A szerk.

Mit engedhet meg magának ma egy miniszter Magyarországon?

A szerk.

Magyarország kormánya annyit lát helyesnek a nyilvánosság orrára kötni miniszterelnöki minisztere hivatalos útjairól, hogy aszondja: „Lázár János miniszter az utazásaihoz kapcsolódóan szállásdíjat, napidíjat és útiköltséget és egyéb költségeket nem vesz igénybe, így erre vonatkozóan adatot szolgáltatni nem tudunk”. Szép egyenes beszéd, körülbelül annyit tesz: fasz közöd van hozzá, kussoljál!

Pedig Lázár János nagy utazó hírében áll, egészen pontosan nagy titkos utazó hírében. S az is meg lett már üzenve Magyarország népének, különös tekintettel a sajtójára, hogy nem túl szerencsés feszegetni a főminiszter utazásait, mert komplett szerkesztőségeket lehet lenullázni, lapokat taccsra tenni, miként történt ez az origo esetében is. A lap újságírója azt firtatta, hogy mennyiért röpült ide-oda Lázár, s az lett a dologból, hogy a főszerkesztő röpült. Lázár János akkoriban még azért titokzatoskodott az útjait illetően, mert a szigorú és könyörtelen nemzetbiztonsági okok felülírták számára a nyilvánosság mégoly jogos óhajtását is, hiszen aligha hozhatta kellemetlen helyzetbe a vonatkozó információk kiadásával tárgyalópartnereit, ilyet ő soha nem tenne, hisz köztudomású, hogy milyen finom úriember. Egy pillanatra ugyan magunk elé képzelhetjük Lázár János világpolitikai jelentőségű titkos találkáit, mert nyilván elég pszichedelikus élmény. Csak hát ezt a dumát még a bíróság sem ette meg, ezért a miniszterelnöki miniszternek mégiscsak ki kell adnia a londoni, milánói és zürichi utazásainak eltitkolt részleteit – Milánó és Zürich esetében ez a döntés már jogerőre is emelkedett. Nyilván ezek az ítéletek is közrejátszottak abban, hogy a nemzetbiztonsági maszlagról átváltottak erre az önfinanszírozó maszlagra, ami – ha lehet ilyet Lázár esetében mondani – még rosszabb. Nem csupán dumának rosszabb, de tartalmilag is elrettentő hatású, hiszen ha jobban belegondolunk, szerfelett lidérces államkép rajzolódik ki előttünk.

false

 

Fotó: Kovács Attila / MTI

Lázár János saját maga finanszírozza az utazásait, és nem a szerv, aminek a nevében hivatalos útjain fellép, tudniillik a magyar állam. Ismételjük meg: nem, nem az állam, hanem Lázár János, az ezek szerint főállású magánzó s szabadidős hobbiminiszter. Ahhoz pedig, hogy mit csinál egy hobbiminiszter, kinek mi köze?

Lázár János útjai rövidek, de költségesek, Milánóban épphogy alulról szagolta csak a szállodaszámlája a 600 ezret, zürichi fellépé­sét egyszer így, egyszer úgy vallották be, Londonról meg mindenki tudja, hogy milyen cefet drága, közel egymilláért lehet benne lelakni azt a pár napot. Milyen isteni szerencse, hogy mindezt nem az államnak, a szegény adófizetőknek kell kiköhögnie, hanem jön a tehetős Magánlázár, és csenget.

Miből csenget?

Jaj, ezt bajos megmondani, mert rögtön kiderül, hogy ez a Magánlázár egy ordas nagy hazugság, nincs is olyan, csak Közlázár van. Hiszen Lázár János a fizetését sajnálatos módon az államtól húzza, illetve a bőkezű adófizetőktől, egyebek mellett mint a Miniszterelnökséget hivatásszerűen vezető miniszter. Erre mondhatjuk persze, hogy az útjait családi összefogással, segítséggel állja, de ez már Szijjártó házánál sem jött be, még a legelborultabb rajongóknak sem. Hallottunk már Lázár Jánosról, a sikeres vállalkozóról? A körülrajongott feltalálóról? A legyőzhetetlen pókerjátékosról? A milliárdokért átigazoló focistáról? Nos, ritkán. Vagy inkább soha. Annál többször ilyen-olyan közhivataláról, illetve kar­órájáról, kisded gyermeke szép lakásáról.

Ugyanakkor Lázár János, utazzon bár önpénzén a Marsra is, csak módfelett csekély mértékben érdekes személy. Egyáltalán nem is érdekes. Mint már annyiszor, most is a tempó viszi el a pálmát, a magyar állam működtetésének a filozófiája. A hozzáállás, ami ezzel az egy kérdőszerkezettel írható le, hogy „közöd?”

Ja, bocs, senkinek tényleg semmi köze hozzá, utazzon, ahova jólesik neki, segítse elő a haza üdvét ott, ahol Orbán Viktor éppen jónak látja. De mi különbözteti meg Lázár utazását egyéb miniszterek egyéb dolgaitól? Semmi.

Tehát, ha Lázár János utazásaival kapcsolatban az a praxis, hogy takarodjon mindenki a francba, akit érdekelne, akkor a mondott egyéb miniszterek egyéb dolgaival miért lenne más? Hovatovább mi magunk is milyen alapon várnánk el, hogy más legyen? Magyarán, ha Lázár Jánosnak hagyjuk, hagyja a bíróság, a sajtó, a tisztelt választó, hogy „a saját pénzéből” utazgasson, akkor beletörődik, hogy soha semmivel ne számoljon el az ország polgárai felé, illetve az összes kollégája sem: soha, semmivel. Minden miniszter viheti majd hegyekben álló magánpénzéből a köz ügyeit, s röhöghet a szemünkbe, ha rákérdezünk. Még nekünk kell örülni mindennek, hiszen egy-két óvatlanabb kérdésünkkel úgy is járhatunk majd, mint az origo. Lecsapnak, mint a taxiórát.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.