Könyv

Elsüllyedt Budapest

Mikor városunk még szebben hanyatlik – Szép Ernő kiadatlan hírlapi írásai 1911–1952; szerkesztette: Zeke Gyula

Kritika

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Ez azért téves megállapítás, mert élete során maga Szép Ernő (1884–1953) gondoskodott arról, hogy még „egy időre” se felejtsék el. Lehetett ő költő, regény- vagy drámaíró, a közönség elsősorban hírlapíróként tekintett rá, az volt a legfőbb és legbiztosabb bevételi forrása – több mint negyvenéves működése alatt több mint 4 ezer cikke jelent meg a többi között Az Est, Az Ujság, a Színházi Élet vagy a Tolnai Világlapja hasábjain. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy Szép Ernő újságíró lett volna; a hírlapíró csak látszatra szinonimája e szakmának. Ugyanis a hírlapírót (nevével ellentétben) sosem a legfrissebb hírek izgatták, nem készített riportot, interjút, nem leplezett le senkit. A hírlapíró műfaja a ma már szinte teljesen elfelejtett tárca volt, amely attól volt népszerű a korabeli olvasók körében, hogy eredeti gondolatok voltak benne, szerencsés esetben irodalmi igénnyel megírva.

Szép Ernő az 1910-es évektől kezdve elsősorban tárcákat írt, és a két világháború között olyannyira népszerűvé vált, hogy a nevével el lehetett adni egy-egy lapszámot. Noha a szerzőt az irodalomtörténet előszeretettel sorolja alacsonyabb ligába, mint nagynevű kortársait (akik szintén hírlapírók is voltak), érthetetlen, hogy miért kellett mostanáig várni arra, hogy gyűjteményes kötet jelenjen meg ezen írásaiból.

Zeke Gyula Mikor városunk még szebben hanyatlik címmel Szép Ernő 267, Budapestről szóló írását rendezte kötetbe úgy, hogy a Budapest-tematikán belül is tematizált: kilenc nagy fejezetbe, azokon belül pedig majdnem száz alfejezetbe sorolta az írásokat, így külön fejezetet kapott a történelem és a kultúra, de például a dohányzás és a kávéházak is. Ez azért volt szerencsés húzás, mert így el lehetett kerülni mindazt, ami a hasonló jellegű kiadványokat unalmassá és parttalanná teheti: az évszámok szerinti besorolást. Ám ezzel együtt is nagy kérdése a kötetnek, hogy időtállónak bizonyulnak-e Szép Ernő 70–100 éves napilapos megjelenései, hogy a kötet az irodalomtörténeti érdekességen túl, érdekes olvasmány-e.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.