Mindenki jól járt

A szerk.

Nem nagy különbséggel, 6 százalékkal verte Bronislaw Komorowski, a kormányzó Polgári Platform (PO) elnökjelöltje Jaroslaw Kaczynskit, a Törvény és Igazságosság (PiS) első emberét a hét végi lengyel államelnök-választáson - de ettől még nem áll meg a villamos az Aleje Jerozolimskién.

Nem nagy különbséggel, 6 százalékkal verte Bronislaw Komorowski, a kormányzó Polgári Platform (PO) elnökjelöltje Jaroslaw Kaczynskit, a Törvény és Igazságosság (PiS) első emberét a hét végi lengyel államelnök-választáson - de ettől még nem áll meg a villamos az Aleje Jerozolimskién.

A kampánynak valós politikai tartalma nem volt, cselekvési programmal egyik jelölt sem állt elő. Persze a lengyel államfő felhatalmazásai erősen korlátosak, legerősebb fegyvere a szejmben hozott törvények feletti vétó, amit csak a képviselők 3/5-ének szavazata semmisíthet meg, úgyhogy vízióknak sok értelme amúgy sem lett volna. Inkább a rettenetes árvíz meg a szmolenszki tragédia fölötti szomorúság töltötte ki az elmúlt két hónapot. Főképpen az utóbbi - Lech Kaczynski elnök tragikus halála, illetve a gyász politikai és társadalmi rituáléi alkalmat teremtettek bizonyos világnézeti különbségek artikulálására. Az elnök és 95 társának végzetes balesetét a Kaczynski-tábor lakói hajlamosak valaminő önmagán túlmutató, metafizikai jelentéssel felruházni; sőt ha marginálisan is, de konkrét politikai vádakat is megfogalmaztak a Tusk-kormánnyal szemben. (Hogy az tudniillik nem volt elég tökös az orosz kormánnyal szemben a vizsgálat során, ami vagy alávaló, muszkavezető természetéből fakad, vagy... Vagy tudatos döntés eredménye volt, mert a baleset nem is biztos, hogy baleset volt - s innét aztán az összeesküvés-elméletek mocsara kezdődik.) Mindez, meg az életében nem kiemelkedően népszerű Lech Kaczynski felmagasztosulása az exelnök ikertestvérének kedvezett: a tavaszi felmérések Lech és a PiS nagyobb vereségét jósolták.

De Jaroslaw jól hajrázott - az övé maradt az alacsonyabb iskolázottságú népesség rokonszenve, s biztosan hozta Kelet-Lengyelországot meg a falvak népét is: a PiS szélesebb törzsközönségét. Talán még annál is többet. Azt már jó előre tudni lehetett, hogy a második fordulóban a baloldali párt, az SLD emberére, Grzegorz Napieralskira leadott voksok dönthetik el a két főjelölt küzdelmét. Ezért ezek mindketten a baloldali rokonszenvű szavazóknak igyekeztek fuvolázni: Jaroslaw csöndesen elhatárolódott a PiS 2005 és 2007 közti kormányzását oly súlyosan megterhelő antikommunista, konfrontatív, forradalmi retorikájától. Nem bántotta Napieralskit, Edward Giereket pedig, a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1970 és 1980 közötti első titkárát egyenesen hazafinak nevezte: ez funkcionálisan körülbelül annyit tesz, mint amikor Orbán Viktor Pozsgay Imrével meg Szűrös Mátyással javítja fel pártjának állományát. Az erőfeszítései nem is bizonyultak hiábavalónak: Napieralski 13 százaléknyi hívének (az első körben ennyivel esett ki) egyes becslések szerint egyharmada a magát megszelídültnek mutató és a "liberális" reformok ellenében a szociális biztonságért lándzsát törő Jaroslawra szavazott a múlt vasárnap.

Mindennek azonban inkább a holnapra, mint a mára nézve van jelentősége. Komorowski mandátuma öt évre szól; Lengyelországban jövő ősszel országgyűlési választást tartanak. Komorowski a következő egy évben sok vizet nem fog zavarni - miként Tusk miniszterelnök és a PO sem fog már bele semmiféle nagyszabású átalakításba. (Lehet, hogy ilyesmire nincs is égető szükség: a válságot elfogadható makrogazdasági mutatókkal megúszó, még tavaly is egyszázalékos gazdasági növekedést produkáló Lengyelország az unió Wunderkindje.) Jaroslaw Kaczynski pedig befarolt középre: s az így szerzett 47 százaléknál kedvezőbb eredményt aligha tudna magának elképzelni. Ha most véletlenül nyer, a PiS, ez az egyszemélyessé lett párt biztosan bukja a jövő évi választást. Ma viszont nemcsak a legkedvezőbb kilátásokkal készülhet a miniszterelnöki hatalom megszerzésére, de koalícióképessé is stilizálta magát - akár a baloldallal is.

A PO, ha jövőre netán vereséget szenved, az államelnöki poszt birtokosa marad. A szélsőjobb szervezett politikai erőként nem létezik; a baloldal pedig talált magának egy használhatónak tűnő figurát, s nemcsak nem zuhant tovább, de meglepően jól szerepelt a 18 és 24 közti korosztályban. A demokratikus politikai váltógazdaság hosszú évekre stabilizálódott Lengyelországban - s bár a társadalom világnézeti és kulturális megosztottsága megmaradt, a politikai szembenállás vadsága múlni látszik. A balkáni szutyokban lakók csak ámulnak, és irigykednek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.