A szerk.

Mit engedhet meg magának ma egy miniszter Magyarországon?

A szerk.

Magyarország kormánya annyit lát helyesnek a nyilvánosság orrára kötni miniszterelnöki minisztere hivatalos útjairól, hogy aszondja: „Lázár János miniszter az utazásaihoz kapcsolódóan szállásdíjat, napidíjat és útiköltséget és egyéb költségeket nem vesz igénybe, így erre vonatkozóan adatot szolgáltatni nem tudunk”. Szép egyenes beszéd, körülbelül annyit tesz: fasz közöd van hozzá, kussoljál!

Pedig Lázár János nagy utazó hírében áll, egészen pontosan nagy titkos utazó hírében. S az is meg lett már üzenve Magyarország népének, különös tekintettel a sajtójára, hogy nem túl szerencsés feszegetni a főminiszter utazásait, mert komplett szerkesztőségeket lehet lenullázni, lapokat taccsra tenni, miként történt ez az origo esetében is. A lap újságírója azt firtatta, hogy mennyiért röpült ide-oda Lázár, s az lett a dologból, hogy a főszerkesztő röpült. Lázár János akkoriban még azért titokzatoskodott az útjait illetően, mert a szigorú és könyörtelen nemzetbiztonsági okok felülírták számára a nyilvánosság mégoly jogos óhajtását is, hiszen aligha hozhatta kellemetlen helyzetbe a vonatkozó információk kiadásával tárgyalópartnereit, ilyet ő soha nem tenne, hisz köztudomású, hogy milyen finom úriember. Egy pillanatra ugyan magunk elé képzelhetjük Lázár János világpolitikai jelentőségű titkos találkáit, mert nyilván elég pszichedelikus élmény. Csak hát ezt a dumát még a bíróság sem ette meg, ezért a miniszterelnöki miniszternek mégiscsak ki kell adnia a londoni, milánói és zürichi utazásainak eltitkolt részleteit – Milánó és Zürich esetében ez a döntés már jogerőre is emelkedett. Nyilván ezek az ítéletek is közrejátszottak abban, hogy a nemzetbiztonsági maszlagról átváltottak erre az önfinanszírozó maszlagra, ami – ha lehet ilyet Lázár esetében mondani – még rosszabb. Nem csupán dumának rosszabb, de tartalmilag is elrettentő hatású, hiszen ha jobban belegondolunk, szerfelett lidérces államkép rajzolódik ki előttünk.

false

 

Fotó: Kovács Attila / MTI

Lázár János saját maga finanszírozza az utazásait, és nem a szerv, aminek a nevében hivatalos útjain fellép, tudniillik a magyar állam. Ismételjük meg: nem, nem az állam, hanem Lázár János, az ezek szerint főállású magánzó s szabadidős hobbiminiszter. Ahhoz pedig, hogy mit csinál egy hobbiminiszter, kinek mi köze?

Lázár János útjai rövidek, de költségesek, Milánóban épphogy alulról szagolta csak a szállodaszámlája a 600 ezret, zürichi fellépé­sét egyszer így, egyszer úgy vallották be, Londonról meg mindenki tudja, hogy milyen cefet drága, közel egymilláért lehet benne lelakni azt a pár napot. Milyen isteni szerencse, hogy mindezt nem az államnak, a szegény adófizetőknek kell kiköhögnie, hanem jön a tehetős Magánlázár, és csenget.

Miből csenget?

Jaj, ezt bajos megmondani, mert rögtön kiderül, hogy ez a Magánlázár egy ordas nagy hazugság, nincs is olyan, csak Közlázár van. Hiszen Lázár János a fizetését sajnálatos módon az államtól húzza, illetve a bőkezű adófizetőktől, egyebek mellett mint a Miniszterelnökséget hivatásszerűen vezető miniszter. Erre mondhatjuk persze, hogy az útjait családi összefogással, segítséggel állja, de ez már Szijjártó házánál sem jött be, még a legelborultabb rajongóknak sem. Hallottunk már Lázár Jánosról, a sikeres vállalkozóról? A körülrajongott feltalálóról? A legyőzhetetlen pókerjátékosról? A milliárdokért átigazoló focistáról? Nos, ritkán. Vagy inkább soha. Annál többször ilyen-olyan közhivataláról, illetve kar­órájáról, kisded gyermeke szép lakásáról.

Ugyanakkor Lázár János, utazzon bár önpénzén a Marsra is, csak módfelett csekély mértékben érdekes személy. Egyáltalán nem is érdekes. Mint már annyiszor, most is a tempó viszi el a pálmát, a magyar állam működtetésének a filozófiája. A hozzáállás, ami ezzel az egy kérdőszerkezettel írható le, hogy „közöd?”

Ja, bocs, senkinek tényleg semmi köze hozzá, utazzon, ahova jólesik neki, segítse elő a haza üdvét ott, ahol Orbán Viktor éppen jónak látja. De mi különbözteti meg Lázár utazását egyéb miniszterek egyéb dolgaitól? Semmi.

Tehát, ha Lázár János utazásaival kapcsolatban az a praxis, hogy takarodjon mindenki a francba, akit érdekelne, akkor a mondott egyéb miniszterek egyéb dolgaival miért lenne más? Hovatovább mi magunk is milyen alapon várnánk el, hogy más legyen? Magyarán, ha Lázár Jánosnak hagyjuk, hagyja a bíróság, a sajtó, a tisztelt választó, hogy „a saját pénzéből” utazgasson, akkor beletörődik, hogy soha semmivel ne számoljon el az ország polgárai felé, illetve az összes kollégája sem: soha, semmivel. Minden miniszter viheti majd hegyekben álló magánpénzéből a köz ügyeit, s röhöghet a szemünkbe, ha rákérdezünk. Még nekünk kell örülni mindennek, hiszen egy-két óvatlanabb kérdésünkkel úgy is járhatunk majd, mint az origo. Lecsapnak, mint a taxiórát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.