A szerk.

Mit engedhet meg magának ma egy miniszter Magyarországon?

A szerk.

Magyarország kormánya annyit lát helyesnek a nyilvánosság orrára kötni miniszterelnöki minisztere hivatalos útjairól, hogy aszondja: „Lázár János miniszter az utazásaihoz kapcsolódóan szállásdíjat, napidíjat és útiköltséget és egyéb költségeket nem vesz igénybe, így erre vonatkozóan adatot szolgáltatni nem tudunk”. Szép egyenes beszéd, körülbelül annyit tesz: fasz közöd van hozzá, kussoljál!

Pedig Lázár János nagy utazó hírében áll, egészen pontosan nagy titkos utazó hírében. S az is meg lett már üzenve Magyarország népének, különös tekintettel a sajtójára, hogy nem túl szerencsés feszegetni a főminiszter utazásait, mert komplett szerkesztőségeket lehet lenullázni, lapokat taccsra tenni, miként történt ez az origo esetében is. A lap újságírója azt firtatta, hogy mennyiért röpült ide-oda Lázár, s az lett a dologból, hogy a főszerkesztő röpült. Lázár János akkoriban még azért titokzatoskodott az útjait illetően, mert a szigorú és könyörtelen nemzetbiztonsági okok felülírták számára a nyilvánosság mégoly jogos óhajtását is, hiszen aligha hozhatta kellemetlen helyzetbe a vonatkozó információk kiadásával tárgyalópartnereit, ilyet ő soha nem tenne, hisz köztudomású, hogy milyen finom úriember. Egy pillanatra ugyan magunk elé képzelhetjük Lázár János világpolitikai jelentőségű titkos találkáit, mert nyilván elég pszichedelikus élmény. Csak hát ezt a dumát még a bíróság sem ette meg, ezért a miniszterelnöki miniszternek mégiscsak ki kell adnia a londoni, milánói és zürichi utazásainak eltitkolt részleteit – Milánó és Zürich esetében ez a döntés már jogerőre is emelkedett. Nyilván ezek az ítéletek is közrejátszottak abban, hogy a nemzetbiztonsági maszlagról átváltottak erre az önfinanszírozó maszlagra, ami – ha lehet ilyet Lázár esetében mondani – még rosszabb. Nem csupán dumának rosszabb, de tartalmilag is elrettentő hatású, hiszen ha jobban belegondolunk, szerfelett lidérces államkép rajzolódik ki előttünk.

false

 

Fotó: Kovács Attila / MTI

Lázár János saját maga finanszírozza az utazásait, és nem a szerv, aminek a nevében hivatalos útjain fellép, tudniillik a magyar állam. Ismételjük meg: nem, nem az állam, hanem Lázár János, az ezek szerint főállású magánzó s szabadidős hobbiminiszter. Ahhoz pedig, hogy mit csinál egy hobbiminiszter, kinek mi köze?

Lázár János útjai rövidek, de költségesek, Milánóban épphogy alulról szagolta csak a szállodaszámlája a 600 ezret, zürichi fellépé­sét egyszer így, egyszer úgy vallották be, Londonról meg mindenki tudja, hogy milyen cefet drága, közel egymilláért lehet benne lelakni azt a pár napot. Milyen isteni szerencse, hogy mindezt nem az államnak, a szegény adófizetőknek kell kiköhögnie, hanem jön a tehetős Magánlázár, és csenget.

Miből csenget?

Jaj, ezt bajos megmondani, mert rögtön kiderül, hogy ez a Magánlázár egy ordas nagy hazugság, nincs is olyan, csak Közlázár van. Hiszen Lázár János a fizetését sajnálatos módon az államtól húzza, illetve a bőkezű adófizetőktől, egyebek mellett mint a Miniszterelnökséget hivatásszerűen vezető miniszter. Erre mondhatjuk persze, hogy az útjait családi összefogással, segítséggel állja, de ez már Szijjártó házánál sem jött be, még a legelborultabb rajongóknak sem. Hallottunk már Lázár Jánosról, a sikeres vállalkozóról? A körülrajongott feltalálóról? A legyőzhetetlen pókerjátékosról? A milliárdokért átigazoló focistáról? Nos, ritkán. Vagy inkább soha. Annál többször ilyen-olyan közhivataláról, illetve kar­órájáról, kisded gyermeke szép lakásáról.

Ugyanakkor Lázár János, utazzon bár önpénzén a Marsra is, csak módfelett csekély mértékben érdekes személy. Egyáltalán nem is érdekes. Mint már annyiszor, most is a tempó viszi el a pálmát, a magyar állam működtetésének a filozófiája. A hozzáállás, ami ezzel az egy kérdőszerkezettel írható le, hogy „közöd?”

Ja, bocs, senkinek tényleg semmi köze hozzá, utazzon, ahova jólesik neki, segítse elő a haza üdvét ott, ahol Orbán Viktor éppen jónak látja. De mi különbözteti meg Lázár utazását egyéb miniszterek egyéb dolgaitól? Semmi.

Tehát, ha Lázár János utazásaival kapcsolatban az a praxis, hogy takarodjon mindenki a francba, akit érdekelne, akkor a mondott egyéb miniszterek egyéb dolgaival miért lenne más? Hovatovább mi magunk is milyen alapon várnánk el, hogy más legyen? Magyarán, ha Lázár Jánosnak hagyjuk, hagyja a bíróság, a sajtó, a tisztelt választó, hogy „a saját pénzéből” utazgasson, akkor beletörődik, hogy soha semmivel ne számoljon el az ország polgárai felé, illetve az összes kollégája sem: soha, semmivel. Minden miniszter viheti majd hegyekben álló magánpénzéből a köz ügyeit, s röhöghet a szemünkbe, ha rákérdezünk. Még nekünk kell örülni mindennek, hiszen egy-két óvatlanabb kérdésünkkel úgy is járhatunk majd, mint az origo. Lecsapnak, mint a taxiórát.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.