Interjú

„Kicsinek és vesztesnek látszott”

Dömötör András színész, rendező

Színház

A Mefisztóland bemutatója kapcsán beszélgettünk a nemzeti maszlagot hirdető színházi kisiparosokról, a szélsőjobb térnyeréséről, a dühös hazafiságról, a megalkuvás árnyalatairól és mindenféle retorikai csapdákról is.

Magyar Narancs: A Mefisztóland erősen reflektál a magyar kulturális élet eseményeire. Miért Berlinben mutattátok be először?

Dömötör András: Ez a darab nem Magyarországra készült. 2014 óta dolgozom a berlini Maxim Gorki Theaterben, és rendezőként gyakran kerültem olyan helyzetbe, hogy szövegeket kellett írnom. Aztán felkértek egy teljes darab megírására is, én pedig felkértem Laboda Kornélt társszerzőnek. Jól tudok történeteket, fordulatokat kitalálni, jól gondolkodom dramaturgként, de kevésbé értek a dialógusíráshoz, pontosabban csak egy hangon tudok írni, Kornélnak meg éppen ez az erőssége, úgyhogy szépen kiegészítettük egymást. Mivel lassanként kicsúsztunk a határidőből, az utolsó pillanatban Benedek Albertet is bevontuk. Jelenetvázlatokat írtunk magyarul, ezeket fordította le németre a bátyja segítségével Mátis Inez, majd kint alakult ki a próbák alatt a végleges szöveg. A magyarországi élményeinket inspirációként használtuk.

MN: Mire kért fel pontosan a Maxim Gorki Theater?

DA: A téma a szélsőjobbnak a kulturális szférában növekvő veszélyessége volt, ugyanis Németországban már akkor megjelent ez a probléma, bár még nem ültek a Bundestagban. Amint bekerültek a parlamentbe, ugyanazt kezdték el, mint amit Magyarországon a kormány képvisel. Mivel itthon ez már megtörtént, a magyarországi élményeket dolgoztuk fel. Aztán a berlini igazgatónőtől, Shermin Langhofftól jött az ötlet, hogy legyen a Mephisto a hívószavunk. Így lett az az alaphelyzet, hogy egy társulat a Mephistót próbálja éppen, amikor történik egy igazgatóváltás. Van abban valami egészen mágikus, hogy 2015-ben olyan jeleneteket írtunk, amelyeket azóta lekövetett a valóság. Magyarországon elvileg nemzeti konzervatív kormányzás van, de valójában szélsőjobboldali, és ez már nem is ízlés kérdése, objektíven az. Magyarországon úgy tűnhet, mintha a jobboldalisággal és bizonyos konzervatív értékekkel lenne problémája egy baloldali embernek, de nekem például nem azokkal az értékekkel van problémám, amelyeknek egy részét sajnos csak retorikai szinten képviselik, hanem a kormánnyal. Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz azóta elhagyta az Európai Néppártot, és Le Pen meg Salvini felé tapogatózik. Akármit mondanak, Európa szégyenpadján ülünk. Németországból tisztán látszott, hogy az Európai Unió igenis példát statuált a pénzcsapok elzárásával. Itthon hiába csomagolták retorikai trükkökbe, visszakoznia kellett a kormánynak, és ilyen értelemben Orbán Viktor Németországból nagyon kicsinek és vesztesnek látszott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.