A szerk.

Mindennapi magánvéleményünket add meg

A szerk.

Emlékszik még valaki Haszilló Ferenc keceli polgármester pár éve elmondott szavaira, melyek a tavalyi önkormányzati választások után látták meg (online felületünkön) a napvilágot?

„Ez a geci zsidó társaság nem szopatná így az országot, ahogy szopatja, akkor itt senki nem foglalkozna az önkormányzattal, hogy mit csinál” – mondotta a nagyszerű települési elöljáró, néhány egyéb hasonló megjegyzés kíséretében. Amikor nyilvánosságra került e polgármesteri közlés, lett egy kisebb sipítozás, hogy azért ezt mégsem kéne. Például a Fidesz helyi erős emberei, Bányai Gábor, a térség parlamenti képviselője és Kerényi János regionális pártigazgató is a sarkukra álltak, mondván: „a hangfelvételen elhangzó, emberi méltóságot durván sértő, társadalmi csoportokat kirekesztő és megalázó mondatok nem méltóak egy polgármesterhez (…) ezért felkérjük polgármester urat, hogy a megszerzett mandátumáról azonnali hatállyal mondjon le”. Hogy szavaiknak milyen jelentős súlya volt már akkor is, azt fényesen igazolja, hogy azok hallatán Haszilló rögtön le is mondott. De kemény volt a Fidesz is, mint a vídia, rögtön „kizárta a soraiból” magáról megfeledkezett tagját.

A kását persze már akkor sem ették túl forrón, Haszilló például egy-két nap alatt lemondott a lemondásról, s máig vezetője a nyilván jobb sorsra érdemes településnek. Sátoros ünnepeken együtt avat, vág át szalagot, koszorúz és köszönt anyát, ovist, nyugdíjast a Fidesz helyi erős embereivel, Bányaival és Kerényivel, vagy éppenséggel Rideg László Bács megyei Fidesz-elnökkel. A zsidózó Haszilló tehát megbecsült pillére továbbra is a magyar önkormányzatiságnak.

Mindez csak arról jutott eszünkbe, hogy a Fidesz ma ismét kiállt egy zsidózó polgármestere mellett (mert ne legyen tévedés, Haszillót, ha nem is vették díszünnepélyen vissza a párt kebelére, de készségesen megárulnak vele egy gyékényen). Pártunk e mostani kiállása – miszerint zsidózni egy polgármesternek, nos, az magánvélemény-nyilvánítás – kicsit bonyolultabb eset, mint a keceli volt. Elsősorban attól bonyolultabb, hogy az egyszerű szemlélőtől megkíván bizonyos szemantikai bűvészmutatványokat, olyanokat, amilyenekkel eddig a Jobbik szórakoztatta rendszeresen a kedves közönségét, azzal tudniillik, hogy „az izraelezés nem zsidózás”. Nekem semmi bajom a zsidókkal, mindenki tudja rólam, hogy számos zsidó barátom is van, de amit Izrael a szegény palesztinokkal csinál, az mégiscsak oltári nagy disznóság, ami ellen fel kellene lépni – tegye fel a kezét, aki nem hallotta még ezt a kétségkívül tankönyvbe illő mondatot.

Most pedig az történt, hogy Huszár Gábor szentgotthárdi polgármester egy november 16-i bizottsági ülésen az alábbi világpolitikai elemzést adta elő. „Annyit tőlem mindenki fogadjon el, hogy az, ami Párizsban történt, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos üzleti körök, és én itt kimondom, aminek a hátterében nagy valószínűséggel akár a zsidó állam is állhat, a keresztény Európát az iszlám ellen akarja hangolni, tehát ennek a tábor létesítésének semmiféle köze nem lehet a párizsi eseményekhez.”

Hogy ki mennyit fogad el mindenki létére Huszár polgármestertől, az történetesen Szaniszló Ferenc szakműsorainak hatáskörébe tartozik, épp ezért itt szerencsére nem is szükséges megtárgyalni. Ám az nagyon is idetartozik, hogy a méltó polcára helyezzük föl e közlést. Közvetlenül a rokon művek mellé. Ebbéli igyekezetünkben tagadhatatlanul nagy segítségünkre van a Fidesz, vagyis Huszár pártjának a reakciója, miszerint a polgármester magánvéleményt fogalmazott meg.

Magánvélemény, magánvélemény, meglehet, meglehet, de inkább nem az, hanem egy polgármester bizottsági ülésen tett közlése.

Magánvélemény, magánvélemény, meglehet, meglehet, de hogy nem Huszáré, az hétszentség. Nem fogják ugyanis eltalálni, hogy kié: „Két dolog mozgatja a menekültáradatot. Az egyik a biznisz. Most közvetlen életveszélyben nem lévő emberek özönlenek Európába, mert az embercsempészek felépítettek egy hálózatot. Szinte toborozzák a pénzt, hogy jöjjenek. A másik dolog az aktivisták. Soros György is benne van ebben, mindent támogatnak, ami a szokásos európai életmódot megváltoztatja.” Emlékszünk még, hogy ki mondta? Nos, frissen szerzett szemantikai megalapozottságunk birtokában nyugodtan kijelenthetjük, a sorosozás sem zsidózás, ugyan már! Pláne nem az, ha Orbán Viktor az önszájával csinálja. S még akkor sem, ha az ilyenfajta kinyilatkoztatásaival csak a Haszillóknak és Huszároknak, Rogánoknak és Kósáknak adja meg a hangot.

Megadja ő a hangot, gyakorlatilag minden áldott nap: egyszer a zsidókat, másszor (jó esetben ugyanazzal a levegővel, mint Haszilló) a cigányokat, Brüsszelt, az EU-t, Amerikát és az üzleti köröket, a Jánost meg a várost kell okolni, gyűlölni. Mert attól lesz jobb a magyarnak. Attól, hogy a Haszilló- és Huszár-féle mindennapi közlekedés a létünk természetes része immár, így beszélünk mi, magyarok.
S mehet már nemcsak a kocsmában, de az önkormányzati irodákon is, nyugodtan. S vak  vagy annak tetteti magát, aki mindezért Ha­szillót vagy Huszárt hibáztatja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.