Interjú

„Kicsinek és vesztesnek látszott”

Dömötör András színész, rendező

Színház

A Mefisztóland bemutatója kapcsán beszélgettünk a nemzeti maszlagot hirdető színházi kisiparosokról, a szélsőjobb térnyeréséről, a dühös hazafiságról, a megalkuvás árnyalatairól és mindenféle retorikai csapdákról is.

Magyar Narancs: A Mefisztóland erősen reflektál a magyar kulturális élet eseményeire. Miért Berlinben mutattátok be először?

Dömötör András: Ez a darab nem Magyarországra készült. 2014 óta dolgozom a berlini Maxim Gorki Theaterben, és rendezőként gyakran kerültem olyan helyzetbe, hogy szövegeket kellett írnom. Aztán felkértek egy teljes darab megírására is, én pedig felkértem Laboda Kornélt társszerzőnek. Jól tudok történeteket, fordulatokat kitalálni, jól gondolkodom dramaturgként, de kevésbé értek a dialógusíráshoz, pontosabban csak egy hangon tudok írni, Kornélnak meg éppen ez az erőssége, úgyhogy szépen kiegészítettük egymást. Mivel lassanként kicsúsztunk a határidőből, az utolsó pillanatban Benedek Albertet is bevontuk. Jelenetvázlatokat írtunk magyarul, ezeket fordította le németre a bátyja segítségével Mátis Inez, majd kint alakult ki a próbák alatt a végleges szöveg. A magyarországi élményeinket inspirációként használtuk.

MN: Mire kért fel pontosan a Maxim Gorki Theater?

DA: A téma a szélsőjobbnak a kulturális szférában növekvő veszélyessége volt, ugyanis Németországban már akkor megjelent ez a probléma, bár még nem ültek a Bundestagban. Amint bekerültek a parlamentbe, ugyanazt kezdték el, mint amit Magyarországon a kormány képvisel. Mivel itthon ez már megtörtént, a magyarországi élményeket dolgoztuk fel. Aztán a berlini igazgatónőtől, Shermin Langhofftól jött az ötlet, hogy legyen a Mephisto a hívószavunk. Így lett az az alaphelyzet, hogy egy társulat a Mephistót próbálja éppen, amikor történik egy igazgatóváltás. Van abban valami egészen mágikus, hogy 2015-ben olyan jeleneteket írtunk, amelyeket azóta lekövetett a valóság. Magyarországon elvileg nemzeti konzervatív kormányzás van, de valójában szélsőjobboldali, és ez már nem is ízlés kérdése, objektíven az. Magyarországon úgy tűnhet, mintha a jobboldalisággal és bizonyos konzervatív értékekkel lenne problémája egy baloldali embernek, de nekem például nem azokkal az értékekkel van problémám, amelyeknek egy részét sajnos csak retorikai szinten képviselik, hanem a kormánnyal. Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz azóta elhagyta az Európai Néppártot, és Le Pen meg Salvini felé tapogatózik. Akármit mondanak, Európa szégyenpadján ülünk. Németországból tisztán látszott, hogy az Európai Unió igenis példát statuált a pénzcsapok elzárásával. Itthon hiába csomagolták retorikai trükkökbe, visszakoznia kellett a kormánynak, és ilyen értelemben Orbán Viktor Németországból nagyon kicsinek és vesztesnek látszott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.