Magyar Narancs: A Mefisztóland erősen reflektál a magyar kulturális élet eseményeire. Miért Berlinben mutattátok be először?
Dömötör András: Ez a darab nem Magyarországra készült. 2014 óta dolgozom a berlini Maxim Gorki Theaterben, és rendezőként gyakran kerültem olyan helyzetbe, hogy szövegeket kellett írnom. Aztán felkértek egy teljes darab megírására is, én pedig felkértem Laboda Kornélt társszerzőnek. Jól tudok történeteket, fordulatokat kitalálni, jól gondolkodom dramaturgként, de kevésbé értek a dialógusíráshoz, pontosabban csak egy hangon tudok írni, Kornélnak meg éppen ez az erőssége, úgyhogy szépen kiegészítettük egymást. Mivel lassanként kicsúsztunk a határidőből, az utolsó pillanatban Benedek Albertet is bevontuk. Jelenetvázlatokat írtunk magyarul, ezeket fordította le németre a bátyja segítségével Mátis Inez, majd kint alakult ki a próbák alatt a végleges szöveg. A magyarországi élményeinket inspirációként használtuk.
MN: Mire kért fel pontosan a Maxim Gorki Theater?
DA: A téma a szélsőjobbnak a kulturális szférában növekvő veszélyessége volt, ugyanis Németországban már akkor megjelent ez a probléma, bár még nem ültek a Bundestagban. Amint bekerültek a parlamentbe, ugyanazt kezdték el, mint amit Magyarországon a kormány képvisel. Mivel itthon ez már megtörtént, a magyarországi élményeket dolgoztuk fel. Aztán a berlini igazgatónőtől, Shermin Langhofftól jött az ötlet, hogy legyen a Mephisto a hívószavunk. Így lett az az alaphelyzet, hogy egy társulat a Mephistót próbálja éppen, amikor történik egy igazgatóváltás. Van abban valami egészen mágikus, hogy 2015-ben olyan jeleneteket írtunk, amelyeket azóta lekövetett a valóság. Magyarországon elvileg nemzeti konzervatív kormányzás van, de valójában szélsőjobboldali, és ez már nem is ízlés kérdése, objektíven az. Magyarországon úgy tűnhet, mintha a jobboldalisággal és bizonyos konzervatív értékekkel lenne problémája egy baloldali embernek, de nekem például nem azokkal az értékekkel van problémám, amelyeknek egy részét sajnos csak retorikai szinten képviselik, hanem a kormánnyal. Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz azóta elhagyta az Európai Néppártot, és Le Pen meg Salvini felé tapogatózik. Akármit mondanak, Európa szégyenpadján ülünk. Németországból tisztán látszott, hogy az Európai Unió igenis példát statuált a pénzcsapok elzárásával. Itthon hiába csomagolták retorikai trükkökbe, visszakoznia kellett a kormánynak, és ilyen értelemben Orbán Viktor Németországból nagyon kicsinek és vesztesnek látszott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
