Nem nagy különbséggel, 6 százalékkal verte Bronislaw Komorowski, a kormányzó Polgári Platform (PO) elnökjelöltje Jaroslaw Kaczynskit, a Törvény és Igazságosság (PiS) első emberét a hét végi lengyel államelnök-választáson - de ettől még nem áll meg a villamos az Aleje Jerozolimskién.
A kampánynak valós politikai tartalma nem volt, cselekvési programmal egyik jelölt sem állt elő. Persze a lengyel államfő felhatalmazásai erősen korlátosak, legerősebb fegyvere a szejmben hozott törvények feletti vétó, amit csak a képviselők 3/5-ének szavazata semmisíthet meg, úgyhogy vízióknak sok értelme amúgy sem lett volna. Inkább a rettenetes árvíz meg a szmolenszki tragédia fölötti szomorúság töltötte ki az elmúlt két hónapot. Főképpen az utóbbi - Lech Kaczynski elnök tragikus halála, illetve a gyász politikai és társadalmi rituáléi alkalmat teremtettek bizonyos világnézeti különbségek artikulálására. Az elnök és 95 társának végzetes balesetét a Kaczynski-tábor lakói hajlamosak valaminő önmagán túlmutató, metafizikai jelentéssel felruházni; sőt ha marginálisan is, de konkrét politikai vádakat is megfogalmaztak a Tusk-kormánnyal szemben. (Hogy az tudniillik nem volt elég tökös az orosz kormánnyal szemben a vizsgálat során, ami vagy alávaló, muszkavezető természetéből fakad, vagy... Vagy tudatos döntés eredménye volt, mert a baleset nem is biztos, hogy baleset volt - s innét aztán az összeesküvés-elméletek mocsara kezdődik.) Mindez, meg az életében nem kiemelkedően népszerű Lech Kaczynski felmagasztosulása az exelnök ikertestvérének kedvezett: a tavaszi felmérések Lech és a PiS nagyobb vereségét jósolták.
De Jaroslaw jól hajrázott - az övé maradt az alacsonyabb iskolázottságú népesség rokonszenve, s biztosan hozta Kelet-Lengyelországot meg a falvak népét is: a PiS szélesebb törzsközönségét. Talán még annál is többet. Azt már jó előre tudni lehetett, hogy a második fordulóban a baloldali párt, az SLD emberére, Grzegorz Napieralskira leadott voksok dönthetik el a két főjelölt küzdelmét. Ezért ezek mindketten a baloldali rokonszenvű szavazóknak igyekeztek fuvolázni: Jaroslaw csöndesen elhatárolódott a PiS 2005 és 2007 közti kormányzását oly súlyosan megterhelő antikommunista, konfrontatív, forradalmi retorikájától. Nem bántotta Napieralskit, Edward Giereket pedig, a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1970 és 1980 közötti első titkárát egyenesen hazafinak nevezte: ez funkcionálisan körülbelül annyit tesz, mint amikor Orbán Viktor Pozsgay Imrével meg Szűrös Mátyással javítja fel pártjának állományát. Az erőfeszítései nem is bizonyultak hiábavalónak: Napieralski 13 százaléknyi hívének (az első körben ennyivel esett ki) egyes becslések szerint egyharmada a magát megszelídültnek mutató és a "liberális" reformok ellenében a szociális biztonságért lándzsát törő Jaroslawra szavazott a múlt vasárnap.
Mindennek azonban inkább a holnapra, mint a mára nézve van jelentősége. Komorowski mandátuma öt évre szól; Lengyelországban jövő ősszel országgyűlési választást tartanak. Komorowski a következő egy évben sok vizet nem fog zavarni - miként Tusk miniszterelnök és a PO sem fog már bele semmiféle nagyszabású átalakításba. (Lehet, hogy ilyesmire nincs is égető szükség: a válságot elfogadható makrogazdasági mutatókkal megúszó, még tavaly is egyszázalékos gazdasági növekedést produkáló Lengyelország az unió Wunderkindje.) Jaroslaw Kaczynski pedig befarolt középre: s az így szerzett 47 százaléknál kedvezőbb eredményt aligha tudna magának elképzelni. Ha most véletlenül nyer, a PiS, ez az egyszemélyessé lett párt biztosan bukja a jövő évi választást. Ma viszont nemcsak a legkedvezőbb kilátásokkal készülhet a miniszterelnöki hatalom megszerzésére, de koalícióképessé is stilizálta magát - akár a baloldallal is.
A PO, ha jövőre netán vereséget szenved, az államelnöki poszt birtokosa marad. A szélsőjobb szervezett politikai erőként nem létezik; a baloldal pedig talált magának egy használhatónak tűnő figurát, s nemcsak nem zuhant tovább, de meglepően jól szerepelt a 18 és 24 közti korosztályban. A demokratikus politikai váltógazdaság hosszú évekre stabilizálódott Lengyelországban - s bár a társadalom világnézeti és kulturális megosztottsága megmaradt, a politikai szembenállás vadsága múlni látszik. A balkáni szutyokban lakók csak ámulnak, és irigykednek.
