Interjú

„Kicsinek és vesztesnek látszott”

Dömötör András színész, rendező

Színház

A Mefisztóland bemutatója kapcsán beszélgettünk a nemzeti maszlagot hirdető színházi kisiparosokról, a szélsőjobb térnyeréséről, a dühös hazafiságról, a megalkuvás árnyalatairól és mindenféle retorikai csapdákról is.

Magyar Narancs: A Mefisztóland erősen reflektál a magyar kulturális élet eseményeire. Miért Berlinben mutattátok be először?

Dömötör András: Ez a darab nem Magyarországra készült. 2014 óta dolgozom a berlini Maxim Gorki Theaterben, és rendezőként gyakran kerültem olyan helyzetbe, hogy szövegeket kellett írnom. Aztán felkértek egy teljes darab megírására is, én pedig felkértem Laboda Kornélt társszerzőnek. Jól tudok történeteket, fordulatokat kitalálni, jól gondolkodom dramaturgként, de kevésbé értek a dialógusíráshoz, pontosabban csak egy hangon tudok írni, Kornélnak meg éppen ez az erőssége, úgyhogy szépen kiegészítettük egymást. Mivel lassanként kicsúsztunk a határidőből, az utolsó pillanatban Benedek Albertet is bevontuk. Jelenetvázlatokat írtunk magyarul, ezeket fordította le németre a bátyja segítségével Mátis Inez, majd kint alakult ki a próbák alatt a végleges szöveg. A magyarországi élményeinket inspirációként használtuk.

MN: Mire kért fel pontosan a Maxim Gorki Theater?

DA: A téma a szélsőjobbnak a kulturális szférában növekvő veszélyessége volt, ugyanis Németországban már akkor megjelent ez a probléma, bár még nem ültek a Bundestagban. Amint bekerültek a parlamentbe, ugyanazt kezdték el, mint amit Magyarországon a kormány képvisel. Mivel itthon ez már megtörtént, a magyarországi élményeket dolgoztuk fel. Aztán a berlini igazgatónőtől, Shermin Langhofftól jött az ötlet, hogy legyen a Mephisto a hívószavunk. Így lett az az alaphelyzet, hogy egy társulat a Mephistót próbálja éppen, amikor történik egy igazgatóváltás. Van abban valami egészen mágikus, hogy 2015-ben olyan jeleneteket írtunk, amelyeket azóta lekövetett a valóság. Magyarországon elvileg nemzeti konzervatív kormányzás van, de valójában szélsőjobboldali, és ez már nem is ízlés kérdése, objektíven az. Magyarországon úgy tűnhet, mintha a jobboldalisággal és bizonyos konzervatív értékekkel lenne problémája egy baloldali embernek, de nekem például nem azokkal az értékekkel van problémám, amelyeknek egy részét sajnos csak retorikai szinten képviselik, hanem a kormánnyal. Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz azóta elhagyta az Európai Néppártot, és Le Pen meg Salvini felé tapogatózik. Akármit mondanak, Európa szégyenpadján ülünk. Németországból tisztán látszott, hogy az Európai Unió igenis példát statuált a pénzcsapok elzárásával. Itthon hiába csomagolták retorikai trükkökbe, visszakoznia kellett a kormánynak, és ilyen értelemben Orbán Viktor Németországból nagyon kicsinek és vesztesnek látszott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.