Mondja reggel

A szerk.

A múlt pénteken a Fidesz- és a KDNP-frakció egy emberként törvényjavaslatot nyújtott be "Magyarország alaptörvényének negyedik módosítása" címmel, de az iromány "Az Alkotmánybíróság megalázása és a rajta vett boszszú" címet is viselhetné, sőt, a szükségtelen álszemérmességet félretéve "Az Alkotmánybíróság szopjon le" címet is, de leginkább talán mégis az "Orbán Viktor mai napra rendelt ALKOTMÁNYA" cím illene hozzá.

Nem részleteznénk hosszan, a módosító az ún. alaptörvény testibe illesztené nagyjából mindazokat a törvényeket, amelyeket az Alkotmánybíróság az elmúlt pár hónapban alkotmányellenesnek nyilvánított és megsemmisített, a politikai hirdetések korlátozásától kezdve a család fogalmának szűkítő értelmezésén meg a vallási közösségek egyházzá minősítésének kormányfelügyelet alá vonásán át a hajléktalanok közterületekről való kitiltásának lehetőségéig bezárólag. Sőt, olyan rendelkezések is az alaptörvény részei lesznek, amelyek csak ezután buknának meg az AB-n, mint például a hallgatói szerződés vagy az egyetemek autonómiájának a korlátozása, a pitiáner tutizmus nagyobb dicsőségére. Mivel az AB az ezeket a törvényeket megsemmisítő korábbi határozataiban nem átallott az AB korábbi, még az előző alkotmány érvénye alatt hozott ítéleteire is hivatkozni, a kétharmad ezt a gyakorlatot is megtiltaná, azaz a magyar alkotmánybíráskodás minden korábbi demokratikus hagyományát, az elmúlt húsz évben felhalmozott tudását egy tollvonással eltörölné; visszafogottságról árulkodik viszont, hogy a módosító nem tenné kötelezővé az Alkotmánybírósági Határozatok Tára összes évfolyamának nyilvános elégetését.

Az indítvány politikai hátterének megfejtésén nem kell sokat morfondíroznunk, Orbán nyeregben érzi magát, az ellenzék, véli, romokban, az Európai Unió látványosan levette a kezét rólunk, és a gyulai frakcióülésen sem tört ki semmiféle ribillió. (Ennek ellenére nem lehet véletlen az, hogy a módosítót mindenkinek alá kellett írnia: az alkotmányozó többség pár képviselőn múlik, ha valakik a frakcióból netán azt forgatnák a fejükben, hogy kiszállnak, hogy ehhez azért már mégsem adnák a nevüket, akkor az derüljön ki minél hamarabb. A sportügyekért felelős frakciótagok az ilyen alakokat otthonukban keresnék meg, és egyfajta művészetterápia segítségével bírnák őket jobb belátásra, mely során az ügyészség alkalmazásában álló íróemberek készülő, még befejezetlen műalkotásaiból olvasnának fel részleteket; ha ez sem használ, akkor rátérnének a mozgásterápiára.) Azt sem próbáljuk most megfejteni, hogy miként reagál majd minderre az AB. A korábbi AB-határozatok érvénytelenítése például kifejezetten ellentétesnek tűnik még az orbáni alaptörvénnyel is, miként az alaptörvénybe beemelni javasolt más törvények is - de nem tudjuk, mennyire futja a bírák bátorságából.

 


Fotó: MTI

Még röhögni bírnánk kínunkban ezen az aljas pitlákságon, a kicsinyesség eme átlátszó, leplezetlen megnyilvánulásán. Meg hangot adni tudnánk az afölötti szégyenünknek, hogy a hazánk azon országok nem túl népes családjának a tagja lesz, amelyek az állami létüket szabályozó legfontosabb és legmagasztosabb dokumentumukat, saját állampolgáraik legvégső védelmét arra használják, hogy emberek bizonyos csoportjait alapvető jogaiktól fosszák meg, és hogy legitimálják épp regnáló vezetőik gonoszságát és megátalkodottságát. Mi leszünk az a nemzet, az egyetlen olyan nemzet a földkerekségen, amely alkotmányban tiltja meg, hogy a hajléktalan az aluljáróban aludhasson.

 

De tényleg fölösleges lenne ezen picsogni - ez a módosító átmegy, és fel se fog nekik tűnni, ennek a kétszázvalahány senkinek, hogy mit műveltek, és az sem, hogy mit műveltek velük. Hogy Orbán kőbe vésettnek meg sziklaszilárdnak hazudott alaptörvényét épp negyedszer buzerálják meg, a főnök merőben napi politikai indíttatású számításai szerint. Hogy Magyarországnak alkotmányellenes alkotmánya lesz. Hogy egyetlen ember perverziói miatt az egész politikai közösséget összetartó legalapvetőbb kötelékeket vágják el az "alkotmány" fogalmának megalázásával és kiüresítésével. Inkább hagyjátok az egészet a fenébe, srácok! Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Legyen az az alaptörvény, hogy amit Orbán Viktor reggel mond, mindig az az alaptörvény, de ha délután mást mond, akkor az!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.