A szerk.

Mindennapi magánvéleményünket add meg

A szerk.

Emlékszik még valaki Haszilló Ferenc keceli polgármester pár éve elmondott szavaira, melyek a tavalyi önkormányzati választások után látták meg (online felületünkön) a napvilágot?

„Ez a geci zsidó társaság nem szopatná így az országot, ahogy szopatja, akkor itt senki nem foglalkozna az önkormányzattal, hogy mit csinál” – mondotta a nagyszerű települési elöljáró, néhány egyéb hasonló megjegyzés kíséretében. Amikor nyilvánosságra került e polgármesteri közlés, lett egy kisebb sipítozás, hogy azért ezt mégsem kéne. Például a Fidesz helyi erős emberei, Bányai Gábor, a térség parlamenti képviselője és Kerényi János regionális pártigazgató is a sarkukra álltak, mondván: „a hangfelvételen elhangzó, emberi méltóságot durván sértő, társadalmi csoportokat kirekesztő és megalázó mondatok nem méltóak egy polgármesterhez (…) ezért felkérjük polgármester urat, hogy a megszerzett mandátumáról azonnali hatállyal mondjon le”. Hogy szavaiknak milyen jelentős súlya volt már akkor is, azt fényesen igazolja, hogy azok hallatán Haszilló rögtön le is mondott. De kemény volt a Fidesz is, mint a vídia, rögtön „kizárta a soraiból” magáról megfeledkezett tagját.

A kását persze már akkor sem ették túl forrón, Haszilló például egy-két nap alatt lemondott a lemondásról, s máig vezetője a nyilván jobb sorsra érdemes településnek. Sátoros ünnepeken együtt avat, vág át szalagot, koszorúz és köszönt anyát, ovist, nyugdíjast a Fidesz helyi erős embereivel, Bányaival és Kerényivel, vagy éppenséggel Rideg László Bács megyei Fidesz-elnökkel. A zsidózó Haszilló tehát megbecsült pillére továbbra is a magyar önkormányzatiságnak.

Mindez csak arról jutott eszünkbe, hogy a Fidesz ma ismét kiállt egy zsidózó polgármestere mellett (mert ne legyen tévedés, Haszillót, ha nem is vették díszünnepélyen vissza a párt kebelére, de készségesen megárulnak vele egy gyékényen). Pártunk e mostani kiállása – miszerint zsidózni egy polgármesternek, nos, az magánvélemény-nyilvánítás – kicsit bonyolultabb eset, mint a keceli volt. Elsősorban attól bonyolultabb, hogy az egyszerű szemlélőtől megkíván bizonyos szemantikai bűvészmutatványokat, olyanokat, amilyenekkel eddig a Jobbik szórakoztatta rendszeresen a kedves közönségét, azzal tudniillik, hogy „az izraelezés nem zsidózás”. Nekem semmi bajom a zsidókkal, mindenki tudja rólam, hogy számos zsidó barátom is van, de amit Izrael a szegény palesztinokkal csinál, az mégiscsak oltári nagy disznóság, ami ellen fel kellene lépni – tegye fel a kezét, aki nem hallotta még ezt a kétségkívül tankönyvbe illő mondatot.

Most pedig az történt, hogy Huszár Gábor szentgotthárdi polgármester egy november 16-i bizottsági ülésen az alábbi világpolitikai elemzést adta elő. „Annyit tőlem mindenki fogadjon el, hogy az, ami Párizsban történt, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos üzleti körök, és én itt kimondom, aminek a hátterében nagy valószínűséggel akár a zsidó állam is állhat, a keresztény Európát az iszlám ellen akarja hangolni, tehát ennek a tábor létesítésének semmiféle köze nem lehet a párizsi eseményekhez.”

Hogy ki mennyit fogad el mindenki létére Huszár polgármestertől, az történetesen Szaniszló Ferenc szakműsorainak hatáskörébe tartozik, épp ezért itt szerencsére nem is szükséges megtárgyalni. Ám az nagyon is idetartozik, hogy a méltó polcára helyezzük föl e közlést. Közvetlenül a rokon művek mellé. Ebbéli igyekezetünkben tagadhatatlanul nagy segítségünkre van a Fidesz, vagyis Huszár pártjának a reakciója, miszerint a polgármester magánvéleményt fogalmazott meg.

Magánvélemény, magánvélemény, meglehet, meglehet, de inkább nem az, hanem egy polgármester bizottsági ülésen tett közlése.

Magánvélemény, magánvélemény, meglehet, meglehet, de hogy nem Huszáré, az hétszentség. Nem fogják ugyanis eltalálni, hogy kié: „Két dolog mozgatja a menekültáradatot. Az egyik a biznisz. Most közvetlen életveszélyben nem lévő emberek özönlenek Európába, mert az embercsempészek felépítettek egy hálózatot. Szinte toborozzák a pénzt, hogy jöjjenek. A másik dolog az aktivisták. Soros György is benne van ebben, mindent támogatnak, ami a szokásos európai életmódot megváltoztatja.” Emlékszünk még, hogy ki mondta? Nos, frissen szerzett szemantikai megalapozottságunk birtokában nyugodtan kijelenthetjük, a sorosozás sem zsidózás, ugyan már! Pláne nem az, ha Orbán Viktor az önszájával csinálja. S még akkor sem, ha az ilyenfajta kinyilatkoztatásaival csak a Haszillóknak és Huszároknak, Rogánoknak és Kósáknak adja meg a hangot.

Megadja ő a hangot, gyakorlatilag minden áldott nap: egyszer a zsidókat, másszor (jó esetben ugyanazzal a levegővel, mint Haszilló) a cigányokat, Brüsszelt, az EU-t, Amerikát és az üzleti köröket, a Jánost meg a várost kell okolni, gyűlölni. Mert attól lesz jobb a magyarnak. Attól, hogy a Haszilló- és Huszár-féle mindennapi közlekedés a létünk természetes része immár, így beszélünk mi, magyarok.
S mehet már nemcsak a kocsmában, de az önkormányzati irodákon is, nyugodtan. S vak  vagy annak tetteti magát, aki mindezért Ha­szillót vagy Huszárt hibáztatja.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.