent meg a többi között Az Est, Az Ujság, a Színházi Élet vagy a Tolnai Világlapja hasábjain. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy Szép Ernő újságíró lett volna; a hírlapíró csak látszatra szinonimája e szakmának. Ugyanis a hírlapírót (nevével ellentétben) sosem a legfrissebb hírek izgatták, nem készített riportot, interjút, nem leplezett le senkit. A hírlapíró műfaja a ma már szinte teljesen elfelejtett tárca volt, amely attól volt népszerű a korabeli olvasók körében, hogy eredeti gondolatok voltak benne, szerencsés esetben irodalmi igénnyel megírva.

Szép Ernő az 1910-es évektől kezdve elsősorban tárcákat írt, és a két világháború között olyannyira népszerűvé vált, hogy a nevével el lehetett adni egy-egy lapszámot. Noha a szerzőt az irodalomtörténet előszeretettel sorolja alacsonyabb ligába, mint nagynevű kortársait (akik szintén hírlapírók is voltak), érthetetlen, hogy miért kellett mostanáig várni arra, hogy gyűjteményes kötet jelenjen meg ezen írásaiból.

Zeke Gyula Mikor városunk még szebben hanyatlik címmel Szép Ernő 267, Budapestről szóló írását rendezte kötetbe úgy, hogy a Budapest-tematikán belül is tematizált: kilenc nagy fejezetbe, azokon belül pedig majdnem száz alfejezetbe sorolta az írásokat, így külön fejezetet kapott a történelem és a kultúra, de például a dohányzás és a kávéházak is. Ez azért volt szerencsés húzás, mert így el lehetett kerülni mindazt, ami a hasonló jellegű kiadványokat unalmassá és parttalanná teheti: az évszámok szerinti besorolást. Ám ezzel együtt is nagy kérdése a kötetnek, hogy időtállónak bizonyulnak-e Szép Ernő 70–100 éves napilapos megjelenései, hogy a kötet az irodalomtörténeti érdekességen túl, érdekes olvasmány-e.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.