A szerk.

Isten nevében

A szerk.

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Mondhatnánk, a Fidesznél, vagy egyenesen Dunai Mónika nevű képviselőjüknél jobb ütemérzékkel nem lép be senki. Még el sem ült a K. Endre nagy menetelése után keveredett porfelhő, még ott van a volt elnök és az exigazságügy-miniszter feje a vásártéri póznán, még tart a hajtóvadászat Balog pispek urunk vastag bőréért, s akkor tessék, jön Dunai – ember, a templomból, nyilván –, s azt mondja, módosítsuk a kormánypárt naponta pajzsként emlegetett vérszigorú „gyermekvédelmi” törvényét úgy, hogy a katolikus papságnak ne kelljen feljelentenie azokat a pedofil bűnözőket, akiknek pedofil bűncselekményei gyónás útján jutottak a tudomására. Ne kelljen ennek alapján tanúskodnia sem. Mert a gyónás szent, a gyónási titok még szentebb, azt akár az életük árán is… pár kisgyerek élete árán meg pláne meg kell védeni, akár az ördögtől is, nemhogy a társadalom arra hivatott szerveitől. S hévvel csatlakozik Dunaihoz a Fidesz parlamenti frakciója: úgy van az, helyes az, mert ez a „gyónásos rész az egyetlen kivétel”, s korábban ugye szó sem volt az egyházról, most meg már szó van. Nos, mint afféle törvényt erősítő kivételről.

És itt aztán elfogy az ember levegője, megint törvénybe foglalnak egy jogosítványt a katolikus egyháznak, amivel élni nem lehet, csak visszaélni. Hajrá, Magyarország! Hajrá, papok! Most aztán hegyibe! Szabad a vásár. Eddig is az volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk