A szerk.

Mindennapi magánvéleményünket add meg

A szerk.

Emlékszik még valaki Haszilló Ferenc keceli polgármester pár éve elmondott szavaira, melyek a tavalyi önkormányzati választások után látták meg (online felületünkön) a napvilágot?

„Ez a geci zsidó társaság nem szopatná így az országot, ahogy szopatja, akkor itt senki nem foglalkozna az önkormányzattal, hogy mit csinál” – mondotta a nagyszerű települési elöljáró, néhány egyéb hasonló megjegyzés kíséretében. Amikor nyilvánosságra került e polgármesteri közlés, lett egy kisebb sipítozás, hogy azért ezt mégsem kéne. Például a Fidesz helyi erős emberei, Bányai Gábor, a térség parlamenti képviselője és Kerényi János regionális pártigazgató is a sarkukra álltak, mondván: „a hangfelvételen elhangzó, emberi méltóságot durván sértő, társadalmi csoportokat kirekesztő és megalázó mondatok nem méltóak egy polgármesterhez (…) ezért felkérjük polgármester urat, hogy a megszerzett mandátumáról azonnali hatállyal mondjon le”. Hogy szavaiknak milyen jelentős súlya volt már akkor is, azt fényesen igazolja, hogy azok hallatán Haszilló rögtön le is mondott. De kemény volt a Fidesz is, mint a vídia, rögtön „kizárta a soraiból” magáról megfeledkezett tagját.

A kását persze már akkor sem ették túl forrón, Haszilló például egy-két nap alatt lemondott a lemondásról, s máig vezetője a nyilván jobb sorsra érdemes településnek. Sátoros ünnepeken együtt avat, vág át szalagot, koszorúz és köszönt anyát, ovist, nyugdíjast a Fidesz helyi erős embereivel, Bányaival és Kerényivel, vagy éppenséggel Rideg László Bács megyei Fidesz-elnökkel. A zsidózó Haszilló tehát megbecsült pillére továbbra is a magyar önkormányzatiságnak.

Mindez csak arról jutott eszünkbe, hogy a Fidesz ma ismét kiállt egy zsidózó polgármestere mellett (mert ne legyen tévedés, Haszillót, ha nem is vették díszünnepélyen vissza a párt kebelére, de készségesen megárulnak vele egy gyékényen). Pártunk e mostani kiállása – miszerint zsidózni egy polgármesternek, nos, az magánvélemény-nyilvánítás – kicsit bonyolultabb eset, mint a keceli volt. Elsősorban attól bonyolultabb, hogy az egyszerű szemlélőtől megkíván bizonyos szemantikai bűvészmutatványokat, olyanokat, amilyenekkel eddig a Jobbik szórakoztatta rendszeresen a kedves közönségét, azzal tudniillik, hogy „az izraelezés nem zsidózás”. Nekem semmi bajom a zsidókkal, mindenki tudja rólam, hogy számos zsidó barátom is van, de amit Izrael a szegény palesztinokkal csinál, az mégiscsak oltári nagy disznóság, ami ellen fel kellene lépni – tegye fel a kezét, aki nem hallotta még ezt a kétségkívül tankönyvbe illő mondatot.

Most pedig az történt, hogy Huszár Gábor szentgotthárdi polgármester egy november 16-i bizottsági ülésen az alábbi világpolitikai elemzést adta elő. „Annyit tőlem mindenki fogadjon el, hogy az, ami Párizsban történt, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos üzleti körök, és én itt kimondom, aminek a hátterében nagy valószínűséggel akár a zsidó állam is állhat, a keresztény Európát az iszlám ellen akarja hangolni, tehát ennek a tábor létesítésének semmiféle köze nem lehet a párizsi eseményekhez.”

Hogy ki mennyit fogad el mindenki létére Huszár polgármestertől, az történetesen Szaniszló Ferenc szakműsorainak hatáskörébe tartozik, épp ezért itt szerencsére nem is szükséges megtárgyalni. Ám az nagyon is idetartozik, hogy a méltó polcára helyezzük föl e közlést. Közvetlenül a rokon művek mellé. Ebbéli igyekezetünkben tagadhatatlanul nagy segítségünkre van a Fidesz, vagyis Huszár pártjának a reakciója, miszerint a polgármester magánvéleményt fogalmazott meg.

Magánvélemény, magánvélemény, meglehet, meglehet, de inkább nem az, hanem egy polgármester bizottsági ülésen tett közlése.

Magánvélemény, magánvélemény, meglehet, meglehet, de hogy nem Huszáré, az hétszentség. Nem fogják ugyanis eltalálni, hogy kié: „Két dolog mozgatja a menekültáradatot. Az egyik a biznisz. Most közvetlen életveszélyben nem lévő emberek özönlenek Európába, mert az embercsempészek felépítettek egy hálózatot. Szinte toborozzák a pénzt, hogy jöjjenek. A másik dolog az aktivisták. Soros György is benne van ebben, mindent támogatnak, ami a szokásos európai életmódot megváltoztatja.” Emlékszünk még, hogy ki mondta? Nos, frissen szerzett szemantikai megalapozottságunk birtokában nyugodtan kijelenthetjük, a sorosozás sem zsidózás, ugyan már! Pláne nem az, ha Orbán Viktor az önszájával csinálja. S még akkor sem, ha az ilyenfajta kinyilatkoztatásaival csak a Haszillóknak és Huszároknak, Rogánoknak és Kósáknak adja meg a hangot.

Megadja ő a hangot, gyakorlatilag minden áldott nap: egyszer a zsidókat, másszor (jó esetben ugyanazzal a levegővel, mint Haszilló) a cigányokat, Brüsszelt, az EU-t, Amerikát és az üzleti köröket, a Jánost meg a várost kell okolni, gyűlölni. Mert attól lesz jobb a magyarnak. Attól, hogy a Haszilló- és Huszár-féle mindennapi közlekedés a létünk természetes része immár, így beszélünk mi, magyarok.
S mehet már nemcsak a kocsmában, de az önkormányzati irodákon is, nyugodtan. S vak  vagy annak tetteti magát, aki mindezért Ha­szillót vagy Huszárt hibáztatja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.