Hszi Csin-ping Budapesten

Barátunk, a sárkány

Külpol

A kínai elnök látogatását sokáig titkolni próbálta a magyar kormány – az itthoni kínai sajtó már jóval a hivatalos bejelentés előtt tudott róla. Hszi vagy négyszáz fős delegáció élén érkezik, s ez gondosan előkészített, széles körű megállapodások garmadájára utal. Ezek tényéről utólag, az aláírások után értesülünk majd; a részleteikről pedig, meglehet, soha.

A kínai–magyar diplomáciai kapcsolatokat 2004-ben még csak „baráti együttműködő partnerségként” határozta meg a külügyi nómenklatúra, s ez így is maradt sokáig. Aztán 2012 táján Orbán Viktor meghirdette a „keleti nyitást”. Bár ez elvben nem egyetlen ázsiai országra korlátozódott, zászlóshajója mégis a kínai állam nagyszabású külföldi térfoglalási kezdeményezéséhez, az Egy út, egy övezet (One Road, One Belt, avagy Belt and Road Initiative, a továbbiakban BRI) programhoz kapcsolódó Belgrád–Budapest vasútvonal lett. Eme infrastrukturális nagyberuházás gyakorlati haszna elenyésző – de legalább a projekt átláthatatlansága nem zavarja a befektetőt. Sőt, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy Peking szívesen ad őrült mennyiségű kölcsönt minden kétes tervre. Ezek terheit aztán az érintett ország lakossága viseli, az eltüntethető milliárdok pedig az ott hatalmon lévők pozícióját szilárdítják meg.

Jüanviszonylat

Szijjártó Péter külügyminiszter tavaly többször pumpálta magas rangú kínai képviselők és befektetők kezét, mint ahányszor a hajzseléje palackját. Tavaly februárban Vang Ji külügy­miniszter látogatott hazánkba, és nem csak lángost fogyasztani: kiderült, hogy a Magyarország és Kína között létrejött stratégiai együttműködés keretében egyebek közt tárgyalások zajlanak négy kínai nagyvállalattal, amelyek 8–10 milliárd euró összértékű beruházásokat hozhatnak Magyarországra. A télvégi nyalomaszád után májusban Szijjártó utazott Pekingbe, ahol 3 milliárd eurós beruházásról, egy újabb autógyár létesítéséről tárgyalt Csin Kang frissen kinevezett külügy- és Vang Ven-tao kereskedelmi miniszterrel. (Csin Kang azóta sajnálatos módon eltűnt, nem tudunk róla semmit, de a legnagyobb nem uniós partnerünknél előfordul az ilyesmi; feladatait Vang Ji vette át.) A magyar külügyminiszter átugrott még Ningpóba, ahol díszvendégként a Kína–Közép-Európa Kereskedelmi Kiállítás megnyitóján üdvözölte a résztvevőket. Izgalmas lenne tudni, mivel érdemelte ki a díszvendégi címet. Szijjártó mindenesetre május 15-én négy újabb autóipari gigaberuházást jelentett be, s bár részleteket ezúttal sem közölt, este a CATL vezérével vacsorázott Pekingben. A külügyminiszter június végén Tiencsinből két újabb kínai vállalat érkezéséről számolt be büszkén. Hogy mely cégekről, beruházásokról van szó, lapzártánkig nem lehetett azonosítani.

A tavaly júniust bátran nevezhetjük minden idők legsikeresebb hónapjának a kínai–magyar kapcsolatok történetében. Akkor tartották Budapesten a China Brand Fair kiállítást, több mint 200 kínai cég részvételével, a Külgazdasági és Külügyminisztérium által szervezett Hungary–China Business Meeting and Signing Ceremony záróeseményeként pedig több tucat kereskedelmi szerződést írtak alá. Azt nem tudjuk, hogy pontosan kik és miről. Abban a hónapban Csungkingban is rendeztek magyar kereskedelmi vásárt, a Peking közeli Langfangban pedig magyar gasztronómiai és kulturális fesztivált. Szijjártó interjút adott a kínai CGTN tévének és a csatorna 1,4 milliárdos közönségének, ebben nemcsak a kínai vezetést dicsérte fel, hanem elővette új politikai szólamát is, miszerint Európa derisking stratégiája Kínával szemben egyenesen öngyilkosság, hiszen Pekinggel nem kockázatos üzletelni, Magyarország rá az élő példa. (Az unió erősen dolgozik azon, hogy különféle piacvédelmi és egyéb intézkedésekkel lazítsa gazdasági, kereskedelmi és technológiai kiszolgáltatottságát Kínával szemben. Uniós zsargonban ezt nevezik deriskingnek, vagyis kockázatmentesítésnek – a szerk.) Szijjártó rendszeresen szerepel kínai tévékben, ahol szívesen promotálják Kínának címzett dicshimnuszait és a Nyugat ekézését.

Szeptember közepén Szijjártó Hongkongban, a BRI egyik magas fórumán tette tiszteletét; a 12 fős brigádban a Magyar Nemzeti Bankot Liszek Gábor képviselte. Szijjártó még tartott egy előadást a CityU egyetemen, majd október elején a BRI értékelőjén látta viszont kitűnő barátját, Vang Jit. De októberben – meglepően nagy delegáció élén – ellátogatott Pekingbe Orbán Viktor is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.